1. RÉSZ
Az első lövés eldördült, mielőtt San Jerónimóban bárki összeszedte volna a bátorságát, hogy ajtót nyissanak.

Addig a pillanatig öt fegyveres férfi tartotta Elena Valdést Don Eusebio boltjának falához szorítva. Elena 19 éves volt, és Tomás Valdés egyetlen lánya, aki négy szarvasmarha-farm, kutak, legelők és a Chihuahua és a határ közötti kereskedelmi útvonal felének tulajdonosa volt.

– Apád azt hiszi, hogy még vizet is tud venni – mondta Jacinto Rivas, a csoport vezetője. – Ma azt fogja megtanulni, hogy bizonyos dolgokért vérrel fizetnek.

Elena felemelte az állát, bár a keze remegett.

„Ha hozzám érnek, apám az utolsó szakadékig üldözi őket.”

A férfiak lógnak

Senki sem jött ki segíteni neki. A függönyök egymás után behúzódtak, és még a kantinból is elhallgatott a zene. San Jerónimo ismerte a Rivas családot: szarvasmarhákat loptak, pénzt zsaroltak ki, és fenyegetéseket szegeztek mindenki ajtajára, aki ellenállt. A félelem megtanította a várost arra, hogy félrenézzen.

A barkácsbolt folyosójáról Mercedes Arriaga, egy 51 éves özvegyasszony figyelte az eseményeket, hóna alatt egy doboz szöggel. Három évvel korábban temette el férjét, Mateo Arriaga ezredest, az északi hadjáratok veteránját. Azóta egyedül élt egy vályogházban a város szélén.

Ő sem akart semmilyen problémát.

Csak drótot ment venni, hogy megjavítsa a kerítését.

De látta, hogy az egyik bandita kihúz egy kötelet.

Mercedes egy hordóra helyezte a dobozt.

Az ajtó mögött ott volt a régi vadászpuska, amit Don Eusebio vészhelyzetekre tartott. Mercedes elvette, ellenőrizte a töltényt, majd kiment a napra.

– Tedd el azt a kötelet! – mondta.

Jacinto megmentette a cabezát.

– Nézd, ki van itt. Az ezredes özvegye.

– Engedd el a lányt.

– Menjen, imádkozzon a halottaiért, asszonyom. Ehhez semmi köze.

Mercedes a vállához támasztotta a puskát.

– Mivel úgy döntöttél, hogy a város közepén csinálod, igen, így van.

Jacinto a férfi szilárd kezeire nézett.

– Egy esélyed van. Mi öten vagyunk.

– Nekem egy is elég. A másik négy majd később eldönti, mennyire szeretnek téged.

Elena légzésdejó.

Jacinto a revolveréért nyúlt.

A Mercedes elsőként eltűnt

A robbanás megremegtette az ablakokat. A golyó Jacintót találta el, és lelökte a székéről. Mielőtt a többiek reagálhattak volna, Mercedes elhajította a puskát, előhúzott egy revolvert a kendője alól, és a kötéllel a férfira szegezte.

– Elena, bevezető

A fiatal nő a bolt felé rohant.

A négy bandita mozdulatlan maradt.

– Mindannyian visszajövünk – köpte ki az egyikük.

– Akkor hozd az éhséget – felelte Mercedes – Mert már nincs mit megosztanunk a félelmeinkből.

A férfiak a hegyek felé menekültek.

Elena sápadtan távozott

– Miért tette ezt? Nem is ismer engem.

– Nem kell ismernem ahhoz, hogy tudjam, mi történne, ha elvinnének.

– Apám, akit áldoztam.

– Azok az emberek, akik rettegést keltve élnek, nem elégszenek meg a pénzzel.

Julian Robles seriff 10 perccel később megjelent. 56 éves volt, már halványan csillogott, és az volt a szokása, hogy a konfrontációk elkerülése révén vészelte át a helyzetet.

Amikor meglátta a holttestet, levette a kalapját.

– Mercedes… mit tettél?

– Amit nem tettél meg.

Julian összeszorította az állkapcsát.

– Rivas több mint 20 embert küldött a Cerro Blanco barlangjaiba. Ha visszatérnek, felgyújtják San Jerónimót.

– Akkor hagyd abba a temetkezési vállalkozóként való beszédet, és kezdj el úgy dolgozni, mint egy seriff.

Elena közbelépett.

– Apám majd küld embereket.

Julián megrázta a fejét.

– A távíró nem működik. Az apád pedig Parralban van. Ma senki sem érkezik meg.

A Valdés vezetéknév most először nem volt használható.

Mercedes fogott egy doboz töltényt, és kivett egy üres revolvert egy vitrinből.

Elenának adta.

– Apám azt mondja, hogy a fegyverek a munkásainak valók – mormolta.

– Az apád azt is hiszi, hogy ő döntheti el, kivel fogsz összeházasodni.

Mercedes tudott a pletykákról: Tomás a lánya házasságáról tárgyalt egy chihuahuai bankár fiával, hogy finanszírozza egy új marhaszállítási útvonalat.

„Ma már nem csak egy szerződés aláírása vagy” – folytatta. „Ma a saját életedért vagy felelős.”

Délután 3:10-kor Mercedes, Julián, Don Eusebio és a Hotel Imperial tulajdonosa barikádokat emeltek a város legmasszívabb épületében. A nőket és a gyerekeket a templom alagsorába küldték.

Elena megtanult revolvert tölteni a pult mögött.

Csak 3 férfi jött a szálloda védelmére.

Mercedes kinézett az ablakon.

A horizonton porfelhő kezdett gyülekezni.

Nem volt ott húsz lovas.

Többen voltak.

És elöl Jacinto Rivas bátyja lovagolt, egy meggyújtatlan fáklyát tartva a kezében, és egy olyan ígéretet kiabálva, amitől a város megdermedt:

– Mielőtt leszáll az éj, felégetem San Jerónimót, benne Valdés lányával.

2. RÉSZ
Az első golyó átütötte az Imperial Hotel ablakát, és Julian arcától néhány centiméterre a falba fúródott.

Mercedes még csak pislogni sem mert.

– Ne félelemből lőj! – parancsolta. – Várj, amíg meglátsz egy célpontot.

Kint körülbelül 24 férfit vezényeltek a főutcára. Az új vezető, Basilio Rivas, Jacinto testvére, fekete lovon lovagolt, és az arcán gyűlölet tükröződött.

– Seriff! – kiáltotta. – Adjátok ide a lányt és az özvegyet. Ti többiek mehettek!

Julian továbbra is az ablaknál kuporgott.