– Nem lesz rá szükséged, feltéve, hogy mielőtt a tinta a főkönyvhöz érne – mondta Andrew, és a szeme élesebb lett. – Itt a probléma lényege. Édesanyád egyetlen jogi védekezése az azonnali hivatalos kilakoltatás ellen – és az egyetlen eszköze, amellyel vitathatja a kizárólagos tulajdonjogodat –, az az állítás, hogy az öt évvel ezelőtti átruházás hibás volt. Azt fogja állítani, hogy ő és az édesapád soha nem állt szándékukban teljes, egyszerű tulajdonjogot átruházni rád, vagy hogy édesapád házastársi aláírását kényszer hatására szerezték meg.
Megnyitott egy földhivatali keresést a kettős monitorán. „A közjegyző, aki öt évvel ezelőtt lepecsételte az eredeti okiratodat, egy Silvia Robles nevű független ügynök volt. Ms. Robles tavaly szélütést kapott, és jelenleg nonverbálisan beszél egy Naperville melletti idősek otthonában. Eredeti fizikai közjegyzői naplóit egy megyei raktárban archiválják, és nincsenek teljesen digitalizálva. Ha az édesanyád nyilatkozatot tesz, amelyben azt állítja, hogy Arthur cselekvőképtelen volt, vagy becsapták, amikor öt évvel ezelőtt aláírta a házastársi lemondó nyilatkozatát, a földhivatali cégek vitatottként fogják megjelölni az ingatlant. Marcus ezt a tulajdonjogon lévő felhőt felhasználhatja arra, hogy bíróság által elrendelt vagyoneladást kényszerítsen ki.”
Száraz volt a torkom, mint a dörzspapír. „Szóval minden apámon múlik.”
– Mindent – erősítette meg Andrew, és az asztalra könyökölt. – Szükségünk van egy frissen aláírt, vasbeton tulajdonjog-megerősítési nyilatkozatra, amelyet Arthur Harper ír alá. A nyilatkozatnak egyértelműen, büntetőjogi felelőssége terhe mellett ki kell jelentenie, hogy öt évvel ezelőtt önként, tudatosan és szabadon lemondott a Hermitage vagyonra vonatkozó minden házastársi és méltányos igényéről, és hogy téged ismer el a tulajdonjog egyedüli, abszolút jogosultjának. Ha ezt a nyilatkozatot rögzítjük a Cook megyei anyakönyvvezető hivatalában, mielőtt Marcus benyújtaná a hamisított okiratát, az egész tranzakció azonnal érvényét veszti. Vanessa vagy Marcus bármilyen kísérlete, hogy ezt követően folytatja az ügyet, azonnal büntetőeljárást indít el.
Kinéztem az ablakon a szürke látképre. Az apám. A férfi, aki némán hajtogatta az újságját, miközben az unokája éhezett. A férfi, aki inkább betolta a kocsiját egy fagyos folyosóra, mintsem hogy tíz másodpercig is elviselje a felesége sikolyait.
– Soha nem fogja aláírni – suttogtam, és minden szótag körül keserűség kavarogott. – Arthur negyven éve él anyám zsebében. Inkább nézné végig, ahogy a város leég, mint hogy szembeszálljon Teresával.
Andrew előhúzott egy barna mappát a kredencájából, és felém csúsztatta. „Akkor jobb, ha kitalálsz valamit, hogyan tudasd vele, hogy a tűz már elérte a nappaliját.”
A Wacker Drive-ról indulva az aláírás nélküli nyilatkozatot a bőrmappámba dugva hagytam el. Kavargott az agyam. Arthur napirendjét kívülről tudtam. Hétfő délutánonként három órát töltött a Western Avenue-n lévő St. Jude Közösségi Műhelyben, fém esztergák és zsírzórongyok között bujkálva, azzal az ürüggyel, hogy fűnyírókat javít a környékbeli időseknek. Ez volt az egyetlen hely Chicagóban, ahol Teresa hangja nem érte el.
A Western sugárút felé hajtottam, fejben gyakorolva a konfrontációt. Öt évnyi gyógyszertári számlát tároltam a telefonomon – több ezer dollárt, amit csendben fizettem ki a vérhígítóira és szívgyógyszereire, valahányszor Teresa a nyugdíjcsekkeit otthoni bevásárlóközpontokban költötte. Kész voltam ezeket a számlákat a munkaasztalra tenni, és az önbecsülésének minden egyes darabját elvenni tőle, amíg tollat nem vesz a kezébe.
De ahogy behajtottam a műhely latyakos parkolójába, a telefonom hevesen rezegni kezdett a középkonzolnak csapódva. A hívóazonosító egy ismeretlen vezetékes számot villantott fel: Northwestern Memorial Hospital – Triage Coordination.
Megkocogtattam a képernyőt, miközben a telefont a fülemhez tartottam. „Halló?”
– Daniela Harper? – kérdezte egy sietős, klinikai hang.
„Igen. Mi történt?”
„Ms. Harper, az édesapját, Arthur Harpert, húsz perccel ezelőtt hozták be a mentővel. Akut szívrohamot kapott otthonában egy családi vita következtében. Jelenleg a sürgősségi kardiológiai osztályon van, állapota stabil, de kezelőorvosának a család beleegyezésére van szüksége az azonnali katéterezéshez. Az édesanyja jelenleg úton van, de az Ön telefonszáma szerepelt az elsődleges egészségügyi meghatalmazottjaként a régebbi aktájában.”
A kezem a kormánykerékre szorított. Mintha a világ kicsúszott volna a kerekek alól.
A kétezerkétszáz dolláros átutalás törlése. Vanessa ellenőrizte az egyenlegét. A bank értesítette, hogy a jelzáloghitel törlesztőrészlete visszaugrott. Felhívta Teresát, aki a barna homokkőből aktív vulkánt csinált – Arthur sérült szíve pedig összetört a robbanás alatt.
Ha Arthur meghal, mielőtt az aláírása Andrew Vance vallomásán szerepelne, az eredeti tulajdonjog a hagyatéki eljárás feledésbe merülne. Teresa a házastársi törvényes öröklést igényelné, Marcus Thorne cége kötné az adásvételt, Chloe-t és engem pedig örökre törölnének az okiratból.
Hátramenetbe csaptam a szedánt, a gumik csikorogtak a latyakban. „Öt percre vagyok” – mondtam a nővérnek. „Tartsd ébren.”
3. fejezet: A pulzus és a toll
A Northwestern Memorial Kórház sürgősségi osztályán fertőtlenítő, megégett áramköri panelek és hideg félelem szaga terjengett.
Átnyomultam a kardiológiai szárny dupla lengőajtaján, csizmám nyikorgott a fényes linóleumon. Az ápolónők a városi traumatológiai központokra jellemző ijesztő, ritmikus sietséggel mozogtak. Addig pásztáztam a fejem feletti monitorokat, amíg meg nem pillantottam a felvételi címkét: Harper, Arthur – Szívgyógyászati osztály 4.
Elhúztam a nehéz szövetfüggönyt.
