– Nagyszerű céget építettél fel. Ez a te eredményed. De ezt egy olyan eszközzel tetted, ami az én cégemből származik. Zseniális lehetett volna anélkül is, hogy úgy tennél, mintha nem is léteznék.

Ez a mondat fájdalmasabb volt, mint bármilyen vád.

Mert ezzel kiküszöbölte Adrian kedvenc kifogását.

Lucíának nem kellett volna elvennie az eredményeit.

Úgy döntött, hogy a sajátját viszi.

Clara másnap benyújtotta a jogi javaslatot.

A Predictive Link nem kérte a műveletek leállítását.

Ez nem akadályozná a kórházi útvonalakat.

Nem veszélyeztetném az egészségügyi szerződéseket.

Három dolgot követelt: a tulajdonjog hivatalos elismerését, a licenc által nem fedett felhasználásokért járó kártérítést, valamint egy új megállapodást a jövőbeni felhasználásra vonatkozóan.

– Sokkal többet is állíthatnál – mondta neki Clara.

Lucía ránézett az apja fényképére, amit az asztalán tartott.

– És ez 400 olyan családnak árthat, akik semmi rosszat nem tettek.

– Adriannak nem lenne ilyen megfontolása.

– Pontosan ezért nem akarok olyan lenni, mint ő.

A hír kevesebb mint 24 óra alatt terjedt el.

A címlapokon „a logisztikai mágnást kihívás elé állító terhes exfeleség” szerepelt.

Lucia utálta ezt a leírást.

Nem azért, mert a terhesség vagy a válás kamu volt.

De mivel továbbra is Adrianon keresztül definiálták.

Szinte egyetlen cikk sem kezdődött azzal, hogy mérnöknek nevezték.

Alapítónő.

Teremtő.

Sebastian felhívta, amikor a vita már két napja fokozódott.

– Hagyd abba a hozzászólások olvasását.

-Túl késő.

-Hány?

–Elég ahhoz, hogy rájöjjek, Spanyolország fele azt hiszi, azért teszem ezt, mert féltékeny vagyok Blankára.

– A másik fele valószínűleg azt hiszi, hogy én vagyok a baba apja.

Lúcia hallgatott.

– Ne viccelj ezzel.

– Szörnyű kísérlet volt felvidítani téged.

-Megerősített.

Sebastian nevetett.

Évekkel korábban egy egészségügyi innovációs konferencián találkoztak Barcelonában.

Volt köztük kapcsolat, de Lucía már Adriánnal volt.

Sebastian sosem lépte át ezt a határt.

A csók a gálán más volt.

Impulzív.

Valószínűleg nem megfelelő.

Lucía nem volt hajlandó valami mássá alakítani.

– Arról a csóról… – mondta.

– Tudok bocsánatot kérni.

– Én ezt nem mondtam.

Sebastian hallgatott.

– De én sem állok készen arra, hogy rólunk beszéljek.

-Akkor nem fogunk beszélni.

Jobban tetszett neki ez a válasz, mint amennyire be akarta vallani.

Mindeközben Adrián kontrát indított.

Ügyvédei azt állították, hogy a Nexo gyakorlatilag korlátlan jogokat biztosított.

Kommunikációs csapata azt sugallta, hogy Lucia évekig önként maradt a partvonalon, és csak a válás után igényt tartott a tulajdonjogra.

Clara elolvasta a válaszdokumentumot.

– Fogadni mer, hogy nem lehet bebizonyítani, ki fejlesztette ki az első verziókat.

Lúcia felnézett.

-Ha tudok.

Az apja házában még mindig volt 3 régi merevlemez.

Évekig gúnyolta a férfi megszállottságát, hogy másolatokat őriz.

Azon a héten a program keltezett verzióit, műszaki kézikönyveket, ábrákat és több száz „LS” kezdőbetűs kódsort találtak.

De a döntő darab egy kinyomtatott e-mailekkel teli mappában jelent meg.

Ezt az üzenetet Adrian küldte 9 évvel korábban.

„Lucía, engedélyre van szükségem ahhoz, hogy integrálhassam a prediktív motorodat az új gyermekgyógyászati ​​modulba. Az ügyvédek ragaszkodnak a dokumentáláshoz, mert továbbra is a Nexo birtokolja a fő architektúrát.”

Klára befejezte az olvasását.

-Ennyi.

Lúcia tagadta.

-Nem.

– Ez az e-mail bizonyítja, hogy tudta.

–Jogilag ennyi elég lehet. De Adrián még mindig egy olyan céget vezet, amely tele van tőle függő emberekkel. Ha sarokba szorítva érzi magát, magával ránthatja őket.

És majdnem megtörtént.

Adrian összehívta az igazgatótanács ülését.

Megpróbálta a konfliktust házastársi veszekedésként beállítani.

Amíg egy tanácsadó fel nem tett neki egy egyszerű kérdést:

– Amikor a rendszert a Vega Salud saját technológiájaként forgalmaztátok, tudtatok, hogy az eredeti architektúra a Nexóé volt?

Adrian percekig kerülte a választ.

Végül azt mondta:

-Igen.

Ez a szó megváltoztatta a tárgyalás menetét.

A tanács létrehozott egy független bizottságot, és ideiglenesen visszavonta az ellenőrzését a stratégiai tárgyalások felett.

Blanca 3 nappal később elhagyta Adrian házát.

Lucía azért tudta meg, mert Blancának az a meglepő ötlete támadt, hogy felhívja.

–Adrian azt mondja, hogy tönkretetted a kapcsolatunkat.

Lucíának el kellett fojtania a nevetését.

– Blanca, a kapcsolatod akkor kezdődött, amikor még velem volt a házassága. Talán nem én vagyok a megfelelő ember a fenntartásához.

– Azt mondja, hogy semmivel sem akarod hagyni.

-Nem.

-Miért ne?

Lucia kinézett a háza ablakán.

–Mert ha elpusztítasz valakit, azzal nem kapod vissza, amit elvett tőled.

Letette a telefont.

Egy héttel később a stressz megtette a hatását.

Lucía fájásokat kezdett érezni, és végül egy malagai magánkórházban kötött ki.

Nem szülés volt.

A baba jól volt.

A doktor nyugalmat és csendet rendelt el.

Lucia majdnem elnevette magát, amikor meghallotta a második szót.

Nem sokkal később Sebastian megérkezett.

– Ki figyelmeztetett téged?

—Tereza.

– Le fogom tiltani őt.

– Miután megköszönted neki, hogy felhívott, tedd meg.

Sebastian leült anélkül, hogy betörte volna a helyét.

Nem kérdezte meg, hogy maradhat-e.

Nem is úgy tett, mintha joga lenne hozzá.

Egyszerűen ott volt.

Adrian aznap délután megjelent.

Dühösen érkezett.

– Miért nem figyelmeztettél?

Lucia vitatkozni akart, de abbahagyta.

Adrian sok minden volt.

Még mindig a gyerek apja volt.

-Igazad van.

Zavartnak tűnt.