A ház sosem volt igazán a konfliktusaink középpontjában.
A valódi probléma sokkal egyszerűbb volt.
A családom úgy hitte, hogy a rokonságom feljogosítja őket arra, hogy minden választ tárgyalássá alakítsanak.
Végül másképp értettem.
A kapu akkor nyílik ki, amikor úgy döntök, hogy kinyitom.
Nem azért, mert valaki négy órát vezetett.
Nem azért, mert bőröndöket hoztak.
Nem azért, mert már korábban is megtörténtek az ígéretek.
És biztosan nem azért, mert valaki a saját nevét adta egy olyan házra, ami soha nem is az övé volt.
