1. RÉSZ

A pincérnő leejtett egy pohár cavát, amikor rájött, hogy a házasodni készülő férfi ugyanaz, aki gyerekkorukban szerelmet ígért neki. A dolgok rosszabbra fordultak, amikor felismerte a lányt, és menyasszonya szeme láttára elhagyta a lakomát, hogy kövesse a konyhába.

Inés Romero 30 éves volt, és soha nem gondolta volna, hogy újra így találkozik Nicolás Arandával.

Elfogadott egy munkát egy esküvőn, amelyet egy carmonai vidéki birtokon tartottak Sevilla közelében, mert kétségbeesetten pénzre volt szüksége. Háromhavi lakbért tartozott, és még mindig törlesztette azokat a kölcsönöket, amelyeket édesanyja betegsége alatt vett fel.

Antonia, az asszony, aki egyedül nevelte fel, mindössze 3 héttel korábban meghalt.

Antonia 25 évig szakácsként dolgozott az Aranda családnál, akik több, olívaolaj termelésével és exportjával foglalkozó vállalat tulajdonosai voltak. Inés gyermekkorának nagy részét ezen a hatalmas birtokon töltötte, a narancsfák között játszott, miközben édesanyja üzletembereknek és politikusoknak főzött.

Mindent Nicolás tud.

Ő a tulajdonosok fia volt. A nő a szakácsnő lánya.

A felnőttek számára ez egy leküzdhetetlen távolság volt. A gyerekek számára viszont nem.

Nicholas megosztotta a könyveit Inéssel, megvédte, amikor mások a ruháit csúfolták, és édességeket tett félre neki a családi étkezések után.

Idővel ez a barátság szerelemmé változott, amit egyikük sem tudott kifejezni.

De amikor Nicolás betöltötte a 18. életévét, az apja, Federico Aranda úgy döntött, hogy Angliába küldi tanulni.

Búcsúzás délutánján Nicolás Inést az öreg citromfa mellett találta.

– Visszajövök érted. Nem számít, mennyi ideig tart.

Létrehozta

Hónapokig várta a leveleit. Aztán évekig.

Nincs fogadás

Amikor édesanyjuk abbahagyta az Aranda családnál végzett munkát, mindketten Sevillába költöztek. Inés éttermekben és szállodákban kezdett dolgozni, míg Nicolás befejezte tanulmányait és visszatért, hogy a családi vállalkozás egy részét vezesse.

Életük különböző utakon haladt.

Nincs víz a vízen

Inés éppen cavát szolgált fel, amikor meghallotta, hogy egy vendég gratulál Federico Arandának a fia házasságához.

Amikor felnézett, egy elegánsan fehérbe öltözött nőt pillantott meg Nicholas mellett.

A menyasszony neve Claudia volt; egy ismert sevillai üzletembercsaládból származott, és úgy tűnt, pontosan olyan életet él, amit Inés soha nem tudott volna neki felajánlani.

Megpróbált diszkréten visszahúzódni, de Nicholas elfordította a fejét.

Találkozott a tekintetük.

Csak néhány másodperc kellett hozzá, hogy felismerje a lányt.

-Ágnes?

A magas hegyi öböl.

Inés bocsánatot kért, felszedegette a törött üveget, és gyorsan a szervizterület felé indult.

Miklós követte.

– Inés, várj!

Zavartan elfordult.

– Aranda úr, vissza kellene mennie a barátnőjéhez.

Nicholas úgy érezte, hogy a megszólítás módja falat emel közéjük.

– Soha többé ne hívj így. Hol voltál ennyi éven át?

– Élek, Nicolás. Ahogy tőlem tellett.

Lépett egyet felé.

– Kerestelek, amikor visszatértem Spanyolországba. Apám biztosított róla, hogy te és az édesanyád eltűntetek anélkül, hogy bármilyen címet hagytatok volna hátra.

Inés zavartan nézett rá.

– Megígérted, hogy írsz nekem. De sosem tetted.

Nicholas arca elvesztette a színt.

– Inés, 37 levelet küldtem neked. És most már azt hiszem, tudom, ki akadályozta meg őket abban, hogy megérkezzenek.

2. RÉSZ
Inés úgy érezte, eltűnik a talaj a lába alól.

– 37 levél? Soha egyet sem kaptam.

Nicolásnak ekkor eszébe jutott valami, amit évek óta próbált elfelejteni. Angliában töltött ideje alatt az apja azt állította, hogy Inés már továbblépett, és semmi köze sem akar lenni hozzá.

Még arról is biztosította, hogy a fiatal nő egy másik férfival van eljegyezve.

– Elhitette velem, hogy elfelejtettél – vallotta be Nicolás. – Én pedig túl gyáva voltam ahhoz, hogy magam is ellenőrizzem.

Mielőtt Inés válaszolhatott volna, Claudia megjelent a folyosón.

– Mi folyik itt?

Tekintete Nicolás kifogástalan öltönyéről Inés pincérnő egyenruhájára siklott.

– Otthagyta a vendégeinket, hogy várakozzanak egy alkalmazottra?

– Nagyon fontos személy számomra – válaszolta.

Claudia azonnal megértette, hogy a beszélgetés nem ártatlan.

– Nicolas, percek múlva összeházasodunk.

Inés lehajtotta a fejét.

– Igazad van. Vissza kellene jönnöd.

De Miklós már nem színlelhetett.

Claudia kíséretében tért vissza a terembe. A vendégek éppen a szertartásra készülődtek, amikor egyenesen az apja felé lépett.

–Kérdeznem kell valamit mindenki előtt. Mit csináltál az Inésnek küldött leveleimmel?

Federico mozdulatlan maradt.

– Ne kezdj hülyeségekkel.

-Válaszolj nekem.

„Az a lány nem neked való volt. Volt egy jövőd, amit meg kellett védened.”

A válasz megerősítette azt, amitől Miklós félt.

– Elrejtetted őket?

– Azt tettem, amit minden felelősségteljes szülő tett volna.

Csend telepedett a szobára.

Miklós Claudiára nézett, aki a szertartásra előkészített hely mellett állt.

Rájött, hogy még nagyobb igazságtalanságot készül elkövetni.

– Klaudia, sajnálom. Nem vehetlek feleségül.

Lassan letette a csokrot egy székre.

– Elmondhattad volna az igazat, mielőtt idehoztál.

– Tudom. Nincs mentségem.

– Nem akarok az a nő lenni, akit azért veszel feleségül, hogy engedelmeskedj az apádnak.

Claudia a nővérével együtt távozott, könnyek között, anélkül, hogy megfordult volna.

Federico dühösen felpattant.

– Épp most aláztál meg két családot!

– Tizennégy éve döntesz az életemről – felelte Nicholas –. Ennek ma vége.

Átment a szobán, és odament Inéshez, aki egy asztalnál állt.

– Veled akarok menni.

Megrázta a fejét.

– Nem adhatsz fel mindent egy nőért, akivel most találkoztál újra.