1. RÉSZ

Az ötéves kisfiú felkiáltott: „Anya, nézd a delfineket!”, miközben átfutott egy luxusjacht fedélzetén Mallorcán. A hang hallatán Gabriel Altamira megfordult, és elejtette a pezsgőspoharát. A kisfiúnak ugyanolyan szürkés szeme, ugyanolyan sötét haja volt, és egy olyan arckifejezése, amely a saját gyermekkori fényképeire emlékeztette.

De ami igazán elvette tőle a kedvet, az az volt, amikor felfedezte, ki fut a gyerek után.

Irene Salvatierra.

A nő, akit 5 évvel ezelőtt kitiltott az életéből, meggyőződve arról, hogy egy másik férfival megcsalta.

– Irene? – mormolta, mozdulni sem tudott.

Pár méterrel arrébb megállt. Elegáns sötétkék ruhát viselt, és a haja fel volt kötve. Már nem úgy nézett ki, mint az a fiatal nő, aki sírva, bőrönddel és megtört szívvel távozott otthonról.

– Szia, Gábriel.

Mielőtt válaszolhatott volna, megjelent Veronica Altamira, a nővére.

– Micsoda meglepetés – jegyezte meg csúnya mosollyal. – Úgy tűnik, manapság bárki kaphat meghívást.

Irene nem válaszolt. Megfogta a fia kezét, és gyengéden elvezette a felnőttektől.

Gabriel alig hallotta. Egyre csak a kisfiút bámulta.

-Hogy hívják?

—Nicholas.

– És hány éves ő?

—5 év.

Veronika arckifejezése azonnal megváltozott.

Gábriel úgy érezte, eltűnik a talaj a lába alól.

Pontosan 5 év telt el a válás óta, amely véget vetett házasságuknak Barcelonában.

Gabriel egy befolyásos, tengeri szállítmányozással és megújuló energiával foglalkozó üzleti csoport örököse volt. Irene számítógépes elemzőként dolgozott, és 18 hónapos orvosi kezeléseken esett át, mielőtt teherbe esett.

Mindennek az lett a vége, hogy Gabriel fényképeket kapott a feleségéről, amelyen egy idegennel belép egy szállodába.

Később olyan e-mailek kerültek felszínre, amelyekben Irene állítólag bevallotta, hogy titkos kapcsolatban állt.

Tagadta.

Elmagyarázta, hogy a férfi egy orvos, aki együttműködött a meddőségi klinikájával.

Gábriel nem volt hajlandó meghallgatni őt.

„Soha többé ne használd a könnyeidet arra, hogy manipulálj” – mondta neki, miközben az ügyvédei a válást készítették elő.

Irene 7 hetes terhes volt, bár még nem volt lehetősége elmondani neki.

Az Altamira család tanácsadói által készített házassági szerződés tartalmazott egy hűtlenségre vonatkozó pénzügyi záradékot. Gabriel ezt használta fel arra, hogy kártérítés nélkül hagyja el a nőt.

Irene Valenciába távozott.

Hónapokig próbált mesélni neki a terhességről, majd Nicolás születéséről, de soha nem kapott választ.

Végül abbahagyta az erősködést.

Dolgozott, tanult, és megalapított egy számítógépes nyomozásokra szakosodott kis céget. A digitális manipulációk feltárásában szerzett tapasztalata végül elismert szakemberré tette.

És ez lehetővé tette számára, hogy olyasmit találjon, amit a válása során soha nem tudott bizonyítani.

Az állítólagos hűtlenségére vonatkozó bizonyítékok hamisak voltak.

Most, Gabriel előtt állva, Irene pontosan tudta, ki készítette őket.

„Nicolas a fiam?” – kérdezte elcsukló hangon.

-Igen.

Veronica idegesen felnevetett.

– Gabriel, el sem hiszed, micsoda történet.

De Irene egyenesen a volt sógornőjére nézett.

–Nyugi, Veronica. Ma este senkit sem kell meggyőznöd.

A jacht Tomás Llorentéé volt, egy jelentős befektetőé, aki felbérelte Irenét egy több millió dolláros sikkasztás kivizsgálására.

És a jelentés, amit aznap este be akart mutatni, sokkal veszélyesebbet tartalmazott, mint egy kitalált hűtlenség fényképei.

A cég, amelyik fizetett a házassága tönkretételéért, ugyanaz volt, amelyik évek óta milliókat lopott Tomás Llorentétől.

2. RÉSZ
Gabriel követte Irene-t a jacht külön társalgójába, ahol az eseményre felbérelt gondozó éppen elvitte Nicolást a gyerekeknek fenntartott részlegbe.

– Tudnom kell, miért nem mondtad el nekem, hogy gyerekünk lesz.

Irén lassan megfordult.

– Huszonhétszer mondtam már.

Gábriel összevonta a szemöldökét.

– Ez lehetetlen.

Megnyitott egy mappát a számítógépén.

17 e-mail, 6 ajánlott levél és 4 tértivevényes levél érkezett. Mindegyik információt tartalmazott a terhességéről, Nicolás születéséről és a kapcsolatfelvételi kísérletekről.

A kapcsolódó dokumentumok igazolták, hogy a kommunikáció elérkezett Gabriel irodájába és üzleti címére.

Azonban egyik sem került a kezébe.

„A titkárnőd nem válaszolt a hívásaimra” – magyarázta Irene. „Aztán a családod egyik ügyvédje figyelmeztetett, hogy minden további kapcsolatfelvételi kísérletet zaklatásnak tekintenek.”

Gábriel megvizsgálta a dátumokat.

Volt egy fénykép Nicholasról újszülöttként. Egy másik az első születésnapját ábrázolta. Voltak ott kórházi dokumentumok másolatai is.

– Én még soha nem láttam ilyet.

– Tudom. Ezért hagytam abba a küldését, amikor rájöttem, mit művelnek.

Veronika megjelent az ajtóban.

–Megint a dokumentumaiddal? Bárki hamisíthatja azokat.

Irene dühöngés nélkül nézett rá.

– Furcsa, hogy mindig ugyanazt a védekezést használod.

Kinyitott egy másik jelentést.

A házasságtöréssel vádoló üzeneteket egy olyan fiókról küldték, amely az e-mail címét utánozta. A régi szervereken tárolt naplók szerint az Altamira csoporthoz kapcsolódó irodából fértek hozzá az adatokhoz.

A fényképek viszont hitelesek voltak.

– A szállodában dolgozó férfit Dr. Daniel Riusnak hívták – magyarázta Irene. – Azon a reggelen segített nekem egy orvosi időpontot megszervezni, hogy Gabrielnek olyan híreket adjon át, amelyekre már régóta vártunk.

Gábriel lehunyta a szemét.

Emlékezett arra a hétre. Irene különösen szeretetteljes volt. Még egy vacsorát is készített, amit sosem élvezhettek.

– Terhes voltál, amikor kirúgtalak?

-Igen.

Veronika hirtelen közbeszólt.

– Ez nem bizonyítja, hogy a gyerek a tiéd!

– A származás ellenőrizhető – felelte Irene. – Nem kell semmit kitalálnom.

Gábriel a húgához fordult.

– Tudtad, hogy Irene terhes?

Veronika nem válaszolt.