Amikor a magánhelikopterem leszállt a Plaza Hotel tetejére, tudtam, hogy ma este összetöri Julian elméjét. De amire nem számítottam, az az volt, hogy Khloe Montgomery olyan titkokat hordoz, amelyek megváltoztatják a háború egészének képét.

3. fejezet: A romlás gálája

A Plaza Hotel aranyozott báltermében megrendezett Grand Star jótékonysági gála a keleti parti hatalom abszolút központja volt. Julian Vance lement a főlépcsőn, Khloé a karjába kapaszkodott, egyedi Dior ruhába öltözve. Kétségbeesetten szüksége volt a villogó kamerákra, hogy igazolják státuszát, de izzadt. Aktatáskájában, amit bal kezében szorosan szorongatott, a legfőbb fegyvere volt: a zsarolási dosszié.

A bálterem legelőkelőbb, legemeltebb VIP-fülkéjében ültem, egy vintage Krug fuvolával a kezemben. Jelenlétem egy csendes, szuverén állam volt, elszigetelten a lenti zümmögő talpnyalóktól.

Julian tekintete végigpásztázta a szobát, a Starlight nehezen megtalálható vezérigazgatóját keresve. Ehelyett tekintete rám csapódott.

A nevetése elhalt a torkában. Féltékenység és a megalázó árulás érzése emésztette fel. A mélyedésem felé indult, arcán mérgező gúnyolódás. Khloe igyekezett lépést tartani velem.

– Nos, nos. Ha nem az elszabadult feleségemről van szó – hallatszott Julian hangja a VIP részleg finoman hangolt akusztikájában. – Micsoda? Három nap az utcán, és máris széttártad a lábad, hogy egy cukorpapa helyet kapjon itt fent?

Khloe színlelt rémülettel a mellkasára tette a kezét. „Jaj, istenem, Stella… hogy tehettél ilyet? Julian mindent megadott neked!”

Meg sem rezzentem. Lassan felemeltem a fejem, és dermesztő közönnyel válaszoltam.

– Julian – mormoltam, a hangom gyémántpengeként hasított át a környezeti zajon. – Honnan veszed azt a tévhitet, hogy valaha is bárkire is támaszkodnom kellett volna?

– Ne álmodozz tovább, Stella! – mordult rá. – Az én jóindulatom nélkül még arra sincs meg a képesítésed, hogy ebben az épületben levegőt lélegezhess!

Mielőtt válaszolhattam volna, elkezdődött az aukció. A döntő a legendás Sapphire Empress nyaklánc volt. Amikor a licit elérte a harmincmilliót, Julian, aki kétségbeesetten szeretett volna nyilvánosan megalázni és eladni a kitalált vagyonát, felállt és felkiáltott: „Ötvenmillió dollár!”

Megfordult, és mélyen önelégült pillantást vetett rám.

Lustán felemeltem a szemhéjamat, és lazán odamormoltam Raynek: „Ötszázmillió.”

Az egész bálterem azonnal halálos, fojtogató csendbe burkolózott. Ötszázmillió pénzügyi kivégzés volt.

Julian arca felfújt, bíborvörösre pirult. Odatolakozott a folyosóhoz, remegő ujjal rám mutatva. „Megőrült! Teljesen tönkrement! Követelem, hogy dobd ki ezt a csaló ribancot az utcára!”

A szervezőhöz, Mr. Huntingtonhoz, az aukciósház tekintélyes vezetőjéhez fordult. „Mr. Huntington! Végezze a dolgát! Dobja ki!”

Mr. Huntington teljesen tudomást sem vett Julianról. Izzadva, gyorsan odament a mélyedésemhez, összekulcsolta a lábait, és derekát hibátlan, kilencven fokos meghajlásba hajlította, jelezve a teljes meghatottságot.

„Miss Sterling… kérem, bocsássa meg a felkészületlenségünket… Főnök.”

Főnök

Ez az egyetlen szótag úgy robbant fel, mint egy termobár bomba. Teljes, bénító sokkhatás érte a tömeget. Julian gonosz mosolya hirtelen megdermedt. Khloe álla tátva maradt. Az örökség aukciósház az enyém volt.

– Mr. Huntington – mondtam simán –, hajtsa végre a társasági szabályzatot a zavarkeltő kutyákkal kapcsolatban. Dobja ki őket.

Négy profi kidobó rohant előre. „Várjanak! Vedd le rólam a kezed!” – ordította Julian, vadul csapkodva. „Én Julian Vance vagyok! Ma este a Starlight Capital vezérigazgatójával találkozom! Van befolyásom! Ezt nem tehetitek!”

– Találkozni akar a Starlight Capital vezérigazgatójával? – visszhangzott egy éles, vállalati hang. Victoria Hayes kilépett a fülke árnyékából, kissé mögöttem állt. Mély gúnnyal nézett le Julianra. – Mr. Vance, komolyan hiszi, hogy a mérgező kártyavára egyetlen fillért is ér? Csak azért lélegzik, mert a Főnökünk – intett tiszteletteljesen felém – megengedte.

Julian megdermedt. Zsarolási terve füstté olvadt. Az istenség, akit zsarolni akart, a nő volt, akit megpróbált lemészárolni.

Őt és Khloét fizikailag hátrarángatták, és a Plaza márványlépcsőin a fagyos New York-i záporba dobták.

Miközben Julian a sáros csatornában feküdt, pszichológiai felépítése összeomlott, Khloe nem sietett a segítségére. Ehelyett felállt, tönkrement Diorja magához kapaszkodott. Előző pánikja elmúlt, helyét rémisztő, hideg számítás vette át. Előhúzott egy nehéz, titkosított írótelefont a markából, és tárcsázott egy számot.

„Az eszköz veszélybe került. A feleség az ellenség. Kezdeményezze a protokollzárlatot. Küldje a takarítókat.”

4. fejezet: A viperafészek

A Vance Corporation katasztrofális összeomlásának híre bejárta a világot. Az általam irányított pénzügyi szindikátusok egyszerre törték ki adósságaikat. Julian birodalma kevesebb mint három óra alatt mérgező romhalmazzá vált.

Azt vártam, hogy Khloe majd elszalad minden pénzzel, amit el tud lopni. Azt hittem, csak egy aranyásó parazita. Súlyosan tévedtem.

Míg Julian katatón vereségállapotban bolyongott a városban, Ray és én személyesen vezettünk egy taktikai csapatot a Vance Corporation központjába, hogy biztosítsák Julian rejtett biometrikus széfjét. Szerettem volna megtapasztalni, hogy a fizikai értékeit a kezemben tarthatom.

A vezetői szint kihalt volt, az utcai lámpák hátborzongató fényében fürdött. Ray könnyedén megkerülte a fali széf biometrikus zárját. Bent, a vészhelyzeti külföldi kötvények halmai mellett egy erősen titkosított merevlemez hevert.

– Főnök, nézd ezt! – vonta össze a szemöldökét Ray, miközben a meghajtót egy dekódolóba dugta.

Ahogy a fájlok betöltődtek a képernyőn, a levegő kihagyta a tüdőmet. Ezek nem vállalati titkok voltak. Szigorúan titkos, 5-ös szintű építészeti vázlatok a Sterling család globális katonai létesítményeiről. A legmagasabb szintű kémkedés volt.