– Hónapokkal ezelőtt felajánlotta, hogy megveszi a forrás melletti legelőt – felelte. – Én nemet mondtam neki.

Azon az estén Elena megmutatta neki a jegyzetfüzetét. Az apja évekkel korábban segített lemásolni a földleírásokat egy durangói közjegyzőnek. Az egyik oldalon az Arriaga vezetéknév szerepelt a Varela mellett, és utalás volt a forrás határaira.

Mateo többször is elolvasta a levelet.

– Tudtad ezt, mielőtt jöttél?

„Tudtam, hogy apám Varelával dolgozott. Azt nem tudtam, hogy a földterület, amiről szó volt, az övé. Ő ajánlotta, hogy idejöjjek, és ő fizette a viteldíjam egy részét.”

Érkezése óta Mateo most először érezte úgy, hogy valami van a háza teteje alatt, amit nem ért. Elena látta az arckifejezését.

– Amióta megérkeztem, nem beszéltem Varelával. Bármit kérdezhetsz, amire szükséged van.

Mateo hitt neki, bár a nyugtalanság továbbra is fennállt. Másnap reggel bementek a városba, hogy átnézzék az Eusebio által a ranch nevében kiállított okiratokat és nyugtákat. Az archívumvezető megengedte nekik, hogy átnézzék a rendelkezésre álló másolatokat. Elena több leírásban is felismerte ugyanezt a változást: a legelőt határoló vonal eltolódott a papíron, hogy a forrást is magába foglalja egy olyan földsávon belül, amelyet Varela meg akart vásárolni.

– A régi tervek itt nem érnek véget – mondta, és az egyik szélét mutatta. – Hiányzik a lap, ahol ez a mérés folytatódik.

Visszatértek a ranchra másolatokkal és kérdésekkel. Érkezéskor Eusebiot a verandán találták várakozva. Lovát az árnyékban hagyta, és egy új mappát tartott a kezében.

– Azt hittem, meggondolod magad, Mateo – mondta. – Jobb ajánlattal jöttem a tavaszi szalagra.

Elena félreállt, kezében a jegyzetfüzettel. Eusebio úgy üdvözölte, mintha az ő ötlete lett volna meglátogatni.

–Végre találkoztak. Reméltem, hogy jó párost alkotnak majd.

Mateo nyitva tartotta az ajtót anélkül, hogy beengedte volna.

– A kiszámlázott kellékek nem egyeznek a szállítmányokkal. Szeretném, ha a földterületről való beszélgetés előtt átnéznénk a számlákat.

Eusebio a mappára nézett, amit Elena a mellkasához szorított.

– A fiatal hölgy most érkezett. Biztosan félreértette.

– A számlák az enyémek – felelte Mateo. – Már ellenőriztem őket.

Eusebio magában tartotta az ajánlatát, és elment. Nem vitatkozott Elena előtt. Annyira udvarias volt a búcsúja, hogy Mateo még jobban aggódott, miközben nézte, ahogy elmegy.

Másnap bírósági idézés érkezett. Eusebio egy hat évvel korábbi megállapodás alapján követelte a legelő egy részét. A keresethez csatolták a dokumentum másolatát, Mateo és egy tanú aláírásával. A dokumentum kimondta, hogy Eusebio előleget fizetett a földterületért, és követelheti a teljes vételárat, ha Mateo nem fizeti vissza ezt az összeget.

Mateo nem emlékezett rá, hogy pénzt kapott volna. Az aláírás így is úgy nézett ki, mintha a sajátja lett volna. Sokáig bámulta a papírlapot, keresve valami nyomot, hogy hogyan került oda.

„Én ezt soha nem írtam alá” – mondta.

Elena nem kérte tőle, hogy teljesen bízzon benne. Letette maga mellé az abból az évből származó nyugtafüzetet, és keresni kezdte a feltételezett tanú nevét. Egy Félix Aguilar nevű férfi volt. Látta beírva apja jegyzetfüzetében, bár nem emlékezett, miért.

Az éjszakát papírok átnézésével töltötték. Hajnalban Elena egy kis sort talált: az apja fizetést jegyzett fel Félix halotti anyakönyvi kivonatának másolásáért. A dátum korábbi volt, mint amit Eusebio bemutatott.

– Ellenőriznünk kell a faluban – mondta. – Ha a dátum helyes, Felix nem láthatta, hogy aláírta.

Mateo elkísérte a plébániára. Az anyakönyv Félix Aguilar halálát két évvel az állítólagos eladás előtt rögzítette. Elena lemásolta az információt, míg Mateo az egykori írnokot kereste, akinek a neve szerepelt apja tervein.

Don Hilario egy kis házban lakott a hegyi út mellett. Évtizedekkel ezelőtt Mateo apjával dolgozott együtt a tanya határainak felmérésén. Elena dokumentumát látva eszébe jutottak a másolatok, amelyeket minden érdeklődőnek készített. Megtartott egy másolatot a forrás teljes leírásával: a szomszédoknak joguk volt a vízhez való hozzáféréshez, és az Eusebio által igényelt földterület nem egyezett meg a Mateo dokumentumában feltüntetett földsávval.

Hilario elkísérte őket az archívumba, hogy megtalálják az eredeti feljegyzést. A másolat hiányzó oldala, amelyet átnéztek, még mindig a régi aktához volt csatolva. Senki sem tudta még megmagyarázni, miért nem mutatták meg nekik a teljes sorozatot előző nap. Mateo kérte, hogy mindkét verziót őrizzék meg, amíg ügyvédje felülvizsgálja a keresetet.

Más farmerek is tudomást szereztek a vitáról. Néhányan Eusebio számláit hozták; olyan szállítmányokért is felszámított nekik díjat, amelyek nem egyeztek meg a kapott szállítmányokkal. Az egyik család egy olyan telekrajzot talált, amelynek a határait ugyanúgy módosították, ahogyan Elena rámutatott. Benyújtották dokumentumaikat a hatóságoknak, és mindannyian jogi tanácsot kértek a helyzetük felülvizsgálata érdekében.

Eusebio azt állította, hogy a szállítási eltérések hibák voltak, és hogy Mateo megállapodása érvényes volt. A következő hónapokban megvizsgálták a feljegyzéseket, az aláírásokat, a dátumokat és a tanúk személyazonosságát. Elena továbbra is felvette a fizetését a ranchon, és segített Mateónak olvasható másolatokat készíteni minden konzultációhoz. Mateo felhagyott azzal, hogy kizárólag emlékek vagy kézfogások alapján üzleteljen.