Rájött, hogy a férfi nem tudja, hogyan kell rizst főzni anélkül, hogy leragadna, és hogy éveket töltött azzal, hogy egyedül evett a képernyő előtt.
Ismerte a humorérzékét, a régi filmek iránti rajongását, és a haragot, amit még mindig érzett reggelente, amiért elvesztette az édesanyját.
Egyik vasárnap Sebastian azt mondta neki, hogy randira akarja hívni.
Mariana letette a csészét a csészealjra.
– Kedvellek. De ki kell találnom, hogyan csináljam ezt anélkül, hogy a munkám útjába állnék.
Beleegyezett.
Beszéltek a cég vezetőivel, és korlátokat szabtak, hogy Sebastian ne avatkozhasson bele az értékeléseikbe vagy a fizetésükbe.
Aztán megvolt az első randevújuk.
Mariana egy kis mozit választott és kifizette a pattogatott kukoricát.
Kapcsolatuk séták, nézeteltérések és Don Eusebióval elfogyasztott étkezések közepette virágzott fel. Sebastián megtanult meghallgatni, amikor nem akart megoldásokat. Mariana megtanulta elfogadni a szeretetet anélkül, hogy azonnal az általa elrejtett adósságot keresné.
Két évvel később pályázat útján elnyerte az archívum koordinátori posztját.
Az első gratuláló üzenet Oscartól érkezett.
A második üzenet Sebastiantól érkezett:
„Tudom, milyen keményen dolgoztál ezért. Ünnepeljünk rizzsel, amit nem én főztem?”
Megtartotta a cetlit.
A következő tavasszal házasodtak össze, egy kis szertartás keretében.
Mariana ismét kölcsönkérte a régi biciklit. Beállították a fékeket, fehér virágokkal díszítették a kosarat, és Mariana megtette az utolsó két háztömbnyit a kertig, ahol várták.
Don Eusebio a bejáratnál fogadta.
– A bicikli jó társasággal érkezett – mondta, a virágokra nézve.
Mariana abbahagyta a nevetést, és megfogta a karját.
– Mindig jó társasággal érkezett. Vártál rám, amikor visszatértem.
Az öregember szeme megtelt könnyel.
Együtt sétáltak Sebastianhoz.
Mariana évekkel később is emlékezett arra az interjúra, bár már nem fájt minden nap.
Egyik reggel egy fiatal nőre bukkant a cég bejáratánál, aki egy zsebkendővel próbálta letörölni a cipőjéről a sarat.
Volt mellette egy bicikli.
– Interjúm van – magyarázta zavartan. – Beleléptem egy pocsolyába.
Mariana nyitotta ki neki az ajtót.
– A fürdőszoba jobbra van. Majd szólok, ha megérkeztél.
A fiatal nő hálásan nézett rá, majd bement.
Mielőtt követte volna, Mariana ellenőrizte, hogy a bicikli megfelelően rögzítve van-e.
Aztán visszatért a munkájához, és még néhány másodpercig nyitva hagyta az ajtót.
