Néha, amikor a tűz ropog a kályhában, és Scout a lábamnál alszik, lehunyom a szemem. És esküszöm, hogy érzem a házban egy harmadik lény jelenlétét. Egy csendes, nagy, őszülő kutyát, aki a sötétben figyel minket, és békésen felsóhajt.
Douglas Harwood vagyok. Egykor elveszett ember voltam, aki elmenekült a saját élete elől. Ma egy férfi vagyok, aki tudja, hol van az otthona. És amíg élek, ezen a helyen maradok, e fák között, e tető alatt. Mert ha egyszer valaki megvár téged – dacolva minden eséllyel és az idővel –, akkor tartozol neki azzal, hogy soha többé nem mész el.
És végre, minden a helyén van.
