Négy nappal korábban tértem haza Barcelonából, de a kulcsom nem nyitotta az ajtót. A feleségem a cselédszobában aludt, két összekészített bőrönddel az oldalán, a mi hálószobánkat pedig a nővérem foglalta el. Hallottam, ahogy Irene azt mondja: „Amíg Martín távol van, minden újra a régi kerékvágásban fog menni.” Nem vitatkoztam. Felkaptam a bőröndöket, és még aznap reggel elhagytam a házat. Egészen addig eszemben sem volt visszanézni, amíg meg nem láttam egy nyitott mappát a komódon: a ház tulajdoni lapjai voltak benne, Irene nevére kiállítva.