Jogi tanácsadónk a megállapodásainkban engedélyezett jelentéstételi folyamaton keresztül értesítette a Meridian hitelezőit a lehetséges szerződéskötési problémákról.

Negyvennyolc órán belül Arthur könyvelői sürgős megbeszéléseket kértek.

Pénteken Fiona hívatlanul megérkezett az irodámba.

Ugyanazt a gyémánt nyakláncot viselte, mint az esküvőnkön.

„Ethan, ez már elég messzire ment.”

Ülve maradtam.

„Megvan?”

Összefonta a karját.

„Apa azt mondja, beleavatkozol egy nagyobb finanszírozási tranzakcióba.”

„Kikényszerítem a megállapodást.”

„Azért csinálod ezt, mert anya zavarba hozta apádat.”

„Nem, Fiona. Azért teszem ezt, mert a családod esetleg fontos pénzügyi információkat titkolt el.”

Közelebb lépett.

„Vállalkozó vagy. Apunak gyárai, szállítmányozási termináljai, egész épületei vannak. Kinek képzeled magad?”

Kinyitottam egy mappát, és átcsúsztattam az asztalomon egy vállalati tulajdonosi táblázatot.

Lenézett.

Aztán megint.

Ajkai szétnyíltak.

A csúcson a Bennett Technologies Holdings állt.

Alatta álltak a Meridian elsődleges gyártórendszereit támogató szabadalmak, szoftverjogok és licencszerződések.

Alul egy név állt.

Ethan Thomas Bennett — Egyedüli részvényes.

Fiona arca elsápadt.

„Ez lehetetlen.”

„Ez nyilvános információ volt, Fiona. A családod egyszerűen sosem gondolta, hogy elég fontos vagyok ahhoz, hogy nyomozzanak.”

Csörögni kezdett a telefonja.

A hívó Arthur volt.

Bólintottam felé.

„Válaszolnod kellene.”

Meg is tette.

Hallottam apja hangját felrobbanni a hangszóróból.

„FIONA! MIT A FRANCOT CSINÁLT A VŐLEGÉNYED?”

Amióta találkoztam vele, Fionának most először nem volt mit mondania.

3. RÉSZ: A ROSSZ CSALÁD MEGALÁZÁSÁNAK ÁRA

A rendkívüli testületi ülés hétfőn kilenc órakor kezdődött.

Arthur a tárgyalóasztal főjén ült, igazgatók, ügyvédek és rémült vezetők vették körül.

Viktória is ott volt, annak ellenére, hogy nem volt hivatalos pozíciója a cégnél.

Bíborvörös designeröltönyben lépett be, ugyanazzal az arckifejezéssel, amit akkor viselt, amikor apámat sértegette.

– Fejezd be ezt! – csattant fel. – A férjemnek van egy vállalkozása, amit vezetnie kell.

Rebecca egy vastag dossziét tett az asztalra.

„Akkor talán a férjednek kellene elmagyaráznia ezeket az áthelyezéseket.”

Az első képernyőn tizenhétmillió dolláros számlák jelentek meg.

A második három fiktív cégnek történő kifizetéseket mutatott.

A harmadik ezeket a cégeket Arthur testvéréhez kötötte.

Arthur a tenyerével az asztalra csapott.

„Bizalmas információ! Nincs joga hozzá!”

Rebeka nyugodt maradt.

„Ezeket a nyilvántartásokat szerződéses auditfolyamat révén szereztük be, és függetlenül ellenőriztük. A kapcsolódó főkönyveket az Önök pénzügyi ellenőre biztosította.”

Egy rendező előrehajolt.

„Arthur, azt mondtad, hogy ezeket a kifizetéseket modernizációs berendezésekre szántad.”

„Azok voltak!”

Rebecca bemutatta a kézbesítési feljegyzéseket.

– Akkor hol van a felszerelés?

Artúr nem szólt semmit.

Végre megszólaltam.

„Három évvel ezelőtt a cégük megvásárolta a Meridian-t, mert hitték, hogy a technológiája megmenti az Ashford Industrial-t.”

– Mi a lényeged? – kérdezte Victoria.

„A cégem birtokolja a szellemi tulajdon alapvető részét. Az Ashford Industrial licenccel rendelkezik, amelyhez bizonyos pénzügyi és jelentéstételi kötelezettségek betartása szükséges.”

Viktória felhorkant.

„Akkor megvesszük a kis cégedet.”

– Te is tehettél volna egy ajánlatot.

Arthurra néztem.

„Ehelyett azzal fenyegetőztél, hogy elpusztítod.”

Rebeka folytatta.

„A megoldatlan pénzügyi beszámolási kötelezettségszegések miatt a Bennett Technologies fizetésképtelenségi értesítést adott ki, és megkezdte a szerződéses orvoslási folyamatot. A felfüggesztésre vagy megszüntetésre továbbra is a megállapodás értesítési és orvoslási rendelkezései vonatkoznak.”

A tanácsterem elcsendesedett.

Az egyik rendező levette a szemüvegét.

„Arthur, ha a licencet felmondják, a Meridian elveszíti elsődleges termékcsaládját.”

– Így van – mondtam. – Ezért ajánlottam fel három külön lehetőséget az eltérések négyszemközt történő rendezésére.

Egy másik rendező Arthurhoz fordult.

„Azt mondtad, hogy Bennett ésszerűtlenül viselkedett.”

Arthur állkapcsa megfeszült.

Viktória hirtelen felállt.

„Ez zsarolás! Azért büntet minket, mert elsütöttem egyetlen ártalmatlan viccet!”

Ránéztem.

„Ashford asszony, kegyetlenség volt megalázni az apámat. De nem emiatt állították ki ezeket a számlákat, nem titkolták el ezeket a kifizetéseket, és nem is kényszerítették a férjét a licencszerződés megszegésére.”

A különbségtétel megsemmisítette az érvelését.

A független rendezőkhöz fordultam.

„Hajlandó vagyok fenntartani az engedélyt egy felügyelt megfelelőségi megállapodás keretében, feltéve, hogy független igazságügyi ellenőrzésre kerül sor, a vállalat együttműködik a megfelelő hatóságokkal, és az összeférhetetlenségben lévő vezetőket eltávolítják a vizsgálattal kapcsolatos döntésekből.”

Arthur olyan hirtelen állt fel, hogy a széke a falnak csapódott.

„Engem nem tudsz eltávolítani!”

A testület vezető független igazgatója válaszolt.

„Nem, Arthur. De megtehetjük.”

Sürgősségi határozatot terjesztettek elő.

Arthur tiltakozott, kiabált és perekkel fenyegetőzött.

A független igazgatók a vizsgálat idejére felfüggesztéséről szavaztak.

A testvérét adminisztratív szabadságra helyezték.

A hitelezők ezt követően befagyasztották a további előlegeket, amíg a vállalat felülvizsgálta pénzügyi kimutatásait.

Heteken belül a törvényszéki könyvelők alátámasztották a kapcsolt felek által elkövetett kiterjedt visszaéléseket.

A vállalat auditbizottsága a megállapításait a szövetségi hatóságokhoz továbbította.

Arthurt és testvérét később csalással kapcsolatos vádakkal vádolták.

Egykor ünnepelt családi birodalmuk csak egy költséges átszervezés, számos luxuscikk eladása és a vezetés teljes átalakítása után maradt fenn.

Viktória társadalmi befolyása elpárolgott, amikor a vállalati botrány nyilvánosságra került.

És Fiona?

Egy esős délután jött el apám házához.

Nincsenek gyémántok. Nincs dizájnerkabát. Csak egy remegő nő egy olcsó esernyő alatt.

– Ethan – suttogta –, hibáztam.

Az ajtóban álltam.

„Kinevetted az apámat.”

Könnyek szöktek a szemébe.

„Féltem az anyámat.”

„Harminckét éves voltál, Fiona. Volt választásod.”

„Még mindig szeretlek.”

Tanulmányoztam a nőt, akit majdnem feleségül vettem.

Aztán megráztam a fejem.

„Azt a verziót szeretted belőlem, amiről azt hitted, hogy a családod irányítani tudja.”