„Az apám tette ezt veled” – döbbent rá.

Inés mesélt neki a csekkről is.

Miklós csendben hallgatott.

Aztán megfogta a kezét.

– Nem fogom kérni, hogy újra egyedül tűrd el.

Másnap felhívta az anyját.

Carmen Aranda évtizedekig kerülte Federicót, és mindig talált valami magyarázatot a férfi viselkedésének igazolására.

De amikor Nicholas megmutatta neki a dokumentumokat, valami megváltozott.

Megbeszélték, hogy egy diszkrét kávézóban találkoznak a városközpontban.

– Apád túl messzire megy – ismerte el Carmen.

Miklós ránézett.

– Túl messzire mentünk, mióta gyerekek voltunk.

Lehajtotta a fejét.

– Van valami, amit sosem mondtam el neked.

Ezután bevallotta, hogy néhány Inésnek szánt levelet akkor fedezett fel, amikor Nicolás Angliában tanult.

Tudtam, hogy Federico elfogja őket.

A következményektől tartva hallgatott.

Miklós ellépett az asztaltól.

– Ezt te is tudtad?

-Igen.

– És hagytad, hogy elhitessem velem, hogy elfelejtett?

Kármen sírni kezdett.

– Nincs rá magyarázatom. Csak azt mondhatom, hogy mélységesen sajnálom.

Nicholasnak több percbe telt, mire válaszolt.

– Nem kaphatom vissza azokat az éveket, anya.

–Tudom. De még mindig meg tudom akadályozni, hogy apád elvegye a jövődet.

Carmen kinyitotta a táskáját, és kivett belőle egy mappát.

A családi vállalkozás dokumentumait tartalmazta.

A cég Carmen szüleitől örökölt jelentős anyagi hozzájárulásának köszönhetően növekedett.

Ez a befektetés a vállalat részvényeinek 42%-át adta neki.

Federico mindig is irányította az üzletet, de Carmen megtartotta partnerként betöltött szerepét.

– Apád elfelejtette, hogy nem egyedül építette fel mindezt – magyarázta. – Én pedig túl sokáig elfelejtettem, hogy nekem is jogom van dönteni.

Konzultált egy ügyvéddel, és kész volt követelni a cég működésének felülvizsgálatát.

Azt is ki akarta vizsgálni, hogy Federico felhasználta-e a kapcsolódó cégeket Inés személyes megkárosítására.

Azonban feltételt szabott.

–Beszélni akarok vele. Nem akarok egy másik nő helyett dönteni, ahogy hagytuk, hogy Federico döntsön helyettünk.

A találkozóra 2 nappal később került sor.

Amikor Carmen belépett a trianai kis lakásba, azonnal meglátta Antonia fényképét.

Odalépett hozzá, és könnyes szemmel nézett rá.

– Az édesanyád nagyon nehéz időkben is mellettem állt – mondta Inésnek. – Mindig úgy bántam vele, mint egy alkalmazottal, pedig sokszor ő volt az egyetlen ember, aki igazán meghallgatott.

Inés hallgatott.

– Nem tudom megváltoztatni, amit tettünk – folytatta Carmen. – De segíteni akarok neked megvédeni, ami a tiéd.

Inés beleegyezett, hogy találkozik Federicóval, bár világossá tette, hogy nem vár alamizsnát vagy jutalmat Nicolás iránti szeretetéért.

A találkozót a családi hagyaték irodájában tartották.

Federico az íróasztala mögött várt.

Mosolygott, amikor meglátta Inést belépni.

De az arckifejezése megváltozott, amikor felfedezte, hogy Carmen és Nicolás is vele vannak.

-Ez mit jelent?

Carmen otthagyta a dokumentumokat az asztalon.

– Ez azt jelenti, hogy fenyegetés nélkül fogunk beszélni.

Federico megpróbálta félbeszakítani, de Inés előbb odaért.

– Édesanyám 25 évet szentelt ennek a családnak. Ő készítette az ételeinket, gondoskodott a házról, és megtanította nekem, hogy senki sem ér többet a másiknál ​​a vezetékneve miatt.

Federico elnézett.

– Nem az én hibám, hogy anyád beteg lett.

– Nem. De ő a hibás, amiért megpróbált az adósságaimat felhasználni arra, hogy elválasszon a fiától.

Az üzletember hallgatott.

Inés folytatta:

– Pénzt ajánlottál, hogy eltűnjek. Aztán a befolyásodat arra használtad fel, hogy tönkretegyél. És mindezt azért, mert nem bírod elviselni, hogy Nicolás a beleegyezésed nélkül döntött.

Carmen kinyitotta a mappát.

–Beszéltem az ügyvédeimmel, Federico. Élni fogok a partnerként megillető jogaimmal. Átláthatóságot akarok a tranzakciókkal kapcsolatban, és nem engedem, hogy továbbra is a családi vállalkozást használd fel a fiunk megbüntetésére.

Federico megértette, hogy a felesége komolyan gondolja.

Évtizedekig engedelmességnek hitte a hallgatását.

Miklósra nézett.

– Mindez egy nőért?

Miklós lassan megrázta a fejét.

– Nem, apa. Mindez azért van, mert sosem értetted meg, hogy valakit szeretni nem jelenti azt, hogy birtokolni is fogod.

Ezek a szavak szóhoz sem juttatták az üzletembert.

Carmen arra kérte, hogy vonja vissza az Inés elleni fenyegetéseit, és hivatalosan is érvénytelenítse az Inésre gyakorolt ​​nyomásgyakorlásra hivatkozó minden követelést.

Federico először ellenállt.

De amikor látta, hogy a felesége kész bírósághoz fordulni jogai védelmében, beleegyezett, hogy tárgyal az ügyvédekkel.

A dokumentumokat napokkal később írták alá.

A hitelező cég hivatalosan felmondta Inés kölcsönét, és átadta neki a megfelelő igazolást az adósság eltörléséről.

Federico személyesen vállalta a döntés költségét.

Emellett Carmen aktívan részt vett vagyonának kezelésében.

Nicholas nem tért vissza dolgozni az apjával.

És bár Federico bocsánatot kért a történtekért, senki sem tett úgy, mintha néhány szóval eltörölhetné a 14 évnyi igazságtalan döntést.

Több hónap telt el.

Nicolás továbbra is a menzán dolgozott, miközben Inés visszanyerte anyagi stabilitását.

Sokszor beszéltek a jövőjükről.

Arról álmodozott, hogy nyit egy kis boltot, ahol elkészítheti azokat a hagyományos édességeket és ételeket, amelyeket Antóniától tanult.

Nicholas olyasmit akart építeni, ami nem függött apja parancsaitól.

Amennyit csak tudtak, megspóroltak, és találtak egy kis helyet a Castilla utca közelében.

Carmen személyi kölcsönt ajánlott nekik, dokumentáltan és kamatmentesen, amit mindketten beleegyeztek, hogy a vállalkozással együtt törlesztenek.

Napokig tartó mérlegelés után elfogadták.

Nem akartak olyan ajándékokat, amelyek új kötelezettségekké válhatnak.

Egy esélyt akartak.

Casa Antoniának hívták az intézményt.