Miután elveszített egy 9 millió dolláros üzletet, egy milliomos rossz útra tért, és rátalált egy nőre, aki a saját férje elől menekült. „Azt mondja, őrült vagyok, és hogy holnap nem leszek képes döntéseket hozni” – vallotta be neki bizalmasan a nő a hátsó ülésről. A férfi nyugodtan felhívta az ügyvédjét. Órákkal később megtudta, hogy a férj az üzlettársa… és hogy az az éjszaka megváltoztathatja, hogy ki irányít egy több millió dolláros vagyont.

1. RÉSZ

– Ha nem vagy hajlandó bejönni, amikor odaérünk, azt fogom mondani, hogy megint járvány van, és senki sem fog hinni neked.

Ez volt az utolsó dolog, amit Mariana a férjétől hallott, mielőtt pirosra váltott a lámpa.

Alejandro Cárdenas a hónap legrosszabb hangulatában távozott egy Santa Fe-i megbeszélésről. Ingatlanfejlesztőként majdnem kilencmillió pesó értékű üzletet vesztett, mivel Rodrigo Salvatierra, a leendő partnere, az utolsó pillanatban meg akart változtatni néhány, a felesége részvényeivel kapcsolatos záradékon.

Alejandro visszautasította.

„A tulajdonostárs aláírása nélkül egy vesszőt sem mozdítok” – mondta neki.

Rodrigo úgy mosolygott, mintha már tudna valamit, amit Alejandro nem.

– Holnap talán már nem lesz szükség az aláírásodra.

Arrogánsnak találta a kifejezést. Semmi többet.

Órákkal később Alejandro, a figyelmét elterelve, rossz irányba fordult, és egy raktárnegyed felé vette az irányt Naucalpanban. Az utca már majdnem üres volt, amikor egy nő futva bukkant fel a járdán. Farmert és sötét kabátot viselt, és zihált, mintha üldöznék.

Alejandro megállt.

– Segítségre van szükséged?

A nő hátranézett, kinyitotta a hátsó ajtót, és beszállt.

– Kérlek, lépj előre.

Alejandro egy raktár mögé fordult, és lekapcsolta a villanyt.

– Nem mozdulok, amíg el nem mondod, mi folyik itt.

Felemelte a fejét. Kicsit több mint harminc éves volt, és nem sírt.

– A férjem szokott elvitt egy pszichiátriai klinikára Huixquilucanban. Azt mondja, beteg vagyok. Hogy kórházba kell kerülnöm. De nem vagyok beteg.

– És miért szöktél el?

– Mert három éven át azt mondták nekem, hogy rossz emlékeim vannak, hogy túlzok, és hogy mindenki bánt. Ma megértettem, hogy ha bemegyek abba a klinikára, lehet, hogy nem akkor jövök ki, amikor akarok.

Alejandrót hideg futotta végig.

– Mi a férjed neve?

A nő habozott.

—Rodrigo Salvatierra.

Alejandro megragadta a kormánykereket.

Ugyanaz a férfi, aki három órával korábban megpróbálta módosítani a szerződést, és azt mondta, hogy holnap talán már nem lesz szüksége a felesége aláírására.

– Ön Mariana Salvatierra?

-Igen.

Alejandro a tükörben nézett rá.

– Van részvénye a cégükben?

Mariana összevonta a szemöldökét.

– Adott nekem egy részt, amikor összeházasodtunk. Mindig azt mondta, hogy szimbolikus, hogy szinte semmit sem ér.

Aztán minden szörnyű fordulatot vett.

Alejandro felhívta ügyvédjét, Ignacio Roblest, és talált neki egy üres lakást az Escandón negyedben. Nem hívta fel Rodrigót, és nem próbált döntést hozni Mariana helyett.

Mielőtt elment, otthagyott neki egy telefonszámot.

Mariana behúzta a függönyöket, és elővett a zsebéből egy kis jegyzetfüzetet. Felírta rá a dátumot és négy szót:

„Kijutottam, mielőtt eltűntem.”

Másnap reggel Ignacio megérkezett Alejandróval, és kérdezősködni kezdett tőle vagyontárgyakról, aláírásokról, orvosokról és dokumentumokról.

Aztán Marianának eszébe jutott valami.

– Júniusban Rodrigo aláíratott velem néhány papírt. Azt mondta, hogy adózással kapcsolatosak.

– Közjegyző előtt? – kérdezte Ignacio.

-Igen.

– Olvastad a dokumentumot?

Mariana lesütötte a tekintetét.

– Nem. Azt mondta nekem: „Ne töltsd tele a fejed olyan dolgokkal, amiket nem értesz.”

Ignacio abbahagyta az írást.

– Mariana, emlékszel annak az orvosnak a nevére, aki javasolta a felvételedet?

—Esteban Luján doktor.

Alejandro és Ignacio egymásra néztek.

Alejandro elemzője már talált valamit: Rodrigo négyszer találkozott azzal a pszichiáterrel, és a júniusi közjegyzőnek úgy tűnt, köze van egy másik Salvatierra-művelethez.

Mariana még mindig nem tudta, mit írt alá.

De kezdték gyanítani, hogy mire van szüksége erre a férjüknek.

És amit Ignacio néhány órával később talált, még Alejandrót is elhessegette az elveszett üzlet gondolatától.

Lehetetlen volt elhinni, hogy Rodrigo milyen messzire jutott.

2. RÉSZ

Dél előtt Rodrigo már jelentette Mariana eltűnését, és többször is azt állította a családjának és barátainak, hogy a felesége „zavartsági epizódoktól” szenved, és egy krízishelyzetben megszökött.

„Már építi a történetet, mielőtt te egyáltalán elmesélhetnéd a tiédet” – mondta Ignacio.

Mariana rövid, keserű nevetést hallatott.

– Mindig ezt csinálja. Először eldönti, mi történt, aztán elmagyarázza, miért tévednek az emlékeim.

Ignacio független pszichiátriai vizsgálatot szervezett egy állami kórházban, és hitelesített másolatot kért a közjegyző által hitelesített dokumentumról.

Amíg várakoztak, Alejandro információkat szerzett Dr. Esteban Lujánról.

Volt ugyan szakmai engedélye, de felhalmozódott benne az etikátlan értékelésekkel kapcsolatos panaszok száma, és ugyanannak a klinikának adott tanácsot, ahová Rodrigo Marianát akarta vinni.

„Nem nyilváníthatnak cselekvőképtelennek” – tisztázta Ignacio. „Erről egy bírónak kellene döntenie. De egy manipulált fájl felhasználható a hiteltelenítésedre és jogi lépések megtételére. És ha tudtodon kívül széleskörű meghatalmazást írtál alá, az még rosszabb.”

Az értékelés több órán át tartott. A szakorvos nem talált pszichotikus zavarra utaló jeleket, bár intenzív szorongást és az évekig tartó pszichológiai kontrollra utaló jeleket talált.

Marianna lehunyta a szemét.

–Tudtam, hogy nem vagyok őrült. Csak szükségem volt rá, hogy rajta kívül is tudja valaki.

Ugyanazon a napon felhívta Fernandát, egy korábbi munkatársát, akivel Rodrigo megtiltotta neki, hogy találkozzon.

Fernanda tele üzenetekkel a telefonjával érkezett meg egy kávézóba a Juárez negyedben.

„Soha nem hagytalak fel a kereséseddel” – mondta neki. „Azt kérted, hogy ne írjak neked többé.”

– Én soha nem csináltam ilyet.

Fernanda megmutatta a Mariana számáról hat hónappal ezelőtt küldött üzeneteket: „Nyugalomra és nyugalomra van szükségem”, „A hívásaid rontják az állapotomat”, „Rodrigo az, aki a legjobban tudja, hogyan gondoskodjon rólam”.