– Ez semmit sem bizonyít.

– Nem. De a vállalati e-mailek elég vészjelzést adtak ahhoz, hogy három héttel ezelőtt ellenőrzést indítsanak.

Ricardo ököllel az asztalra csapott.

– Megnézték az e-mailjeimet!

„A vállalati e-maileket egy hivatalos audit során felül lehet vizsgálni” – válaszolta Javier.

Elena elmagyarázta, hogy találtak verseny nélkül odaítélt szerződéseket, felfújt jutalékokat, és „tanácsadási” kifizetéseket olyan beszállítóknak, akik Ricardóhoz közel álló emberekhez kapcsolódtak.

Végső következtetés még mindig nem született.

De túl sok volt ahhoz, hogy figyelmen kívül hagyják.

– Ez egy lesből támadás – mondta Ricardo.

Valéria megrázta a fejét.

–Te szervezted a vacsorát. Te adtad ki az utasításokat. Te voltál az, aki beszélt.

– El fogsz pusztítani egy szerelmesek veszekedése miatt?

– A házasságunk egy dolog. A vezérigazgatóként hozott döntéseid pedig egy másik.

Elena elővett egy másik dokumentumot.

—Hiányzik egy átutalás.

Ricardo mozdulatlan maradt.

-Melyik?

—3,8 millió peso egy stratégiai szolgáltató cégnek.

– Sürgős konzultáció volt.

– A céget hat hónappal a kifizetés előtt alapították – válaszolta Elena –. Az egyetlen vagyonkezelő pedig Fernanda, az ügyvezető asszisztensének a húga.

Ricardo arcából kiszaladt a szín.

Valeriára nézett.

– Meg tudom magyarázni.

-Remélem is.

Elena becsukta a mappát.

—A teljes könyvvizsgálatot holnap kilenc órakor terjesztik a testület elé.

Ricardo meg akarta érinteni a felesége karját.

Valéria félreállt.

– Ma este a vendégszobában alszom.

– Ezt nem teheted velem.

Szomorúság és fáradtság keverékével nézett rá.

– Még mindig nem értesz semmit.

Ricardo mély lélegzetet vett.

– El fogsz hagyni amiatt, ami ezen a vacsorán történt?

Valeria megállt, mielőtt elindult volna.

– Ami ma este történt, nem az az oka, hogy elveszítheted az állásodat.

Még utoljára ránézett.

– Ezért elveszítheted a családodat is.

3. RÉSZ

Másnap reggel kilenc negyvenötkor Ricardo megérkezett a Grupo Arriaga irodájába, ugyanabban a kék öltönyben, amelyet a nagy tervének bemutatására választott.

Nem aludtam.

A kora reggeli órákban háromszor kopogott a vendégszoba ajtaján. Valeria nem válaszolt. Később üzeneteket küldött neki, amelyekben nyomásról, kimerültségről és áldozatokról beszélt.

Egyikre sem válaszolt.

A liftben Ricardo folyton azt hajtogatta magában, hogy még mindig ő a vezérigazgató. Hogy a bevétel az ő vezetése alatt nőtt. Hogy az igazgatótanács nem tud megszabadulni tőle egy családi vita miatt.

Amikor a tizenhetedik emeleten kinyíltak az ajtók, két külső ügyvédet látott a szoba előtt állni.

Aztán megértette, hogy ez már nem családi vita.

Az ülés kilenc órakor kezdődött.

Javier, Elena, két független tanácsadó, a vállalati titkár, a jogi igazgató és egy igazságügyi könyvvizsgáló volt ott. Valeria lépett be utolsóként, elefántcsont színű öltönyben és egy mappával a hóna alatt.

Ricardo felkelt.

– Valéria…

Felemelte a kezét.

– Itt nem.

A találkozó a részvényesi struktúrával kezdődött.

A Mendoza trust a szavazati joggal rendelkező részvények 61%-át ellenőrizte. Valeria igazgatókat nevezhetett ki, blokkolhatott rendkívüli tranzakciókat és rendelhetett el különleges ellenőrzéseket.

Minden sor egy darabkát rombolt le Ricardo önmagáról felépített történetéből.

Aztán elkezdődött az ellenőrzés.

Az első szabálytalanság 3,8 millió peso átutalása volt egy olyan cégnek, amelyet az elosztási útvonalak optimalizálására bíztak meg.

Nem volt elég tanulmány.

Nem voltak egyértelmű teljesítendő feladatok.

Az adminisztrátor pedig Fernanda, Ricardo segédjének a húga volt.

„Ez nem jelenti azt, hogy Fernanda pénzt kapott” – mondta.

– Így van – felelte a könyvvizsgáló. – Ezért folytatódik a nyomozás.

A második szabálytalanság két, jóval az átlag feletti áron odaítélt karbantartási szerződést érintett. Mindkét beszállító kapcsolatban állt a Ricardo egy korábbi üzleti partnerével.

„Nem ellenőrzök minden adóilletőséget” – védekezett.

– De hat kivételt engedélyezett a szokásos beszerzési folyamat alól – mondta Elena.

Ezután kivetítettek egy e-mailt, amelyet a vállalati fiókjukból küldtek volt partnerüknek:

„A megállapodásnak a találkozó előtt véglegesnek kell lennie. Utána lesz időnk módosítani a saját megállapodásainkat.”

Ricardo előrehajolt.

– Kiragadt a kontextusból.

A könyvvizsgáló más üzeneteket is megjelenített.

Önmagukban nem bizonyítottak bűncselekményt, de feltártak eltitkolt összeférhetetlenségeket és a belső ellenőrzések elkerülésére irányuló szándékot.

Javier egyértelmű volt.

– Nem azért vagyunk itt, hogy büntetőítéletet hozzunk. Azért vagyunk itt, hogy eldöntsük, megőrzi-e a bizalmunkat vezérigazgatóként.

„Négy egymást követő évben növeltem a bevételemet” – válaszolta Ricardo.

Elena ránézett.

– És a rossz bánásmóddal kapcsolatos belső panaszok megduplázódtak. Három vezetői területen is riasztóan megnőtt a fluktuáció.

– Most megítéled a személyiségemet?

Valéria most szólalt meg először.

– Amikor az emberekkel való bánásmódod befolyásolja a döntéseket és az irányítást, akkor az már nem személyiség kérdése.

Ricardo rámutatott.

– Ki akarsz juttatni engem.

– Azt akartam, hogy bebizonyítsd, alkalmas vagy a feladatra.

– Én vagyok a férjed!

Valeria a tekintetét állva állta.

– Tegnap este, mindenki előtt, azt mondtad, hogy nem vagyok a feleséged. Azt mondtad, az a dolgom, hogy felszolgáljak az asztalnál és csendben maradjak.

Ricardo leengedte a kezét.

A szavazásra negyven perccel később került sor.

Az igazgatótanács úgy döntött, hogy felfüggeszti a vizsgálat kimenetelének idejére. Megvonják a vállalati rendszerekhez való hozzáférését, és egy ideiglenes igazgató veszi át a működést.

Ricardo az asztalra meredt.

-Ennyi?

– Mára – válaszolta Javier.

– Beszélni akarok a feleségemmel.

Valeria becsukta a mappáját.

-Otthon.