Claire szeme elkerekedett.
“Nem.”
Alig hallatszott a suttogása.
Daniel a telefonjáért nyúlt, és nyugodtan a felvevő mellé tette.
„Felhívtam őket, mielőtt bejöttem.”
Claire úgy bámult rá, mintha a padló beszakadt volna alatta.
Újabb kopogás.
Aztán egy férfihang hallatszott az ajtón keresztül.
“Rendőrség.”
Claire hátratántorodott.
„Nem, nem, Daniel, kérlek…”
Most először emberi hangon szólt.
Nem okos.
Nem kegyetlen.
Csak rémülten.
Remegő kézzel indult el felé, könnyek ömlöttek a szeméből, már-már fékezhetetlenül.
„Kérlek. Féltem. Nem gondoltam komolyan. Istenre esküszöm, hogy nem gondoltam…”
Daniel ellépett, mielőtt a lány megérinthette volna.
Ez jobban fájt neki, mint a rendőrök az ajtóban.
Mert megértette, mit jelent.
Nem harag.
Nem büntetés.
Távollét.
Bármi is élt benne valaha iránta, mostanra eltűnt.
A kopogás ismét megszólalt.
„Nyisd ki az ajtót.”
Claire lélegzete elakadt.
Tekintete az ablakra vándorolt. A hátsó folyosóra. A késtartóra. Danielre.
Még mindig számolgatok.
Még mindig keresem a kiutat.
Daniel pontosan látta azt a pillanatot, amikor a lány a menekülésre gondolt.
Pontosan látta azt a pillanatot, amikor a lány rájött, hogy nincs hová mennie.
A válla összecsuklott.
A bejárati ajtó kinyílt.
Két tiszt lépett be.
Claire nem ellenkezett, amikor megfogták a csuklóját.
Csak bámult Danielre, mintha arra vágyna, hogy helyrehozza.
Hogy megmentse őt.
Hogy őt válasszam.
Nem tette.
Ahogy elvezették mellette, a nő ismét megfordult, most már üres hangon.
„Őt választottad helyettem.”
Dániel néma hitetlenkedéssel nézett rá.
– Nem – mondta.
A hangja nyugodt volt. Végleges.
„Azt az egyetlen embert választottam ebben a házban, aki valaha is szeretett engem.”
Claire arca eltorzult.
Aztán elvitték.
A ház elcsendesedett.
Daniel egyedül állt a konyhában, és az üres ajtót, a borostyánszínű üveget, a felvevőt, annak az életnek a roncsait bámulta, amelyet majdnem szerelemnek vélt.
Aztán felvette a kulcsait.
Messze a falusi úton túl az anyja várta.
És napok óta először engedte meg magának, hogy levegőt vegyen.
Aztán elment, hogy hazavigye.
