A kiválasztási folyamatban betöltött befolyásának elvesztése mellett más jelöltek panaszaiért is felelnie kellett. Sebastián elrendelte a folyamat felülvizsgálatát, és több alkalmazott is megszólalt olyan helyzetekről, amelyekről korábban hallgatott.

Beatriz mindenért Marianát hibáztatta.

A bosszú lehetősége akkor merült fel, amikor tizenkétezer peso tűnt el egy kisebb kiadásokra szánt dobozból.

A doboz egy szekrényben volt az irodában, az archívum mellett.

Mariana bement oda anyagokat gyűjteni.

Beatriz unokaöccse, Iván is hozzáférhetett. Nemrég vették fel adminisztratív asszisztensként.

Csütörtökön Beatriz összehívta több alkalmazottját, és bejelentette, hogy „egyértelmű bizonyítékok” vannak Mariana ellen.

A hír még az idézés előtt eljutott a levéltárba.

Teresa sápadtan ült a számítógép előtt.

– Azt mondják, pénzt fogadtál el.

Marianna lassan megrázta a fejét.

– Én még csak nem is kezelem azt a dobozt.

– Beatriz azt mondja, te voltál az utolsó, aki elment.

Egy pillanatra arra gondolt, hogy elviszi a táskáját, és soha többé nem jön vissza.

Belefáradt abba, hogy be kell bizonyítania, megérdemli, hogy egy szobában legyen.

Aztán ránézett a táblára, ahová a kulcsregisztert helyezte.

– Oscarra van szükségem.

A megbeszélés egy papírlappal az asztalon kezdődött.

Ez egy önkéntes lemondás volt.

Beatriz egy tollat ​​tolt felé.

– Ha aláírod, elkerülhetünk egy nagyobb problémát.

Mariana semmihez sem nyúlt.

– Tudni akarom, hogy mikor fedezték fel a hiányt.

– Ne próbáld ezt túlbonyolítani.

– Azért kérdezem, mert szerdán 5:50-kor leadtam a kulcsomat. Oscar aláírta az átvételi elismervényt.

A mellette ülő felügyelő bólintott.

– Különben is, a készpénzt később megszámolták – tette hozzá Mariana. – A futár nyugtáját 6:10-kor fizették ki. Ma reggel láttam a költségnyilvántartásban.

Az adminisztratív tisztviselő átnézte a lapjait.

Igaz volt.

Beatriz keresztbe fonta a karját.

– Vissza tudott térni.

– Akkor ellenőrizzük a bejegyzést. Azt is szeretném, ha tudnák, ki vette el a pénzt.

Elkérték a biztonsági őr iratait.

Mariana öt óra ötvenhatkor ment el. A következő személy, aki átvette a kulcsot, Iván volt, hét óra huszonháromkor.

Beatriz hangnemet váltott.

– Az unokaöcsém késő estig dolgozott.

– Ez nem bizonyítja, hogy loptam – felelte Mariana. – De azt sem bizonyítja, hogy loptam.

Az ajtó kinyílt.

Sebastian a belső ellenőrzés vezetőjének kíséretében lépett be. Oscar értesítette a nőt, amikor értesült a találkozóról.

Mariana felismerte a férfit az utcai piacról.

Egy pillanatra még a félelmét is elfelejtette.

Sebastian látta a lemondólevelet az asztalon.

—Ezt a dokumentumot visszavonták. A nyomozás folytatódik mindazokkal, akik hozzáfértek.

Beatriz tiltakozni próbált.

Félbeszakította.

– Azt is kivizsgáljuk, hogy miért terjesztettek vádat a tények megerősítése előtt.

Mariana remegő lábakkal távozott.

Még nem mentették fel. De az idézés óta először úgy érezte, hogy valaki meghallgatja a válaszait.

Azon a délutánon a folyosói felvételek azt mutatták, hogy Ivan belépett az irodába, miután mindenki elment.

Másnap üzenetek érkeztek, amelyekben több kollégájától kért kölcsön pénzt. Végül beismerte, hogy a készpénzt egy adósság törlesztésére használta fel.

Beatriz már azelőtt felfedezte, hogy Marianát megidézte volna.

A telefonján lévő üzenetekben az állt, hogy arra kéri a férfit, maradjon csendben, és hagyja, hogy ő „megoldja az ügyet”.

A cég felfüggesztette mindkét alkalmazottját, és megtette a megfelelő intézkedéseket. A pénzt visszafizették.

Mariana írásos nyilatkozatot kapott, amelyben megerősítette, hogy nem vállal felelősséget. A magyarázatot elküldték ugyanazoknak az embereknek, akiket a váddal illettek.

Ennek ellenére sírt, amikor hazaért.

Don Eusebio meghallotta a nő hangját a teraszról, és bekopogott az ajtón.

Megmutatta neki a dokumentumot.

– Nem tettem semmi rosszat.

– Tudom, lányom.

– De féltem, hogy senki sem fog hinni nekem.

Az öreg leült mellé.

Nem kérte meg, hogy hagyja abba a sírást.

A következő hétfőn Sebastian nyitott ajtóval hívta meg, hogy beszéljen vele.

– Bocsánatot kell kérnem.

– Te voltál az, aki avokádót tett.

Alig mosolygott.

– Igen. És a férfi, aki látta, hogy távozik az interjúról.

Marianna figyelmesen nézett rá.

– Ezért adtam be újra a tesztet?

– Megfelelő értékelést kértem. Az eredményt és a felvételi döntést egy másik csapat hozta meg.

Megkönnyebbülten felsóhajtott.

Sebastian folytatta:

– Gondoskodnom kellett volna arról, hogy a bántalmazás véget érjen. Elkezdtünk egy felülvizsgálatot, de ez nem volt elég. Végül te fizetted meg az árát.

Marianna egy pillanatig hallgatott.

– Nem akarok jobb pozíciót, hogy ezt kompenzáljam.

– Nem akartam felajánlani neked.

–Ez nagyszerű. Szeretnék úgy dolgozni, hogy ne érezzem úgy, hogy minden nap hálásnak kell lennem azért, hogy az emberek őszintének tartanak.

Sebastian lesütötte a tekintetét.

—Igazad van.

A következő hónapok kevésbé észrevehető, de hasznosabb változásokat hoztak.

A cég egyértelmű kiválasztási teszteket és eljárást dolgozott ki a közvetlen vezetőségen kívüli panaszok fogadására. Mariana segített dokumentálni a fájlok kölcsönzését és az archívumhoz való hozzáférést.

Első jelentős megtakarításából saját biciklit vásárolt.

Amikor visszaadta az öregasszonyt, Don Eusebio megsimogatta a kosarat.

– A feleségem ezzel szokott járni a piacra.

-Tudom.

– Szerette volna megismerni.

Mariana megölelte. Anyja halála óta ez a férfi lett az, akinek először a jó dolgokat akarta mondani.

Sebastian többször is visszatért a piacra.

Először néhány percig beszélgettek. Aztán, miután Mariana végzett a standnál végzett munkával, kávéztak.