– Még csak nem is hallotta az összeget.

– Mondd meg neki, hogy beszéljen egy ügyvéddel.

Záró előtt érkeztek. A tisztviselő ellenőrizte a címet, a családi dokumentumokat és az állomás regisztrációs igazolását.

– Ha ezt regisztrálom, a holguíni hadművelet hivatalos vitába kerül.

– Van-e jogi indoka az elutasításnak?

A férfi lesütötte a tekintetét.

-Nem.

– Akkor végezd a dolgod.

A bélyeg csattanva hullott a papírra.

Másnap Raymondo Dentón, Holguín adminisztrátora és bizalmas embere egy másik személlyel érkezett az állomásra.

– Egyedül egy nőnek nem szabadna belekeverednie egy olyan vitába, amit nem ért.

Klára a tekintetét fogta.

– 12 évet töltöttem azzal, hogy megtanuljam megérteni őt.

Megmutatta neki egy 1816-os tanúvallomás másolatát, amely leírta, hogyan fizetett Aurelio Holguín egy tisztviselőnek, hogy hamis vádakat emeljen Mateo ellen.

Dentón abbahagyta a mosolygást.

– Ez itt nem ér véget.

– Így van. Bíró elé kerül.

Eközben Tomás átkutatta a régi Alcázar-házat. A tető már megereszkedett, de a szerkezet még ép volt. Egy fészerben talált egy vászontérképet a falra tűzve. Clara felismerte Mateo kézírását.

Nem szárazföldi határokról volt szó.

Földalatti patakok voltak.

Egy hidraulikus szakértő megerősíthetné, hogy a térképen három jel olyan természetes víztározóknak felel meg, amelyek képesek egész közösségeket vízellátással ellátni a száraz évszakban. Cornelio nem véletlenszerűen vásárolt tanyákat: a régió egyetlen megbízható vízforrását vette körül.

Marta dokumentálta a felfedezést, méréseket végzett, és jelentést készített. Még nem végeztek, amikor négy férfi megjelent a birtokon.

„Azért jöttünk, hogy átnézzük a holguíni felmérést” – mondta az egyikük.

– Egy jogi vita tárgyát képező ingatlanra lépnek be – válaszolta Clara.

A férfi a térképre mutatott.

– Ezt elfogadjuk.

Tamás mellette állt.

-Nem.

Klára előrelépett.

– Ha hozzányúlnak ahhoz a térképhez, az nem földvita lesz, hanem bizonyítékok ellopása egy nyílt eljárás keretében.

A férfiak visszavonultak, de az egyikük a levegőben hagyta a fenyegetést.

– Visszatérünk.

Clara jelentette az esetet a helyi parancsnoknak, és hivatalosan is jegyzőkönyvbe vették. Emellett tanúvallomásokat gyűjtött olyan farmerektől, akik nyomás alatt álltak, akiknek lerombolták a kerítéseiket, és eltorlaszolták a csatornáikat, miután elutasították Cornelio ajánlatait.

Mielőtt a fellebbezést lezárták volna, Clara elkezdte látogatni a szomszédos ingatlanokat Tomással. Nem kért senkit, hogy együttérzésből higgyenek neki. Magánál tartotta a térkép másolatait, Holguín vásárlásainak dátumait és egy jegyzetfüzetet, ahová minden eseményt feljegyzett.

Rancho del Fresnóban két testvér egy leégett pajta maradványait mutatta meg. La Cañadában egy özvegyasszony egy olyan kapu javítási számláit mutatta be, amelyet azon a héten romboltak le, amikor még nem volt hajlandó eladni. Néhányan féltek tanúskodni.

„Ha beszélek, a gyerekeim fognak fizetni” – mondta egy farmer.

Clara nem erőltette rá a nyomást.

–Akkor ne írd alá. De őrizz meg mindent. Dátumokat, leveleket, neveket. A félelem nem kényszeríthet hazudásra.

Távozva Tomás tiszteletteljesen nézett rá.

– Mondhattad volna neki, hogy szükséged van rá.

–Szükségem van rá. De ha a győzelemhez azt kell tennem vele, amit Holguín tesz mindenkivel, akkor már veszítettem.

Azon az estén 11 név jelentkezett, akik hajlandóak voltak tanúskodni. Clara rájött, hogy a harc már nem csak az övé.

Holguín ügyvédekkel válaszolt. Fellebbezést nyújtott be, azzal érvelve, hogy egy 82 éves tulajdoni lap nem tartható fenn folyamatos foglalkozás nélkül. Egy Elías Cortés nevű ügyvéd beleegyezett, hogy képviseli Clarát, és megtudta, hogy a védelem által hivatkozott szabályt évekkel korábban módosították. A folyamatos foglalkozás már nem volt követelmény, ha megőrződtek a dokumentumok és bizonyított öröklési jog állt rendelkezésre.

A bíró elutasította a manővert, és tárgyalást tűzött ki.

Három nappal később Samuel olyan hírekkel érkezett haza, amelyek jobban fájtak Clarának, mint Holguín összes fenyegetése.

Dentón elment meglátogatni Hilariót, az apját.

Elvitt neki egy előre elkészített nyilatkozatot. Ha Hilario aláírja, hogy Elena halála előtt megőrült, megtámadhatják az örökségét igazoló dokumentumokat.

Klára mozdulatlan maradt.

Hilario sosem védte meg Veronica ellen. Nem volt ott, amikor kirúgták. Soha nem kérdezte meg, hol fog aludni a lánya aznap éjjel.

„Aláírta?” – kérdezte.

Sámuel lesütötte a szemét.

— Még nem tudom.

Azon az éjszakán Clara nem félt attól, hogy elveszít 167 hektárt.

Attól félt, hogy rájön, a férfi, akinek egész életében védenie kellett volna, hajlandó volt eladni Elena emlékét.

3. RÉSZ
Clara az éjszakát azzal töltötte, hogy aktákba pillantott, mert ez volt az egyetlen módja annak, hogy megakadályozza, hogy a gyász döntéseket hozzon helyette. Elias távirati úton megszerezte Elena szakmai bejegyzésének hitelesített másolatát: kereskedelmi dokumentumok közjegyzői felhatalmazását megújították, miután aláírta Clara családfáját, kifejezett megerősítéssel a szellemi képességeiről.

A védelem vádolhat. A partner válaszolhat.

De Hilario válasza még mindig hiányzott.

Samuel másnap este visszatért. Kalapja levétele nélkül lépett be.

– Apád elolvasta a nyilatkozatot.

Klára nem kapott levegőt.

-ÉS?

– Letette az asztalra, és azt mondta: „Semmit sem fogok aláírni a lányom ellen.”

Klára leült.

Samuel elővett egy összehajtott papírdarabot.

– Azt kérte, hogy ismételjek el még valamit pontosan: „Nincs jogom büszke lenni rá, de mégis az vagyok.”

Néhány másodpercig Clara ismét az a kislány volt, aki a lépteket várta a folyosón, amikor az anyja beteg volt. A kislány, aki túl korán tudta meg, hogy az apja mindig elkésik a fontos dolgokról.