De a gyanakvás nem volt elég.
Bizonyítékra volt szükségük.
Aztán Alvaro bejelentette az esküvőt.
Mindenkinek azt mondta, hogy Lucia a pénzéért akar feleségül menni Danielhez.
Meghívta gazdag rokonait, vezetőit és barátait.
Tanúkat akart.
Mert a szertartás után, amikor Daniel elment, Alvaro azt tervezte, hogy azt állítja, Lucia manipulált egy eszméletlen milliomost, és ellopta a vagyonát.
A lakodalom csapda volt.
Álvaro azonban hibázott egyet.
A szertartás alatt Daniel fölé hajolt, és ezt suttogta:
„Éjfélre minden az enyém lesz.”
Dániel felismerte a testvére hangját.
És mivel Lucia a nyomozókkal együttműködve gondoskodott arról, hogy a gyógyszeradagját ne emeljék többé indokolatlanul, végül sikerült átverekednie magát a ködön.
Megragadta a kezét.
És beszélt.
Rafael végül bevallotta, hogy Alvaro fizetett neki azért, hogy Daniel eszméletlen maradjon.
A nyomozók később bizonyítékokat találtak, amelyek Álvarót összekapcsolták azzal a szerelővel, aki Daniel autóját manipulálta.
A szerelő is bevallotta.
Álvarót letartóztatták.
Hónapokkal később Dániel még mindig lábadozott.
Újra kellett megtanulnia rendesen járni.
Voltak napok, amikor a beszéd kimerítette.
Lucia vele maradt.
De amikor Daniel végre megkérte a kezét, a lány megrázta a fejét.
„Még nem.”
Meglepettnek látszott.
Lucia könnyek között mosolygott.
„Az első esküvőnk hazugságok, félelem és az eltűnésedre váró emberek köré épült. Azt akarom, hogy az igazi esküvőnk akkor kezdődjön, amikor mellettem állhatsz, és magad választhatod ki.”
Egy évvel később visszatértek ugyanabba a kastélyba.
Nem volt kórházi ágy.
IV. számú.
Nincs monitor.
Daniel bottal a kezében állt Lucia mellett.
Ezúttal, amikor a pap megkérdezte, hogy feleségül akarja-e venni, Dániel nevetett.
„Minden másnál jobban.”
Aztán a tollra nézett.
Lucia gyorsan felvette.
– Először a papírokat nézem át.
A teremben kitört a nevetés.
De ezúttal senki sem nevetett rajta.
És Daniel egyszer megszorította a kezét.
A régi jelzésük.
Igen.
