Lucía összehasonlította a szerződéseket.

Esteban aláírása számos régi dokumentumon nem egyezett meg a jelenlegiekkel.

De ezek az ívek és vonalak ismerősnek tűntek számára.

Nyolc éve láttam ezt az írást.

Karláé volt.

Lucia fázott.

Ez azt jelentette, hogy Mauricio szeretője nem mostanában lépett be az életükbe.

Már jóval korábban részt vett abban a csalásban, amely Estebant tönkretette.

Ugyanazon a héten valami még rosszabb történt.

Amikor Lucía elhagyta a munkahelyét, egy majdnem üres parkolón sétált át. Egy sapkás férfi odalépett hozzá, megragadta a karját, és követelte, hogy hagyja abba a dokumentumok átnézését.

Egy kóbor kutya, akit Lucia napok óta etetett, dühösen ugatni kezdett egy közeli állatorvosi klinika bejáratánál.

Az állat rájuk vetette magát, a férfi pedig elmenekült.

A verseny alatt elvesztette a telefonját.

Lucia felvette.

Nico, egy szomszéd egyetemista korú testvére segítségével a látható információk és a készüléken tárolt fényképek segítségével azonosítani tudta a tulajdonost.

Dániel volt az.

Karla igazi szeretője.

Az üzenetekből sokkal több derült ki.

Karla azt tervezte, hogy megtartja a Salgado Logística egy részét, kihasználva apja, az egyik fő befektető befolyását.

Szabotázst is szervezett a Rivera Transporte Integral ellen: sérült árukat küldött egy szállítmányban, hogy azt a látszatot keltse, mintha Esteban cége szállítás közben semmisítené meg a termékeket.

Lucia odaszaladt, hogy figyelmeztesse.

Esteban öt teherautót állított meg, mielőtt elindulhattak volna.

Üres dobozokat, törött árut és manipulált lemezeket találtak.

– Ha nem láttad volna azokat az üzeneteket – mondta neki Esteban aznap délután –, holnap elvesztettem volna az egyik legfontosabb szerződésemet.

Kinevezte a műveleti irányítás vezetőjévé.

Lucia hetek óta először érezte úgy, hogy visszakapja az életét.

Aztán kapott egy hívást Mauriciótól.

– Találkoznunk kell.

Még aznap este megjelent szerény szobája előtt.

A falakról leváló festékre nézett, és megvetően elmosolyodott.

– Nézd, milyen mélyre zuhantál!

– Ezért jöttél?

Mauricio abbahagyta a mosolygást.

–Tanúskodnod kell Karla ellen. Lop tőlem. Kirúgni akar a saját cégemből.

Lucia hitetlenkedve nézett rá.

– Amikor leromboltad a hírnevemet, nem érdekelt, hogy van-e hol laknom.

– Neked is fájt.

– Jobban megbántottál, mint ő.

Mauricio arca megkeményedett.

– Akkor talán el kellene mondanom Estebannak bizonyos dolgokat.

– Milyen dolgokat?

Mosolygott.

– Kérdezd meg tőle, mit gondol azokról az emberekről, akik részt vettek abban a csalásban, ami miatt kirúgták a régi cégétől.

Lucia érezte, hogy valami a gyomrába csúszik.

Mauricio elment.

Másnap reggel, amikor Lucia megérkezett egy ellenőrzésre, váratlanul megjelent a rendőrség.

Egy vásárló bejelentette nagy összegű készpénz ellopását.

Regisztrálták a jelenlévőket.

És Lucia táskájában pontosan a bejelentett bankjegyeket találták.

Esteban némán nézett rá.

Lucia rájött, hogy valaki tökéletes csapdát állított.

De még mindig nem tudta, ki adta ki a parancsot.

Mintha a válasz tíz év hazugságát leplezné le.

3. RÉSZ

– Nem én loptam el azt a pénzt.

Lucia kiabálás nélkül mondta.

Az ügynök maga elé tartotta a bankjegyeket.

– Mindenki ugyanazt mondja.

– Ellenőrizd a kamerákat.

Esteban közbelépett, mielőtt a vita elmérgesedett volna.

– Az alkalmazottamnak igaza van. Az, hogy pénzt talál egy táskában, nem bizonyítja, hogy ki tette oda.

Lucía megköszönte neki, hogy megvédte, de később, amikor elmentek, Esteban komolyan beszélt.

– Amíg ez nem tisztázódik, otthon kell maradnod.

Ez a mondat jobban fájt neki, mint gondolta.

Nem azért, mert azt hitte, Esteban bűnösnek tartja, hanem azért, mert valakinek ismét sikerült gyanúsítottá tennie.

Összetörten tért vissza a szobájába.

Ott elmondta Nicónak, a fiúnak, aki segített a telefonnal.

Egy egyszerű kérdést tett fel:

– Parkoltak autók a bejárat közelében?

-Igen.

– Szóval lehet, hogy az egyiküknél volt fényképezőgép.

Két napot töltöttek a helyszínen tartózkodó sofőrök keresésével. Végül három járműről szereztek felvételt.

Az egyikben egy parókás és sötét szemüveges nő jelent meg.

Lucia azonnal felismerte a járásmódját.

Férfiak.

Dániel mellette állt.

Egy másik kamera többször is felvette, ahogy az állítólagos hírvivő belép az épületbe. Daniel pénzt adott át neki, mielőtt bement volna.

A képek nem mutatták pontosan azt a pillanatot, amikor a bankjegyek megjelentek Lucia táskájában, de bizonyították, hogy ugyanazok az emberek voltak ott, akik részt vettek a támadásban és a szabotázsban.

Esteban mindent átadott a hatóságoknak.

Elrendelte a régi dokumentumok hivatalos felülvizsgálatát is.

Egy szakértő később megerősítette, hogy több, Estebannak tulajdonított aláírást hamisítottak.

Most először kezdték helyesen rekonstruálni a tíz évvel ezelőtti történetet.

Mauricio túl gyorsan akart növekedni. Eltitkolta a veszteségeket, manipulálta a mérlegeket, és hagyta, hogy Karla dokumentumokat hamisítson, hogy Estebant hibáztassa a hiányért, amelyet ő maga okozott.

Amikor Esteban elhagyta a céget, Mauricio megtartotta az ügyfeleket, a kapcsolatokat és a működés irányítását.

Lucía nem vett részt.

Én még nem is dolgoztam ott, amikor ez történt.

Mauricio pusztán azért találta ki ezt a vádat, hogy kétségeket szórjon.

Esteban személyesen ment megkeresni.

– Bocsánatot kell kérnem.

– Hittél neki valaha is?

Néhány másodpercig tartott, mire válaszolt.

– Néhány órára, igen.

Lucía hálás volt, hogy nem hazudott.

–Akkor kvittek vagyunk. Én is évekig hittem olyan dolgokban, amiket Mauricio mondott, és amiket nekem soha nem lett volna szabad elhinnem.

Visszament dolgozni.

Az apja azonban rosszabbul lett.