A farmer egy kislányt talált a pajtája mellett aludni – A mellette lévő levélen ez állt: „Kérem, ne vigyék el a testvéreimet!”

A Tepatitlán buszpályaudvaron találták meg. Először mindent tagadott. Később megtudta, hogy Rogelio azzal vádolta, hogy egyedül cselekedett, és rájött, hogy magára akarta hagyni. Joel bevallotta, hogy pénzt kapott a fészer felgyújtásáért, a boríték ellopásáért és Mateo teherautójában való elrejtéséért. Azt állította, hogy nem tudta, hogy Gael bent van. Átadta az üzeneteket is, amelyekben Rogelio megmondta neki az időt, és megígérte, hogy segít neki átkelni a határon.

Mateót még aznap délután szabadon engedték, de az őrizetbe vételről szóló tárgyalás már elkezdődött. Bekötözött válllal és még mindig gyógyszerszagú inggel lépett be a bíróságra. Lucía feléje futott, bár Irene Valdés megpróbálta megállítani.

– Nem bántott minket! – kiáltotta a lány. – A bátyámért ment a tűzbe.

Arturo Cárdenas, a családjogi bíró rendet követelt. Nem hagyta magát megingatni a házassági ajánlattól vagy Mateo pénzétől. Tisztázta, hogy önmagában a házassági anyakönyvi kivonat nem alakíthatja át az otthont családdá, és hogy a gyermekek érdekei alapján fog dönteni. Ez a figyelmeztetés megnyugtatta Camilát: nem akarta romantikus hazugsággal megtartani testvéreit, és nem akarta félelemmel teli helyzetbe hozni magát.

Nicolás tanára azt vallotta, hogy Camila soha nem hiányzott egyetlen gyűlésről sem, és mindhárom gyermek a gyászuk ellenére is jó jegyeket őrizett. Az egészségügyi központ orvosa bemutatta neki a teljes orvosi dokumentációt. A szomszédok elmesélték, hogyan dolgozott Camila éjszaka és hogyan gazdálkodott nappal. Doña Mercedes leírta az életet Los Saucesben. Ezután a bíró négyszemközt beszélt mindegyik gyerekkel.

Gael bevallotta, hogy még mindig érezte a késztetést, hogy megüsse a nagybátyját, de azt mondta, Mateo megtanította neki, hogy ne hagyja, hogy a fájdalma újabb szerencsétlenséggé váljon. Nicolás elmagyarázta, hogy a ranchon újra olvashat anélkül, hogy hallaná Camila sírását a számlák miatt. Lucía a jegyzetéből származó kis követ az asztalra helyezte.

„Menekültem, mert azt hittem, ha eltévedek, nem tudnak majd minket szétválasztani. Mateo megtalált és visszavitt a testvéreimhez. Egy rossz ember nem ad vissza egy gyereket, ha senki sem figyel.”

A mondat csendben hagyta el az irodát.

Ahogy a meghallgatás folytatódott, a rendőrség bemutatta Joel vallomását és az SMS-eket. Megérkezett egy új helyszínelő jelentés is a szülők teherautójáról: a fékcsövet egy szerszámmal elvágták, és Rogelio műhelyében egy féknyerget találtak a nyomához illő maradványokkal. Ez még nem volt büntetőjogi ítélet, de elegendő ok volt a letartóztatására és testvére és sógornője halálának kivizsgálására.

Rogelio elvesztette az önuralmát.

„Az a föld is az enyém volt! A bátyám egy vagyont akart szentimentalitásra pazarolni!”

– Az a föld az unokaöccseid otthona volt – felelte a bíró. – Akadályokká tetted őket.

Irene Valdés megpróbálta azt állítani, hogy csak a kötelességét teljesíti, de az ügyvéd bemutatta Rogelio befizetési bizonylatait a férje számlájára, valamint a birtok megtekintése előtt írt jelentés tervezeteit. A tisztviselőt elmozdították pozíciójából, és vizsgálat alá vették. A szakítás veszélye nem a gyerekek miatti aggodalomból fakadt, hanem két felnőttből, akik hajlandóak voltak az intézményeket a meggazdagodásukra használni.

A bíró Camilának ítélte oda három testvére állandó gyámságát, és védelmi intézkedéseket rendelt el. Elismerte Los Saucest ideiglenes családi lakhelyként, de tisztázta, hogy Camilának nem kell férjhez mennie ahhoz, hogy bizonyítsa a gondoskodási képességét. Mateo csak azután kérheti a közös gyámságot, hogy hivatalosan is hivatalossá tették elköteleződésüket.

Távozva Camila viszonozta a házassági ajánlatot.

– Nem akarom elfogadni, miközben a különélési végzés a fejem felett lóg.

Mateo elrejtette a fájdalmát, és bólintott.

–Akkor ne fogadd el. A segítségem nem azon múlott, hogy a feleségem legyél.

A család három hónapig továbbra is a tanyán élt, amíg a házukat felújították, és megkezdődött a jogi eljárás. Mateo soha többé nem említette az esküvőt. Ellátta Camilát az égési sérülésekkel, iskolába vitte a gyerekeket, és elkísérte, amikor a nagybátyja műhelyében talált fogót kellett azonosítania. Amikor Camilát összetörték, Mateo a közelükben maradt anélkül, hogy magyarázatot követelt volna.

Rogelio végül bevallotta. Azt állította, hogy nem tervezte megölni a gyerekek anyját, de fékezett, hogy ráijessze a testvérét, és rávegye, hogy adja el a teherautót. A pickup a szakadékba zuhant, mielőtt Rogelio megállhatott volna. Későbbi kísérlete, hogy aggódó nagybácsiként tetsszen magának, csel volt, hogy átvegye az irányítást a forrás felett, és eltörölje a bűntudatát. Az igazságszolgáltatás nem hozta vissza a szülőket, de megakadályozta, hogy haláluk továbbra is finanszírozza az elkövetőt.

A nyilvános vizsgálatot követően több család is bejelentette, hogy Irene manipulálta az értékeléseket. A főügyészség felülvizsgálta az ügyeket, és újra egyesített két testvércsoportot, akiket szükségtelenül szétválasztottak. Camila beleegyezett, hogy részt vesz egy közösségi bizottságban, hogy támogassa azokat a fiatalokat, akik – hozzá hasonlóan – egy tragédia után nevelték testvéreiket.

Egy délután, amikor a Salcedo-háznak már új teteje volt, Mateo elvitte oda az utolsó dobozokat. Azt hitte, a család elhagyja Los Sauces-t. Azonban a mesquitefa alatt megtalálta a megterített asztalt, és a négy testvér várt rá.

„A földterület a miénk marad” – mondta Camila –, „és a forrást egy falusi szövetkezethez fogjuk használni. De az otthon az, ahol senkinek sem kell úgy tennie, mintha mindent egyedül el tudna intézni.”

Ugyanazt a kért anyagot vette elő a zsebéből, most már simára simítva és foltmentesen.