Egy feleség rajtakapta a férjét a szeretőjével a saját ágyukban, és mocskos vízzel leöntötte őket – de ez csak a bosszú kezdete volt…😧
Az elmúlt hónapban Maria egy másik városban élt, és idős édesanyjáról gondoskodott.
Édesanyja hirtelen súlyosan megbetegedett, és alig tudott kikelni az ágyból. Mariának nem volt más választása, mint magára hagyni férjét, Victort a lakásukban, és a nő mellett maradni, aki felnevelte.
Maria minden este hazatelefonált.
„Annyira hiányzol” – mondta neki mindig Victor. „Üresnek érzem nélküled a lakást. Mikor jössz vissza?”
Maria minden egyes szót elhitte.
Bűntudata volt, amiért magára hagyta, ezért megpróbálta jóvátenni. Megrendelte a kedvenc ételeit, emlékeztette, hol vannak a tiszta ingei, sőt, még bocsánatot is kért, valahányszor túl kimerült volt ahhoz, hogy hosszasan beszéljen.
El sem tudta képzelni, mi történik valójában a házukban.
Egyik reggel Maria anyja végre egy kicsit erősebbnek tűnt. A láza lement, és egy szomszéd felajánlotta, hogy egy napig nála marad.
Maria azonnal úgy döntött, hogy meglepi Victort.
Nem hívta fel, és nem is küldött üzenetet. Hazafelé menet megvette a kedvenc csokitortáját, és elképzelte az arcán a tekintetét, amikor hirtelen megjelent az ajtóban.
De abban a pillanatban, hogy Maria belépett a lakásba, valami nem stimmelt.
A szobák szokatlanul csendesek voltak.
Egy pár piros női cipő állt az ajtó mellett. Nem Mariáé volt.
Édes, ismeretlen illat lebegett a levegőben, és egy bézs színű kabát lógott Victor dzsekije mellett.
Maria letette a tortát a konyhapultra.
Remegni kezdett a keze, de erőltette magát, hogy csendben maradjon.
Aztán egy halk hangot hallott a hálószobából.
Lassan végigsétált a folyosón, és a kilincsre tette a kezét. Néhány másodpercig nem tudta rávenni magát, hogy kinyissa.
Végül benyomta az ajtót.
Viktor békésen aludt az ágyukban.
És a karjaiban egy fiatal nő volt, akit Maria még soha nem látott.
A nő feje Maria párnáján pihent. Ruhái szétszórva hevertek a padlón Victor inge mellett.
Egyikük sem hallotta Maria belépését.
Maria az ajtóban állt, és a két emberre meredt, akik tönkretették a házasságát, miközben beteg édesanyját ápolta.
Nem sikított.
Nem sírt.
Halkan becsukta a hálószoba ajtaját, és bement a fürdőszobába.
A sarokban egy nagy vödör állt, tele sötét, mocskos vízzel, amivel előző este takarították az udvart.
Maria két kézzel felvette.
Aztán visszament a hálószobába, és minden cseppet leöntött az alvó párról.
Victor és a nő felugrottak, köhögtek és sikoltoztak. Piszkos víz borította a lepedőket, a hajukat és az arcukat.
„Megőrültél?!” – kiáltotta Viktor.
A szeretője megragadta a takarót, és rémülten meredt Mariára.
De Maria arckifejezése furcsán nyugodt volt.
Letette az üres vödröt a padlóra, elővette a telefonját, és megnyomott egy gombot.
Aztán egyenesen a férjére nézett.
– Fel kellene öltöznöd – mondta halkan. – Valaki jön.
Viktor hirtelen abbahagyta a kiabálást.
Mert pontosan abban a pillanatban kinyílt a bejárati ajtó.
És amikor meghallotta a hangot a folyosóról, minden szín eltűnt az arcáról…😱😰
A történet második része az első hozzászólásban található.👇
Szerinted Mária helyesen cselekedett?⬇️
A hang a folyosón egy olyan férfihoz tartozott, akit Maria nagyon jól ismert.
– Victor? – kiáltotta. – Miért nincs bezárva a bejárati ajtó?
Viktor arca teljesen elsápadt.
A szeretője rámeredt.
– Ki az? – suttogta.
Maria félreállt, éppen akkor, amikor Robert, Victor bátyja megjelent a hálószoba ajtajában. Mögötte egy ősz hajú férfi állt, kezében bőr aktatáskával.
Robert az átázott ágyra, a rémült nőre, majd Victorra nézett.
„Mit tettél?” – kérdezte.
Victor maga köré húzta a piszkos takarót.
„Ez nem az, aminek látszik.”
Mária majdnem felnevetett.
Az ősz hajú idegen nyugodtan belépett a szobába, és letette az aktatáskáját a komódra.
Viktor azonnal felismerte.
– Collins úr?
A férfi bólintott.
Ő volt az az ügyvéd, aki hét évvel korábban intézte a lakásvásárlást.
Mária keresztbe fonta a karját.
– Mondd el neki, miért vagy itt.
Mr. Collins kinyitotta az aktatáskát, és kivett belőle néhány dokumentumot.
Victor a papírokról Mariára nézett.
„Mi ez?”
– Valami, amit három héttel ezelőtt fedeztem fel – felelte Maria.
Míg Maria az édesanyjánál lakott, hívást kapott a banktól. Valaki megpróbálta a lakást fedezetként felhasználni egy nagy magánkölcsönhöz.
A kérelmet Mária nevével nyújtották be.
De az aláírás nem az övé volt.
Először azt hitte, hogy tévedés történt. Aztán a bank elküldte neki a dokumentumok másolatait.
Viktor hamisította az aláírását.
És a mellette ülő nő nem valami idegen volt, akivel nemrég találkozott.
Ő volt a hitelügyintéző, aki jóváhagyta a kérelmet.
Robert arckifejezése zavartságból undorrá változott.
„El akartad lopni a lakást?”
Viktor kiugrott az ágyból.
„Mindent el akartam magyarázni!”
– Kinek? – kérdezte Maria. – Nekem… vagy a barátnődnek?
A gazdasszony hirtelen felállt.
„Azt mondtad, hogy a lakás csak a tiéd.”
Viktor felé fordult.
– Maradj csendben, Elena.
Ez volt az a pillanat, amikor Maria végre megértett valamit.
Elena nem tudta, hogy Maria még mindig ott lakik.
Victor azt mondta neki, hogy elvált.
Maria elővette a telefonját és megnyitott egy felvételt.
Victor saját hangja betöltötte a szobát.
„Amint a kölcsön folyósítása megtörténik, átutalom a pénzt és elmegyek. Maria túl elfoglalt lesz a beteg anyjával ahhoz, hogy észrevegye.”
