Néhány perccel később az irodám ajtaja kinyílt. Vanessa alig hasonlított arra a nőre, akit utoljára láttam. A haja lenőtt, a sminkje minimális volt, a ruhája pedig… nos, egy egyszerű, fekete szövetkabát volt. Nem volt benne gyémánt, sem arrogancia. Úgy állt az ajtóban, mint aki kivégzésre vár. – Claire – mondta rekedten. – Ülj le, Vanessa – mutattam az üres székre Arthur mellett. Lassan leült. A kezeit szorosan összefonta az ölében. – Miért vagy itt? – kérdeztem, a hangom mentes volt minden érzelemtől.
Vanessa vett egy mély levegőt. – Segítségre van szükségem. A megegyezés, amit a bíróságon kötöttem… kifizettem a büntetést. De a nevem… a nevem teljesen tönkrement. Senki nem akar alkalmazni. Még egy közepes PR-ügynökség is visszautasított a múlt héten. A bankszámlám szinte üres. – És? – kérdeztem. – A tetteknek következményei vannak. Te választottad Danielt, te választottad a cég pénzét, te választottad a megaláztatásomat. Mit vársz tőlem? Hogy állást ajánlok? – Nem – rázta a fejét hevesen. – Csak… van egy ajánlatom. Egy információm. Valami, amit Daniel elrejtett, és ami még mindig veszélyt jelenthet rád. Cserébe csak annyit kérek, hogy a cégeid egyikének egy kis leányvállalatánál kapjak egy alsó szintű pozíciót. Bármit. Csak hogy újra elindulhasson az életem.
Arthur felvonta a szemöldökét. Én némán figyeltem a nőt. Kétségbeesett volt, de volt valami a szemében, valami őszinte rettegés. – Milyen információ? – kérdeztem. Vanessa nyelt egyet. – Mielőtt az egész botrány kirobbant volna, Daniel titokban egyezséget kötött egy offshore fedőcéggel, a Sable Holdings-szal. A célja az volt, hogy a te cégeidnek a részvényeit manipulálja, ha esetleg a felvásárlása nem sikerül. A Sable még mindig aktív. És a mögötte álló emberek… nem éppen a Wall Street-i típusok. Várnak a megfelelő pillanatra, hogy lecsapjanak a Vale Meridian egyik kisebb technológiai cégére.
A szobában csend lett. Arthurra néztem. Ő bólintott. Ez megmagyarázta azt a furcsa mozgást a piacokon, amit az elmúlt hetekben figyeltünk meg az egyik leányvállalatunknál.
– Honnan tudod ezt? – kérdeztem. – Mert a Sable egyik kapcsolattartója az én régi asszisztensem volt – mondta Vanessa lehajtott fejjel. – Rajtam keresztül próbáltak információkat szerezni Danieltől. Egy hosszú pillanatig gondolkodtam. A nő, aki egykor a férjemet, a vagyonát és a büszkeségét akarta, most itt könyörgött egy morzsáért. – Rendben – mondtam lassan. – Arthur, ellenőrizzétek a Sable Holdings-ot. Ha az információ helytálló, kap egy pozíciót a dallasi adatelemző központunkban. De ha csak egyetlen szó is kiszivárog erről a beszélgetésről, vagy ha valaha is meglátom a nevét a sajtóban… – Nem fog – suttogta Vanessa, a szemei megteltek könnyel. – Köszönöm, Claire. Köszönöm. – Ne nekem köszönd. A saját életedet mented, Vanessa. Most pedig menj.
Amikor az ajtó becsukódott mögötte, Arthur felém fordult. – Biztos vagy benne, hogy ez jó ötlet? – A legjobb ellenség az, aki a tartozásodban áll, Arthur – mondtam, miközben újra kinyitottam a laptopomat. – És ha a Sable tényleg problémát jelent, jobb, ha mi támadunk először.
5. rész
A következő három hónap egy sakkjátszma volt. A Sable Holdings nem egy egyszerű fedőcég volt; egy jól felépített, agresszív vállalati ragadozó hálózat része, amely csendben próbálta átvenni az irányítást a Vale Meridian egyik legígéretesebb, zöld energiával foglalkozó startupja felett.
Daniel, mint egy patkány a süllyedő hajón, eladta nekik a belső információkat, még mielőtt a cége összeomlott volna. Azt hitte, ez a végső bosszúja. De a bosszú csak akkor működik, ha a célpontod nem lát a sötétben. Én pedig otthonosan mozogtam a sötétben.
Miriam, a vezető ügyvédem, és a pénzügyi elemzőim csapata heteken át bontotta le a Sable hálózatát. Rájöttünk, hogy a cég mögött egy ismert, gátlástalan befektető, Julian Cross áll, aki arról volt híres, hogy ellenséges felvásárlásokkal zúzza szét az innovatív cégeket, hogy aztán darabokban adja el őket.
Egy novemberi esős éjszakán, a felhőkarcolóm legfelső emeletén álltam, miközben az eső ostorozta az üvegfalakat. Miriam mellettem állt, egy vaskos irattartóval a kezében. – Készen állunk – mondta. – A tőkeinjekció a helyén van, az ellentámadási tervet véglegesítettük. Reggel kilenckor a tőzsdén megindítjuk a kivásárlást, és párhuzamosan beadjuk a szövetségi feljelentést Cross ellen tiltott piacbefolyásolásért. A bizonyítékok, amiket Vanessa hozott, elég ahhoz, hogy a SEC (Értékpapír- és Tőzsdefelügyelet) azonnal vizsgálatot indítson. – Cross nem fogja tudni, mi ütötte el – mosolyogtam halványan. – De meg kell tennünk még egy dolgot. Miriam felvonta a szemöldökét. – Mit? – Értesíteni akarom Danielt. – A börtönben? Minek pazarolnád rá az idődet? – Mert tudnia kell, hogy a legutolsó kártyavára is összeomlott. És hogy én döntöttem le.
Másnap reggel egy privát látogatói szobában ültem a minimális biztonsági fokozatú börtönben. Az üvegfal túloldalán Daniel ült narancssárga overallban. A haja ritkásabb lett, az arca beesett. Eltűnt belőle az a fénylő, magabiztos ragyogás.
