Dr. Harrison lehajolt, hangja úgy ütötte meg Preston fülét, mint egy temetési ének. „A számlák a legkevésbé aggasztják, Mr. Sterling. A gyermekgyógyászati ​​ellenőrző bizottság ma reggel jelezte a Hudson élő adományozós jótékonysági alapjából átutalt, hatszámjegyű összeget. Az ügyészség nyomozói az első emeleti recepción várják. Azt javaslom, tartsa magánál azt a Savile Row-i nadrágot, mert a következő egyenruhája nem gyapjúból lesz.”

A rendőrök bevonszolták Prestont az ajtón, miközben Brittany hisztérikusan zokogott tönkrement kasmírruhájába. A biztonsági őrök vonszolták magukkal, Beatrice pedig mögöttük lopakodott, és kétségbeesetten hívogatta a country klub ügyvédeit egy okostelefonjáról, ami már-már leállt a működéssel.

Az ajtó becsapódott. A szoba csendbe borult.

Dr. Harrison felém fordult, arckifejezése ellágyult, miközben az ultrahangos pálca felé nyúlt. „Gondoskodjunk a kötésről, Victoria. Hosszú út áll előtted, és nekünk egy birodalmat kell megszerveznünk.”

4. fejezet: A lemondási roham és a beszállítói logisztika

Este hét órára a hiányzó májlebenyem okozta fizikai gyötrelmet hatékonyan ellensúlyozta a tizenöt milligramm folyamatos hidromorfon és az adminisztratív bontás végrehajtásának kristálytiszta, abszolút eufóriája.

A sebészeti kötést Dr. Harrison aprólékos felügyelete alatt visszahelyezték. Három szakadt kapcsot helyi érzéstelenítővel rögzítettek, a dréncsatornáim kitisztultak, és négy kemény kórházi párnának támasztottak harminc fokos szögben.

Jobbra tőlem ült Winston Carmichael , bőr aktatáskája nyitva a guruló étkezőtálcán, térdén egy biztonságos laptop zümmögött .

Winston ötvennyolc éves volt, három évtizeden át képviselte apámat magas téttel járó önkormányzati szerződéses perekben, és egy hóhér vidám, könyörtelen modorával rendelkezett, aki őszintén szerette a mesterségét. Kerek, drótkeretes szemüveget viselt, és egy antik aranyhegyű töltőtollat ​​mártott egy üveg permanens fekete tintába, miközben a főkönyvet dolgoztuk át.

– Először a lakossági tartozásokat nézzük át – mondta Winston, miközben megigazította a szemüvegét, és megnyitotta a fő vállalati ütemtervünket a titkosított kijelzőjén. – Kezdjük Brittany bérleti szerződésével a Park Avenue South 342. szám alatti kétszintes lakásban . A havi kötelezettség tizenkétezer-négyszáz dollár, amelyet minden hónap elsején közvetlenül az Ön személyes likvid működési számlájáról terhelnek meg. A bérleti szerződés az ő nevére szól, de Ön az egyetlen személyes kezes az elsődleges aláírása alatt.

Lassan, megfontoltan kortyoltam egy jeges vizet egy meghajlított szívószálon keresztül. „Mennyi a szerződéses kötbér a kezes azonnali, egyoldalú szerződésfelmondása esetén?”

– Huszonötezer dolláros lakás – felelte Winston anélkül, hogy felnézett volna a jegyzettömbjéből. – Az ingatlankezelő társaság azonnali értesítést kér a fizetésképtelenségről vagy vitáról. Amint továbbítom a hivatalos visszavonási értesítést, amelyben lényeges félrevezetésre és pénzügyi csalásra hivatkozom, a bérbeadó törvényileg köteles negyvennyolc órás helyrehozási értesítést küldeni a bérlőnek. Tekintettel arra, hogy Brittany személyes likvid egyenlege pontosan négyszáztizenkét dollár, nem tudja helyrehozni a hibát. Még a hétvége előtt megindítják a gyorsított kilakoltatási eljárást.

– Most azonnal hajtsa végre a kivonást – mondtam remegő hangon. – Fizesse ki a huszonötezer dolláros felmondási kötbért a cég peres költségeinek fedezésére szánt tartalékából. Tekintsen mikroszkopikus karbantartási díjnak, amivel tíz éven át megtisztítjuk a parazita szárazrothadástól. Utasítsa az épületkezelőt, hogy csütörtök délig rendelkezzenek a teljes felhatalmazásommal az elektronikus biztonsági zárak cseréjére.

Winston ujjai táncoltak a billentyűzetén. Néhány billentyűleütés, egy titkosított digitális aláírás, és Brittany elsődleges, lakhatási valósága eltűnt a városi éterben.

– Következő – mormolta Winston, miközben tolla klinikai pontossággal lapozott a főkönyvben. – A Preston szabadon választható vezetői költségei. Állandó kereskedelmi megállapodásunk van a Huntsman & Sons -szal a Savile Row-n. Három egyedi öltöny negyedévente, automatikusan számlázva az Ön elsődleges American Express Centurion vonalára. A jelenlegi tavaszi öltönypróbáért fennálló fennálló egyenleg: tizennégyezer-nyolcszáz dollár.

„Jelentse a kártyát jogosulatlan sikkasztás miatt sérültként” – utasítottam, miközben éreztem a lepedő alatt a sebészeti drénjeim halvány, ritmikus pulzálását. „Utasítsa a Savile Row összekötőit, hogy a vállalati garanciavállalót vezetői csalás miatt visszavonták. A jelenleg úton lévő kész ruhadarabokat a vámon kell leállítani, vagy vissza kell küldeni Londonba. Preston a ruhatári számláit a személyes forrásaiból rendezheti.”

– Már megvettem a bátorságot, hogy befagyasztsam a kiegészítő vállalati kártyáját – tette hozzá Winston, és halvány, ragadozó mosoly jelent meg a szája sarkában. – A SoHo House-beli tagságával, az Arthur Ashe Stadionban lévő privát páholyjogosultságával és a The Union Clubban található hőmérséklet-szabályozott privát bortárolójával együtt … úgy hiszem, a tárolójában körülbelül harmincnyolcezer dollár értékű bordeaux-i volt, amelyet a Vance infrastruktúra osztalékaiból szereztek be. Utasítottam a klub vezérigazgatóját, hogy a tároló a vállalat tulajdona, és jelenleg azonnali jogi zárolás alatt áll, amíg a törvényszéki leltár elkészül.

– Beatrice fiókjai – kérdeztem. – Mekkora a nyilvánosság a klubprofiljain?

Winston lapozott a jegyzettömbjében. „Nyolcvanötezer dollár évente a Southampton Fürdő és Teniszklubnak , plusz a Metropolitan Művészeti Múzeum Elnöki Tanácsánál fennálló kisegítő hitelkeretének . Mindkettőt a Vance Családi Vagyonkezelő biztosította, amelyet apja halála után egyedüli túlélő vagyonkezelőként Ön felügyel.”

„Válasszák szét mindkettőt” – mondtam. „Küldjenek hivatalos értesítéseket még ma este a megfelelő tagsági bizottságoknak. Azonnali adminisztratív átszervezésre hivatkozzanak. Ha Beatrice meg akarja tartani az asztalát a tavaszi gálán, akkor személyes csekket állíthat ki abból a juttatásból, amelyet apám az életjáradékára utalt.”