De Anna váratlanul megszólalt:

„Te vagy annak a fiúnak az apja, akit három hónapja hoztak a kórházunkba.”

Viktor nem válaszolt.

Anna azonnal emlékezett arra az éjszakára. Egy tízéves kisfiút súlyos sérüléssel szállítottak kórházba. Az orvosoknak szinte semmi reményük nem volt a megmentésére, de Anna órákig mellette maradt, segített a műtét során, majd az intenzív osztályon is vele maradt. A fiú folyton az apját hívogatta, de a férfi soha nem ment az ágyához.

– Leónak hívták – mondta Anna halkan. – Folyton azt kérdezgette, hogy jössz-e.

Az autó teljesen elcsendesedett.

Egyik testőr sem tudta, hogy Victornak fia született. A fiú halála után a maffiafőnök elrendelte, hogy távolítsanak el minden fényképet a házából, és megtiltotta bárkinek, hogy valaha is kimondja a nevét.

– Vele voltál? – kérdezte végül Victor.

– A legvégső pillanatig – felelte Anna. – Nagyon megijedt, ezért megfogtam a kezét. Mielőtt elaludt, megkért, hogy adjak neked valamit.

Anna kinyitotta a táskáját, és keresgélni kezdett az orvosi kesztyűk, kulcsok és dokumentumok között. Néhány másodperccel később egy kis papírhajót húzott elő.

– Sokáig nem tudtam, hogyan találjalak meg – mondta. – Leónak sikerült a műtét előtti reggelen. Megkért, hogy adjam át a csónakot az apjának, és mondjam meg neki, hogy nem haragszik rá.

Victor keze remegett. Lassan fogta a kis papírhajót, és sokáig bámulta szó nélkül.

A testőrök még soha nem látták ilyen állapotban a főnöküket. A férfi, akit mindenki könyörtelennek tartott, a sötét autóban ült, és alig tartotta vissza a könnyeit.

„Miért tartottad meg?” – kérdezte.

– Mert ígéretet tettem egy gyereknek – felelte Anna. – És mindig betartom az ígéreteket, amiket a betegeimnek teszek.

Victor lehunyta a szemét. Azon az estén valójában nem ment el meglátogatni a fiát, mert az ellenségei elől bujkált, és félt, hogy veszélyt jelent a kórházra. Meggyőzte magát, hogy később lesz ideje meglátogatni Leót, de a fiú még hajnal előtt meghalt.

Anna óvatosan kinyitotta az ajtót.

„Sajnálom, hogy beszálltam az autódba. Tényleg nagyon fáradt voltam.”

Kiszállt, megköszönte a sofőrnek, és az épület bejárata felé indult.