Susan kézírásával ez állt rajta:
Jake, az emberek azt hitték, hogy a házamra vársz. De megadtad nekem azt, amit a saját családom öt éve nem adott meg – az idődet. Marknak igaza volt veled kapcsolatban. Most ne éld tovább az utolsó éjszakáját, és kezdj el olyan életet élni, amit ő szeretett volna neked.
Sokáig ültem abban a székben.
Most a nappalimban van.
Néha, amikor az óra közeledik este 9-hez, ösztönösen ránézek.
Aztán leülök ugyanabba a székbe.
De már nem beszélek mindenről, amit szerintem rosszul csináltam.
Ehelyett arra a két emberre emlékszem, akik egy egyszerű igazságot tanítottak nekem.
A vér önmagában nem tesz valakit családdá.
Mert amikor Susan gyenge, beteg volt, és semmi mást nem tudott adni, csak a jelenlétét, a családja sehol sem volt látható.
De abban a pillanatban, amikor azt hitték, hogy elveszíthetik a házát, hirtelen mindannyian megjelentek.
Nem kaptam házat Susantól.
Nem kaptam pénzt.
De adott nekem valamit, amire sokkal jobban szükségem volt.
Öt év után végre megengedte nekem, hogy megbocsássak magamnak.
