– Megállapodásra készültünk.

– Nem. A tulajdonoshoz akartál hozzámenni feleségül.

Rodrigo úgy érezte, eltűnik a talaj a lába alól.

Arturo volt az a befektető, aki megmenthette volna.

Rodrigo szerencsejátékból, hitelkártyákból, kölcsönökből és csődbe ment vállalkozásokból származó pénzzel tartozott. Az édesanyja évek óta segített neki a problémáiban, de az utóbbi időben már nem volt hajlandó fizetni.

Ezért volt olyan fontos az ötszázezer pesónyi fogadás.

Aztán megjelent Marisol földje.

Rodrigo pedig azt hitte, megtalálta a tökéletes kiutat.

– Marisol – mondta, miközben közelebb lépett hozzá –. Figyelj rám. Először talán hibáztam, de aztán beleszerettem.

Hátralépett.

– Amikor felfedezted az írásaimat.

– Annak semmi köze hozzá.

– Mielőtt megtaláltam volna őket, szégyellted magad előttem. Aztán elkezdtél ételt hozni nekem, ölelgetni, és arról beszélni, hogy gyorsan megházasodsz.

Rodrigo kinyújtotta a kezét.

Marisol nem engedte, hogy megérintse.

Arturo közbelépett.

– Ne is gondolj rá.

Aztán Beatrizre nézett.

– Dr. Montiel, ma este egy nagyobb befektetésről szerettünk volna beszélgetni a Nova Elite-be.

Beatriz megpróbálta összeszedni magát.

–És folytathatjuk a beszélgetést. Ami Marisollal történt, családi ügy.

– A dokumentumok visszatartása, a vizsgálat nélküli adósságkivetés és a munkavállalók esetleges megtartása megfelelő szerződések nélkül nem családi ügyek.

– Túlzásba viszed.

– Akkor egy felülvizsgálat semmit sem fog találni.

Beatriz állkapcsa megfeszült.

Arturo felvette a telefonját.

–Holnap megérkezik a jogi csapatom, hogy mindent átnézzenek, mielőtt egyetlen pesóm is belépne abba a klinikára.

– Nincs joga hozzá.

– Természetesen jogom van felülvizsgálni azt a céget, amelyikbe befektetni szerettek volna.

Ez a mondat kikészítette.

Mert Beatriz tudott valamit, amit senki más az asztalnál.

A Nova Elite fuldoklott a kreditekben.

Finanszírozott berendezéseket vásárolt, számos területet átalakított, és a betegek előlegeit felhasználta a működési költségek fedezésére.

Arturo befektetése nélkül hetek alatt kifogyhat a pénzből.

Egy mentőautó érkezett, hogy megvizsgálja az üzletembert. Arturo nem volt hajlandó elmenni, amíg az egyik ügyvédje fel nem vette Marisolt, és el nem hozta az igazolványát.

Mielőtt elment, a nő felé fordult.

– Vissza akarsz menni Pueblába?

Marisol Rodrigóra nézett.

Szeme megtelt pánikkal.

Nincs szomorúság.

Pánik.

Mert pénzt vesztettem.

– Igen – felelte. – Haza akarok menni.

Levette a kötényét.

Beatriz figyelte őt.

– Nem mehetsz el. Tartozol a klinikámnak.

Marisol egy széken hagyta az egyenruhát.

– Akkor bizonyítsd be egy hatóságnak, hogy én loptam el azt a pénzt.

Beatriz nem válaszolt.

– És amikor ezt megteszed – folytatta Marisol –, azt is magyarázd el, miért nem ellenőrizte senki a folyosói kamerákat.

Lorena, a főnővér, megmerevedett.

Marisol észrevette.

Arturo is.

„Voltak kamerák?” – kérdezte.

– Minden folyosón – felelte Marisol.

– Akkor holnap ott kezdjük.

Lorena még a megbeszélés vége előtt elhagyta a házat.

Ez a részlet végül döntőnek bizonyult.

Három nappal később a nyomozók megszerezték a biztonsági felvételek automatikus másolatát.

Megmutatták, ahogy Lorena belép Mateo szobájába, miután Marisol elment.

Kevesebb mint két percig maradt bent.

Aztán elment, valamit elrejtve az egyenruhája alatt.

A lakásában találtak egy kis pénzt.

Lorena bevallotta.

Pénzügyi problémái voltak, és tudta, hogy könnyű lesz Marisolt hibáztatni, mert a klinikán mindenki úgy bánt vele, mintha kevesebbet érne.

Mateo az utolsó fillérig mindent megkapott.

De a történet ezzel nem ért véget.

A Nova Élite ellenőrzése szabálytalan szerződéseket, munkaügyi jogsértéseket és súlyos adminisztratív következetlenségeket tárt fel. A hatóságok eljárást indítottak, és több osztályt felfüggesztettek.

Amikor a bankok tudomást szereztek a problémákról, szigorítottak a hitelfeltételeken.

Arturo végleg visszavonta befektetési javaslatát.

Beatriznek először el kellett adnia egy lakást.

Aztán több jármű.

Végül elvesztette az irányítást a klinika felett, amelyet évekig a hatalom szimbólumaként használt.

Rodrigo még gyorsabban zuhant.

A Bosque Alto projektet törölték, mert soha nem voltak semmilyen jogaik a földterület felett.

A hitelezői elkezdték keresni.

Bruno és Emiliano sem úszta meg sértetlenül. Amikor családjaik felfedezték a fogadást, a videókat, és azt, hogy hogyan finanszírozták a vállalkozásaikat partikra és adósságokra, felhagytak a védelmükkel.

A három férfi, aki kinevette Marisol-t, hirtelen rájött, mennyire másképp néz ki a világ, amikor senki sem fizet a hibáikért.

Eközben Arturo San Miguel del Encinalba látogatott.

Marisol abban reménykedett, hogy talál egy befektetőt, akit érdekelne a földje megvásárlása.

Arturo azonban egy másik javaslattal állt elő.

– Nem akarok ide házakat építeni.

Marisol gyanakodva nézett rá.

– Szóval, mit akarsz?

– Hogy segítsek megtartani.

A környéken források, ősi fák és gyógynövények voltak, amelyeket a közösség számos családja ma is használt. Marisol meg akarta védeni, de a fenntartása érdekében produktívvá is kellett tennie az ingatlant.

Független tanácsokkal – nem ajándékokkal vagy vakon aláírt papírokkal – létrehozott egy kis vidéki vállalkozást.

A földterület egy részét biogazdálkodásra, méztermelésre, tejtermékek és aromanövények termesztésére jelölték ki.

A városból több nő is ott kezdett dolgozni.

Marisol a nagymamája régi házát is felújította.

Most először értette meg, mire gondolt Jacinta, amikor folyton ezt ismételgette:

„A föld nemcsak azért értékes, amennyiért el lehet adni. Azért is értékes, mert lehetővé teszi, hogy bárki engedélye nélkül építkezzünk rá.”

Egy évvel később a tanya megváltozott.