Leonor úgy döntött, hogy szembeszáll Peñafiellel egy Doña Carlota házában tartott fogadáson.

Sötétkék ruhában érkezett, Eduardo és Don Fermín kíséretében. Gabriel a szoba másik oldalán maradt, mert megkérte, hogy ne avatkozzon közbe.

Peñafiel elmosolyodott, amikor meglátta.

– Átgondoltad már az ajánlatomat?

-Teljesen.

Leonor letette az első jelentést az asztalra.

– Kölcsönt adott pénzt, miután Hernán Vallejo a nyugati mezőket a tényleges termelésük kétszeresére értékelte.

Ezután bemutatta a malomról és a faiparról szóló jelentéseket.

A tárgyalások abbamaradtak.

„A vállalkozások csődbe mehetnek” – válaszolta Peñafiel.

– Talán egyszer. Nem háromszor ugyanazt az eljárást követve.

– Erről a témáról nem szabadna az osztályteremben beszélni.

– Több ember előtt is arról beszéltél, hogy a házasságomat fizetségként használod fel. Akkoriban úgy tűnt, nem törődsz a diszkrécióval.

A gróf elvesztette a mosolyát.

Leonor elolvasta a levelet, amelyben Hernán “az egyetlen akadálynak” nevezte.

– A másolatok már a bíró kezében vannak. Vizsgálni fogják a kölcsöneiket, az értékbecsléseiket és a házassági szerződésüket.

– Amikor elveszíti a birtokát, könyörögni fog hozzám.

– Akkor elveszítem a birtokot.

Leonor becsukta a mappát.

– De ma este visszautasíthatom. És meg is teszem.

Peñafiel köszönés nélkül elhagyta a szobát.

Négy nappal később Hernán Vallejo visszatért Veracruzból, magával cipelve egy Leonor által évekkel korábban írt levelet. Azt állította, hogy ez bizonyítja, hogy a nő tudott a pénzügyi tranzakciókról.

Hernán a bíró előtt letette a levelet az asztalra.

– Saját kézírása ítéli el őt.

Leonor elolvasta és elmosolyodott.

– Igen, az enyém. De a második oldal hiányzik.

Elővette a mappájából a nyolc évig őrzött teljes eredeti dokumentumot. A kitépett részben Leonor kifejezetten megtagadta, hogy örökségét Hernán adósságainak biztosítékául használja fel.

A hamisítás Vallejo összes aktájának áttekintését eredményezte. A nyomozók Peñafieltől származó kifizetéseket, felfújt értékbecsléseket és Eduardót katasztrofális befektetések felé terelő utasításokat találtak.

Hernánt hamisítás és csalás miatt elítélték. Peñafiel elvesztette a Los Laureleshez fűződő jogait, és felelősséget kellett vállalnia a kölcsönök megszerzéséhez felhasznált kenőpénzekért.

A birtok sem úszta meg sértetlenül. Eduardo eladott két telket, és felhagyott luxuscikkkel. A Los Laureles azonban megszabadult a csalárd adósságoktól, és ismét nyereségessé vált.

Egyik este Eduardo Leonort találta a számlák ellenőrzése közben.

– Azt hittem, a legrosszabb dolog, ami történhet, az, hogy elveszítem a vagyon egy részét.

-És most?

–Most már tudom, hogy a legrosszabb az egészben az volt, hogy majdnem elveszítettem a húgomat, miközben úgy tettem, mintha megpróbálnám megmenteni a házunkat.

Nem egy olyan bocsánatkérés volt, ami eltörölhette volna a három évet. Hanem egy őszintébb kapcsolat kezdete.

Tavasszal Leonor munkája végre a saját nevén jelent meg. Több földbirtokos is tanácsot kért tőle. Néhányan közülük ugyanazok voltak, akik hónapokkal korábban vénlánynak nevezték.

Leonor élvezte, hogy elutasíthatja őket.

Gábriel még jobban élvezte.

Egy másik vacsora alatt Doña Carlota házában Valdemora márki melletti szék üresen maradt. Ezúttal sok hely volt elérhető.

Leonor megállt előtte.

– Senki sem akar mellé ülni.

– Egy tragédia.

Foglalt?

Gábriel felnézett.

– Attól függ.

-Miről?

– Ha őt választod.

Nem mozdította a széket, és nem is hívta fel. Várt.

Leonor először azért ült ott, mert nem volt máshová mennie. Azon az estén tucatnyi lehetősége volt.

Ő választotta a sajátját.

„Azt mondta, kérdezni akar tőlem valamit” – emlékezett vissza.

– Először is meg akartam győződni róla, hogy van-e más helye, ahol leülhet.

Gábriel megfogta a kezét.

„Nem akarom megmenteni, vezetni, vagy a háláját elfogadni. Az ítéletét akarom, amikor az enyém kudarcot vall, a hallgatását, amikor a szavaim haszontalanok, és az ellenállását, amikor megérdemlem. Azt akarom, hogy mellettem legyen, mert elmehetne, mégis úgy dönt, hogy marad. Beleegyezne, hogy feleségül menjen hozzám?”

Leonor a férfira nézett, akit mindenki kegyetlennek tartott. Látta benne azt, aki megtanult hátralépni, amikor a tisztelet megkívánta, és közel maradni, amikor a hűség szükséges.

– Igen, Gabriel. Téged választalak.

Azon a nyáron összeházasodtak.

Idővel Leonor Los Laurelest a régió egyik legjobban működő haciendájává alakította. Gabriel támogatta a munkások lányai számára létrehozott iskolákat, mert ragaszkodott ahhoz, hogy egyetlen nőt se tekintsenek többé haszontalannak a túl sok tudása miatt.

A Valdemora könyvtárban mindig két szék állt a tűz mellett.

Voltak esték, amikor Gabriel olvasott, míg Leonor ellenőrizte a számlákat. Más estéken hajnalig beszélgettek. Gyakran hallgattak.

És amikor rájött, hogy figyeli, megkérdezte:

—Mi történik?

Gábriel mindig ugyanazt a választ adta:

– Még mindig észreveszem.

Mert a szerelem, ami megmentette Leonort, nem egy hatalmas férfié volt, aki megoldotta a problémáit.

Egy olyan valaki története volt, aki felismerte az erejét, tiszteletben tartotta a döntéseit, és úgy döntött, hogy mellette áll anélkül, hogy valaha is megpróbálta volna átvenni a helyét.