Gábriel mozdulatlan maradt.

Éreztem, ahogy az ujjai megszorulnak az enyémek körül.

Megsimogattam a hüvelykujját, és elengedtem a kezét.

– Hadd válaszoljak.

Mielőtt ezt megtehette volna, egy nő felállt a szomszéd asztaltól.

– Elnézést… Raquel Serrano? Serrano Estrategiatól?

Patricia Beltrán volt az, egy orvostechnikai eszközöket gyártó cég pénzügyi igazgatója.

8 hónapig dolgoztunk együtt. Szinte minden megbeszélésünk videóhíváson keresztül zajlott.

Megölelt.

– Nem ismertelek fel távolról. A csapatom még mindig a saját tervezésű nyomkövető rendszert használja.

Mauricio összevonta a szemöldökét.

– Dolgoztatok együtt?

Patricia értetlenül nézett rá.

—Az Önök cége koordinálta a működési átszervezésünket.

Egy mellette ülő férfi hozzátette:

– És a querétarói üzem integrációja. Tagja voltam az igazgatótanácsnak.

Észrevettem, hogy többen is Mauricióra kezdték nézni.

Nem élveztem annyira, mint ahogy évekkel ezelőtt elképzeltem volna.

Elszomorított, amikor arra gondoltam, mennyire szükségem volt arra, hogy higgyen bennem.

„Én alapítottam a céget, mielőtt megismertem Gabrielt” – mondtam. „Egy számítógéppel, két ügyféllel és sok hibával kezdtem. Ma már 18-an vagyunk.”

Mauricio nem válaszolt.

A cégem nevét néztem a kártyán, amit Patricia az előbb vett elő a táskájából.

Aztán megértettem, mire emlékeztem.

„Az irodájuk felülvizsgálja a javaslatomat” – mondta.

Gábriel vett egy mély lélegzetet.

Én válaszoltam először.

– A cégem részt vesz az operatív értékelésben. Nem szerepelek az aktájukon.

– Hogy érted azt, hogy nem?

– Amint felmerült a neved, felfedtem a korábbi kapcsolatunkat, és félreálltam. A partnerem intézi ezt az elbírálást.

Mauricio egy lépést tett felém.

– És azt akarod elhitetni velem, hogy semmit sem tudsz?

– Tudom, hogy benyújtottál egy jelentkezést. Ennyi az egész.

– A neved ott van az ajtón.

Hangem felemelése nélkül néztem rá.

– Vannak olyan szakembereim is, akik képesek anélkül dolgozni, hogy én diktálnám nekik az összes következtetést.

Most először sütötte le a szemét.

A menyasszonya megszólalt:

– Mauricio, üljünk le!

Nem mozdult.

– Miért vonultál félre?

– Mert a csapatod megérdemli a tisztességes értékelést. A történelmünk nem veheti el tőlük az esélyt.

Ebben a pillanatban megjelent Valéria.

Átölelt a derekam körül, és olyan határozottsággal nézett Mauricióra, amit az egyetemi vizsgák óta ismertem.

– Szükségem lesz a barátomra egy fotóhoz.

A kert felé vezetett.

Amint kimentünk a szobából, remegni kezdtek a térdeim.

Gábriel követett minket, de távolabb várt.

Valeria átkarolta a vállamat.

– Megkérhetlek, hogy menj el.

– Nem. Azt akarom, hogy élvezd az esküvődet.

Néhány másodpercig rám nézett, majd a fülem mögé tűrte a fürtjeit.

–Akkor lélegezz. Már nem vagy abban a házban.

Ez volt az utolsó csepp a pohárban számomra.

Röviden elsírtam magam, ügyelve arra, hogy ne foltozzam be a ruháját.

Gábriel odament hozzá, amikor a vendégekkel visszatért.

– Mehetünk – mondta.

Tagadtam.

– Táncolni akarok veled.

És táncoltunk.

A dal felénél abbahagytam a nézést Mauricio asztala felé.

Amit egyikünk sem tudott, az az volt, hogy még nem fejezte be.

A következő kedden a cége előzetes befektetési javaslatot kapott.

A bírálat kedvező volt.

Voltak feltételek: egyértelműbb pénzügyi ellenőrzés, független felügyelet és bizonyos kiadások engedélyezésének módjának megváltoztatása.

Akkor tudtam meg, amikor Mauricio felhívott az irodai telefonon.

Az asszisztensem átirányította a hívást, mert azt mondta, hogy sürgős ügyről van szó, ami egy ügyféllel kapcsolatos.

„Már jól szórakoztál?” – kérdezte.

Ránéztem a számítógép képernyőjére.

—Ha meg kell beszélnie az értékelést, rendelkezésére áll a felelős csapat elérhetősége.

– Azt akarom, hogy vonják vissza a feltételeket.

– Én nem veszek részt ebben a döntésben.

Szárazon felnevetett.

– Mindig is jól tudtad színlelni az ártatlanságot.

Egy pillanatra ismét úgy éreztem, részletesen el kell magyaráznom, mit gondolok, hogy megtaláljam a megfelelő szavakat, amelyek megnyugtatnák.

Letettem a lábam a földre.

– Ez a hívás itt véget ér, Mauricio. Minden szakmai kommunikációt a kijelölt csatornán keresztül kell lebonyolítani.

Letettem a telefont.

Aztán tájékoztattam a társamat, Andrést, és megkértem, hogy rögzítse a beszélgetést.

Többe került, mint amennyit be akartam vallani.

Azon az estén Gabriel egy majdnem teljesen szétesett hagymát szeletelve talált rám.

Gyengéden elvette tőlem a kést.

-Mi történt?

A megye.

Nem mondta, hogy másképp kellett volna válaszolnom. Feltett egy lábast a tűzhelyre, és velem maradt.

Vacsora közben másról is beszélgettünk.

Másnap reggel azonban Andrés bejött az irodámba a megfelelőségi tisztviselővel.

Komoly arcuk volt.

Mauricio felvette a kapcsolatot Diegóval, a csapatunk egyik fiatal tanácsadójával.

Pénzt ajánlott neki belső e-mailekért és a tervezetértékelések másolataiért cserébe.

Diego visszautasította, és megtartotta az üzeneteket.

„Azt mondja, be kell bizonyítania, hogy megváltoztattad a következtetéseket” – magyarázta Andrés.

Fáztam.

A képernyőn egy idézet volt Mauriciótól:

„Segíts nekem az aktákban. Gondoskodom róla, hogy soha többé ne kelljen aggódnod a fizetésed miatt.”

Azt kértem, hogy beszélhessek Diegoval.

Abban a hitben ment be, hogy meg kell majd védenie magát.

– Nem töltöttem le semmit – mondta azonnal.

A székre mutattam.

– Már tudjuk. Köszönjük, hogy jelentetted.

Lassan leült.

Az apja beteg volt, és néhány héttel korábban fizetéselőleget kért. Az a pénz jól jött volna.

„Attól féltem, hogy később kitalál valami mást” – vallotta be a nő.

Túl jól értette az egészet.