Mateo kinyitott egy széfet, és kivett belőle egy lezárt borítékot. Bent átutalások másolatai, nyomtatott üzenetek és egy mérnöki jelentés voltak: egy forrás fakadt a telek alatt, amely alkalmas lenne egy jövőbeli ingatlanfejlesztés ellátására. Rogelio nyomást gyakorolt ​​a testvérére, hogy adja el. Volt ott egy fénykép is az eredeti váltóról, amelyen egy sokkal kisebb, már kifizetett tartozás látható.

Az utolsó oldalon egy Camilának címzett levél állt. Az apja figyelmeztette, hogy Rogelio azzal fenyegette meg, hogy fizetésképtelennek nyilvánítja, és elveszi a gyerekeket, ha Camila nem írja alá az átruházási megállapodást. Nem vádolta meg testvérét gyilkosság tervével, de kérte, hogy ellenőrizzék a teherautó fékjeit, ha bármi történne vele.

Camila lélegzetvisszafojtva fejezte be az olvasást. Gael, aki addig az ajtó mögött hallgatózott, berontott.

– Menjünk, keressük meg! Hadd mondja el a szemembe, mit tett apámmal!

Mateo visszatartotta, mielőtt az istálló felé rohant.

– Hiábavaló lesz a bátorságod, ha Rogelio erőszakosnak tüntet fel. Először megvédjük a testvéreidet, aztán igazságszolgáltatás elé állítunk.

Ez a kifejezés megváltoztatta Gael bizalmatlanságát. Apja halála óta a fiú magára vállalta a családfői tisztséget. Most először fordult elő, hogy egy felnőtt nem gúnyolta ki a haragját, és nem is használta azt ki, hanem megtanította neki, hogyan vezesse azt a gondoskodásba.

A következő napokban Mateo a szomszédok segítségével rendbe tette a régi Salcedo-házat, míg Camila iskolai nyilvántartásokat, orvosi számlákat és ajánlásokat gyűjtött. Éjszaka Nicolás felolvasott vele; Lucía elaludt egy széken, miközben várta, hogy visszatérjen a karámból; Gael megtanulta nyomon követni az állatállományt. Camila felfedezte, hogy Mateo anélkül segít, hogy bárkinek is megemlítette volna. Gael viszont csodálta, hogy Mateo képes csendben sírni, és egy perccel később már mosolyogva fésülni Lucía haját.

Közelségük pletykákat váltott ki a városban. Rogelio azt állította, hogy Camila egy agglegény házába költözött, hogy elcsábítsa és megtartsa a felügyeleti jogot. Irene Valdés a pletykát „erkölcsileg instabil környezetként” egészítette ki az aktájában. Amikor Camila megtudta, elvből összepakolt.

– Ha maradok, azt fogják mondani, hogy eladtam a testemet egy fedélért a fejem fölé.

– Ha azért mész el, mert félsz a hazugságaitól, Rogelio már döntött helyetted – felelte Mateo. – Nem érdekel, mit mondanak a városlakók. Engem az érdekel, hogy mire van szükséged ahhoz, hogy a tükörbe nézhess.

Camila maradt, bár a gyerekeket átköltöztette a belső szobákba, és megkérte Doña Mercedest, a tanya özvegy szakácsát, hogy aludjon ott a tárgyalásig. Ez a döntés azt mutatta, hogy nem tökéletesnek akart tűnni, hanem inkább testvéreit akarta megvédeni anélkül, hogy ellenséges muníciót adna neki.

Két nappal később valaki felgyújtotta a fészert, ahol Mateo a dosszié másolatait tartotta. Gael bement a dobozért, de egy gerenda csapdába esett. Mateo átfurakodott a füstön, saját testével védte, és a fiúval a karjában kijött, másodpercekkel azelőtt, hogy a tető beomlott volna. A fiú a vállán égési sérüléseket szenvedett; Gaelnek alig voltak horzsolásai.

A hamvak között találtak egy övcsatot Rogelio monogramjával. Camila azonnal jelenteni akarta, de a levelet tartalmazó doboz eltűnt. Csak digitális fényképek maradtak meg, amelyeket Mateo elküldött az ügyvédjének. Rogeliót kihallgatták, majd szabadon engedték, mivel azt állította, hogy a csatot ellopták.

Másnap Irene Valdés érkezett egy sürgősségi védelmi rendelettel. A tüzet felhasználva veszélyesnek nyilvánította a ranchot, és bejelentette, hogy a meghallgatás előtt eltávolítja a három gyereket. Lucía az asztal alá bújt; Nicolás a könyveit ölelte; Gael a nővérei elé állt.

Mateo, bekötözött karral, letett az asztalra egy általa már aláírt polgári házassági kérvényt.

„A házasság nem garantálja az ítéletet” – mondta Camilának –, „de állandó otthont teremt, és lehetővé teszi számomra, hogy gyámságot kérjek nálad. Nem szánalomból kérdezem. Beleszerettem abba a nőbe, aki már anya volt, miközben még testvér volt.”

Camila már éppen válaszolni készült, amikor egy rendőr belépett és megbilincselte Mateót. A teherautójában megtalálták az ellopott dobozt és egy kannányi benzint.

Rogelio mosolygott a teraszról.

– Nos hát – mormolta –, holnap a gyerekeket szétválasztják.

3. RÉSZ
Lucía addig sikított, amíg rekedt nem lett, amikor a járőrkocsi elvitte Mateót. Camila úgy érezte, mintha minden újra darabokra hullana: a férfit, aki menedéket nyújtott nekik, most a tűzesettel vádolták, Rogelio ellen az egyetlen eredeti bizonyíték a járművében volt, és az Ügyészség este 8-kor érkezik, hogy elvigye a gyerekeket.

De Gael nem volt hajlandó sírni.

– Mateo azt mondta, hogy a bátorságot a védekezéshez kell használni. Valaki betette azt a dobozt a teherautójába. Ki kell derítenünk, hogy ki.

Doña Mercedes emlékezett rá, hogy látta Joelt, egy két héttel korábban felvett mezőgazdasági munkást a garázs közelében a tűzvész idején. Azon a reggelen nem jelent meg a munkahelyén. Camila és Mateo ügyvédje átnézte a szomszédos benzinkút biztonsági kamerájának felvételét: hajnali 2:43-kor Joel üzemanyagot vásárolt egy piros kannában, és Rogelio Salcedo nevére szóló kártyával fizetett. A felvétel nem volt elég annak bizonyítására, hogy ki okozta a tüzet, de elég volt ahhoz, hogy a rendőrséget a mezőgazdasági munkás felkutatására kötelezzék.