Egyenesen Ryanre nézett.

„Ez egy vezetői értékelés volt.”

Ryan arca elsápadt.

– Uram, nem tudtam, ki ő.

„Ez volt a lényeg” – válaszolta Keller tábornok.

A szoba teljesen elcsendesedett.

Ryan újra próbálkozott.

„Uram, ez csak versenybeszélgetés volt.”

„Megaláztál egy katonatársadat, mert úgy gondoltad, hogy kevesebb hatalma van, mint neked. Másokat is arra biztattál, hogy csatlakozzanak hozzád. Aztán, amikor rátermettebbnek bizonyult, felhagytál a biztonsági szabályokkal.”

Ryan a kiértékelő vágólapra pillantott.

Az őrmester megfordította.

Az oldal tele volt jegyzetekkel, amelyeket még a meccs kezdete előtt írtak.

Ryan nyelt egyet.

„Mi történik most?”

Keller tábornok nem válaszolt neki.

Ehelyett Oliviával nézett szembe.

„Ezredes úr, ma reggel minden jelöltet megfigyelt. Kire bízná az új kiképzőegység vezetését?”

Mindenki arra számított, hogy Olivia megnevezi azt a tengerészgyalogos őrmestert, aki felismerte a technikáját.

Nem tette.

Tekintete végigsiklott a szobán, és megakadt a nőn, aki addig csendben állt a sor hátuljában.

„Hannah Cole szakértő.”

A fiatal nő megdermedt.

Ryan összevonta a szemöldökét.

„Még csak nem is versenyzett.”

Olivia ránézett.

„Ő volt az egyetlen, aki a szőnyeg felé lépett, amikor a teremben mindenki nevetni kezdett.”

Hanna szeme elkerekedett.

Senki sem vette észre.

Olivia is így tett.

„Azt hitte, segítségre lehet szükségem” – folytatta Olivia. „Félt, magasabb rangú katonák vették körül, mégis készen állt a cselekvésre.”

Keller tábornok lassan bólintott.

„Bátorság az elismerés előtt.”

„Igen, uram.”

A tábornok Hannah-hoz fordult.

„Jelentkezzen az irodámban tizennégy órakor.”

Hanna alig tudott válaszolni.

„Igen, uram.”

Aztán Keller Ryanre nézett.

„Ön is ott fog jelentkezni – de egy egészen más beszélgetés keretében.”

Ahogy a tábornok elsétált, Ryan egyedül állt a szőnyeg mellett. A katonák, akik vele nevettek, már nem néztek a szemébe.

Olivia felvette a kopott kesztyűit.

Ryan a bütyke fölött éktelenkedő elhalványult sebhelyre meredt.

„Miért nem mondtad meg, hogy ki vagy?” – kérdezte.

Olivia megállt a szőnyeg szélén.

„Mert az ember igazi jelleme akkor mutatkozik meg, amikor azt hiszi, hogy senki fontos ember nem figyeli őt.”

A kiképzőterem feletti sötét megfigyelőablakra pillantott.

Az üveg hirtelen átlátszóvá vált.

Mögötte tizenkét rangidős tiszt állt, akik mindennek tanúi voltak.

Ryan felnézett, arca kifehéredett.

A mérkőzés kevesebb mint két percig tartott.

De az értékelése már a csengő megszólalása előtt véget ért.