A fiatal nő elsápadt.

– Hogy hibákat követtem el.

Jácint lassan megrázta a fejét.

– Néhányan igen. De ezek nem.

Rámutatott hét nyugtára, amelyeket Don Fausto boltja állított ki. Különböző számok voltak rajtuk, bár ugyanazok a mennyiségek, ugyanaz az áru szerepelt rajtuk, sőt, az aláírás mellett is egy azonos tintafolt volt.

– Valaki lemásolta a vádakat.

Tadeo megpróbált felkelni.

– Fausto már a születésed előtt ismerte a családomat.

Sara a mellkasához szorította a könyvet.

– Pontosan ezért nem ellenőrizte senki.

Másnap reggel, még mindig lovagolni képtelenül, Tadeo olyasmit engedélyezett, amiről soha nem gondolta volna: Jacinta addig szervezi a munkásokat, amíg a kezei rendbe nem jönnek.

Tomás tiltakozott, amikor látta, hogy hajnal előtt megérkezik az udvarra.

– Nem fogok utasításokat fogadni egy lánytól.

Jacinta az öntözőárokra mutatott.

„Ezek nem parancsok arra, hogy megmutassuk, ki a felelős. Három feladatról van szó, amit délig el kell végezni. Ha később úgy gondolod, hogy tévedtem, szólhatsz Don Tadeónak.”

Felosztotta a férfiakat. Ketten megtisztították a keleti zsilipet. Egy másik a felső legelőre terelte a szarvasmarhákat. Tomás ellenőrizte a fűnyíró kerekeit. Ő és Sara végigjárták a barázdákat, megjelölve, hol van szükség vízre.

Harmadnapra már senki sem vitatkozott.

A hetedik napon Tamás elkezdte kérdezgetni tőle, hogy mit tegyen először.

De a raktárprobléma egyre csak nőtt.

Don Fausto fia, Anselmo kíséretében érkezett a haciendára, és 500 peso befizetését követelte az aratás előtt. Tadeo által aláírt váltókat vitt magával.

– Ha nem fizet, zálogjogot kell kérnem a föld egy részére.

Tadeo, akinek a keze még mindig be volt kötözve, az alkarjával az asztalra ütött.

– Soha nem írtam alá ezt az összeget.

Faust elmosolyodott.

– Az aláírásod mást sugall.

Sara közbe akart lépni, de az apja elhallgattatta. Jacinta az ajtóban maradt, amíg felismert valamit a dokumentumokban: az állítólagos ígérvények között olyan vásárlások is szerepeltek, amelyeket már korábban megtalált a másodpéldányok között.

– Összehasonlíthatjuk ezeket a lapokat az eredeti számlákkal?

Faust felé fordult.

– A férfiak ügyeit nem szokták megbeszélni a szolgákkal.

Sára felkelt.

– Jobban könyvel, mint bárki más ennél az asztalnál.

A csend azonnal beállt.

Tadeo a lányára nézett, majd Jacintára.

Faust eltette a papírokat.

– Van 10 napjuk.

Amikor elment, Tadeo felrobbant.

– Miért kellett provokálnod?

Sara válaszolt Jacinta előtt.

– Mert félelemből fizettél volna neki.

– Megpróbálom megakadályozni, hogy elveszítsük a földet!

– És megpróbál megakadályozni, hogy kitalált adósságot fizess.

Ez a vita évekig tartó neheztelést váltott ki. Sara bevallotta, hogy édesanyja halála óta anélkül kezelte a könyvelést, hogy megtanulta volna, hogyan kell, mivel Tadeo nem volt hajlandó adminisztrátort felvenni.

–Tizenöt éves voltam, amikor leültettél azzal a könyvvel, apa. Minden alkalommal, amikor kérdeztem valamit, azt mondtad, hogy képesnek kell lennem rá, mert egy napon az enyém lesz a ranch.

Tadeo hallgatott.

Sara könnyeket fojtva folytatta.

– És amikor Jacinta megérkezett, gyűlöltem, mert azt hittem, rá fogsz jönni, hogy semmire sem vagyok jó.

Jácinta közeledett.

– Ha hibázol egy számításban, az nem jelenti azt, hogy hasznavehetetlen vagy.

– Apámnak igen.

Tadeo lehajtotta a fejét.

Most először vált nyilvánvalóvá annak a háznak az igazi sebe: nem a négy peso, nem a szerződés, sőt, még csak a búza sem. Egy családé, amely a mindentől való félelmét önmaga megkárosításának eszközévé változtatta.

A következő napokban Sara és Jacinta átnézték az elmúlt két év összes számláját. Elegendő szabálytalanságot találtak ahhoz, hogy az állítólagos adósságot majdnem a felére csökkentsék.

Ugyanekkor Jacinta felügyelte az aratás előkészületeit. Az egyik parcellát két nappal elhalasztotta, a másikat pedig előrehozta, amikor látta, hogy a kukoricacsövek törékenyek. Félretett magot a következő szezonra, és meggyőzte Tadeót, hogy ne adjon el mindent az első vevőnek.

A betakarítás korábban kezdődött, mint a szomszédos gazdaságokban.

Aztán váratlan vihar érkezett a hegyek felől.

A szél port kavart és elsötétítette az eget. A szomszédok learatatlanul hagyták a földjeiket, várva, hogy elmúljon a szél.

Jacinta a felhőket figyelte.

– Estig van időnk.

Tadeo habozott.

– Ha hibázol, haszontalan bért fogok fizetni.

– Ha várunk, és jégeső esik, elveszítjük a már érett búzát.

Sára mellette állt.

– Azt mondom, hallgatnunk kellene rá.

Addig dolgoztak, amíg el nem tűnt a fény.

Éjfél után esett a jégeső.

Hajnalra három közeli farm földje pusztult el. Villaseñorban az érett búza nagy része már takarásban volt.

De a diadal rövid életű volt.

Don Fausto még aznap délután megjelent egy helyi tisztviselővel.

Ideiglenes lefoglalási végzés volt érvényben.

És amikor a férfi felolvasta a megvásárolni kívánt földterület leírását, Sára elsápadt: nem volt kicsi legelő.

Ez volt Tadeo háza, a pajtája, és szinte az összes termőföldje.

3. RÉSZ
Tadeo fel akart állni a székről, de a kezében lévő fájdalom arra kényszerítette, hogy ismét hátradőljön.

– Ez lehetetlen.

A tisztviselő kerülte a közvetlen pillantást.

—Don Fausto lejárt váltókat mutatott be, és garanciát kért az ingatlanra.

Sara kinyitotta a zöld könyvet az asztalon.

– Ezek a váltók kettős tételeket tartalmaznak.

Faust szárazon felnevetett.

—Egy otthoni jegyzetfüzet nem érvényteleníti az aláírt dokumentumokat.