7 hónapos terhesen léptem be a cégünk díszvacsorájára, ahol a férjemet a szeretője oldalán találtam – a nő fülében egy 14 000 eurós fülbevaló ragyogott, amit a cég pénzéből vettek. „Azt mondtam, maradj otthon” – vetette oda nekem. Nem vitatkoztam: azonnal leállíttattam a 18 millió eurós finanszírozást. Aztán kinyitottam egy mappát, és megláttam az elektronikus aláírásomat egy olyan dokumentumon, amit soha nem engedélyeztem.

A klinikán megerősítették, hogy a szülés még nem kezdődött meg, de azt mondták, hogy teljesen pihenjen.

23:20-kor, miközben lánya szívverését hallgatta a monitoron, a telefonja üzenetekkel kezdett megtelni. Irene kiszivárogtatott egy fényképet, amelyen Marta Tomással érkezik a gálára, egy helyi hírportálnak. A cikk arra utalt, hogy a két férfi kapcsolatban áll, és hogy a befektető Álvaro kilakoltatását akarja elérni a lánya érdekében.

Röviddel ezután Álvaro anyja felhívta.

Nem kérdezett a babáról.

– A lányod úgy fog felnőni, hogy az anyja tönkretette az apját.

–A lányom úgy fog felnőni, hogy az anyja nem hagyta, hogy az apja 240 családot tönkretegyen.

23:43-kor felhívta a névtelen könyvelő. A neve David Cervera volt.

A gyárat a rakodódokkon keresztül hagyta el, egy mintadobozban elrejtett merevlemezzel.

És volt még valami más is a tarsolyában.

Egy felvétel, amelyen hallható, amint Álvaro elrendeli Marta elektronikus aláírásának használatát, mielőtt leállíthatná azt.

3. RÉSZ

Éjfélkor Marta belépett a tanácsterembe, táskájában az összehajtogatott orvosi ajánlásokkal, kezében egy doboz csempével.

Álvaro még mindig az asztalfőn ült.

Irene az ablak közelében maradt. Többé nem érintette meg a férfit.

Marta otthagyta a dobozt az ügyvédek előtt, és kivette belőle a merevlemezt.

– Még mindig megállíthatod ezt – mondta Álvaro. – Tedd meg a lányunkért.

– Pontosan ezért nem fogom abbahagyni.

David Cervera hátul állt, még mindig kerámiaporral borítva. Nem hősnek tűnt, inkább egy rémült alkalmazottnak, aki rájött, hogy bizonyos parancsok betartásával bűntárssá válhat.

Álvaro szólalt meg először. Azzal vádolta Martát, hogy egy házassági válságból igyekszik megszabadulni tőle. Azt mondta, hogy Tomás személyes adósságból cselekszik, és hogy David esetleg manipulálta a dokumentumokat.

Márta nem vitatkozott.

Az ügyvéd csatlakoztatta a merevlemezt.

Először az 5000 eurónál kisebb összegű átutalások jelentek meg, éppen a további ellenőrzéseket kiváltó küszöbérték alatt. Aztán jöttek Irene lakásának számlái és az unokatestvére ügynökségének befizetések.

Végül lejátszották a felvételt.

Papírok zörgését hallottuk, kinyílt egy ajtó, és több hang is hallatszott.

Aztán felcsendült Álvaro dala.

–Használd Marta régi aláírását. Tedd meg, mielőtt újra kéri. Amikor megérkezik a pénz, elintézünk egy dossziét.

Senki sem szólt semmit.

Álvaro Davidre nézett.

– Felvettél engem?

David bevallotta, hogy miután utasítást kapott az e-mailek törlésére és a dátumok módosítására, elkezdett naplózni néhány megbeszélést. Attól tartott, hogy ha a finanszírozás meghiúsul, a könyvelési osztályra fog hárulni a teljes felelősség.

Irén közbelépett.

– Semmit sem tudtam a hamisított aláírásokról.

Álvaro felé fordult.

– Tudtad, honnan van a pénz.

– Tudtam, hogy jóváhagytad a költségeket.

– Kifizetném a lakásodat.

– Mert te akartad.

A kapcsolat mindenki szeme láttára kezdett megromlani.

Irene kinyitotta a táskáját, és elővett egy pendrive-ot.

Elmentette Álvaro beszélgetéseit, számláit és üzeneteit. Nem azért tette, hogy segítsen Martán, hanem hogy megvédje magát, ha a nyomozás eljutna hozzá.

– Itt vannak az engedélyei – mondta. – Nem fogom mindet magammal vinni.

Álvaro némán nézett rá.

Tamás ezután javaslatot nyújtott be a tanács tagjainak.

Az Aranda Inversiones öt feltétellel tartaná fenn a 18 000 000 eurós finanszírozást: Álvaro azonnali felfüggesztése, külső ellenőrzés, személyes költségek megtérítése, a hamis aláírás aktájának átadása az illetékes ügyvédeknek, valamint egy, a családtól független ideiglenes vezetőség kinevezése.

Álvaro ököllel az asztalra csapott.

– Ez a cég az én vezetéknevemet viseli.

Marta hangtalanul nézett rá.

– És apám befektetett egy részét annak a tőkének, amivel felnőtt. Ezért van az, hogy 28%-om van. De ez már nem számít. A vezetékneved nem jogosít fel arra, hogy a szeretőd életét a munkások béréből fizesd.

A tanács szavazott.

1 képviselő tartózkodott.

A többiek jóváhagyták a felfüggesztést.

Kevesebb mint fél óra alatt Álvaro elvesztette az aláírási jogosultságát, és céges kártyáit letiltották.

A céges autót és Irene lakásának kifizetését is törölték.

Ekkor tette fel a kérdést, ami minden szeretetnek a nyomát rombolta szét.

– És az én névjegykártyám?

Nem kérdezett Álvaro felől.

Még a nyomozás során sem.

Még a gyár által sem.

Kérte a kártyát.

Amikor rájött, hogy ő is ki van zárva, felkapta a táskáját.

Másnap átadta az ügyvédeknek az Álvaróval váltott üzeneteinek másolatait, hogy csökkentse saját felelősségét.

Mielőtt berekesztette volna az ülést, Álvaro személyes ügyvédje 4 oldalt tett Marta elé.

Ha beleegyezik, hogy elismeri, hogy a vezetőség tájékoztatása nélkül vette fel a kapcsolatot Tomással, és osztozik a felelősségben a közérdekű válságért, Álvaro megígérte, hogy elkerüli a botrányos válást, és „megvédi a családi egységet”.

Márta mindent elolvasott.

Aztán kettészakította a dokumentumot.

–Megpróbáltam megmenteni a céget. A házasságot már nem tudom egyedül megmenteni.

Ahogy felállt, egy összehúzódás arra kényszerítette, hogy megkapaszkodjon az asztalban.

Ezúttal nem tűnt el.

Az orvos mentőt hívott.

Martát átszállították a castellóni közkórházba. A kora reggeli órákra az összehúzódások alábbhagytak. A baba jól volt, de az orvosok szinte teljes ágynyugalmat rendeltek el.

Két nappal később Marta nem tért vissza a családi házba.

Egy világos lakást bérelt a kórház közelében. Egyetlen bőrönddel, orvosi leletekkel és több doboz babaruhával érkezett.

Az első éjszakán sírt, és egy kis takarót bámult, amit hónapokkal korábban vett Álvaróval. Nem akart visszamenni; azért az életért sírt, amiről azt hitte, hogy megvan neki.