Az újságíró gyorsan jegyzetelt, a szemei csillogtak a jó idézettől.
Amikor az interjú véget ért, és kikísértem őt az ajtón, megálltam egy pillanatra. Az egyik fiatal, húszas éveiben járó eladónk éppen egy kanapé kárpitját igazította, rendkívüli gondossággal. Amikor észrevett, összerezzent és kihúzta magát.
– Jó munkát, David – mondtam neki, emlékezve a nevére a legutóbbi teljesítményértékelésről.
A fiú arca felderült, büszkeségtől ragyogott. – Köszönöm, Ms. Carter!
Továbbsétáltam az irodám felé. Eszembe jutott a húsvéti villásreggeli, a mimóza a levegőben, a húgom gúnyos nevetése, és a szüleim lenéző mosolya. “Túl ostoba ahhoz, hogy értse az üzleti életet.”
Tévedtek. Az üzleti élet nem a könyörtelenségről, és végképp nem a címekről szól. Hanem arról a képességről, hogy lásd a valóságot akkor is, amikor mindenki más a saját hazugságaiban gyönyörködik.
A Harrington Home Group most már igazán a Harrington nevet viselte, de az én szabályaim szerint. Nem bosszúból építettem fel, és nem is bizonyítási vágyból.
Hanem azért, mert egyszerűen én voltam az egyetlen, aki tudta, hogyan kell csinálni.
Jogi nyilatkozat: Ez a történet egy szórakoztatási céllal készült kitalált mű. Bármilyen hasonlóság valós személyekkel, eseményekkel vagy helyekkel a véletlen műve.
