Tizenöt éven át a családom szinte mindenből kihagyott, mert „túlságosan más” voltam. Aztán a nagybátyám meghalt, és rám hagyta a több millió dolláros vagyonát – ugyanis én voltam az egyetlen, aki az évek során rendszeresen látogatta őt. Hirtelen a szüleim és a testvéreim – akik úsztak az adósságban és kétségbeejtően vágytak a pénzre – újra „kapcsolódni” akartak hozzám.

Életem nagy részében arra vártam, hogy a családom engem válasszon. Ray megtanította nekem, hogy nem kell várnom. Én választhatom azokat az embereket, akik megjelennek. Én választhatom a békét. És végül én választhatom magam. Tizenöt éven át úgy bántak velem, mintha alig tartoznék a történetükhöz. Most már nincs szükségem rá, hogy helyet kapjak benne. Túl elfoglalt vagyok a saját írásommal.