Elena befogta a száját.

Viktor a telefont bámulta.

„Hogy jutott ez eszedbe?”

Maria a hálószoba ajtaja feletti kis kamerára nézett.

„Biztonsági kamerákat szereltél fel, mert azt mondtad, aggódsz a betörők miatt. Elfelejtetted, hogy azok a fiókomhoz vannak csatlakoztatva.”

Mr. Collins átnyújtott Victornak egy borítékot.

Benne volt a rendőrségi feljelentés, a befagyasztott kölcsönkérelem és a válási papírok másolata.

„A bank már jelentette a hamisított dokumentumokat” – mondta Maria. „A rendőrség úton van.”

Viktor haragja eltűnt.

Felé lépett.

„Maria, kérlek. Meg tudjuk ezt oldani.”

– Nem – felelte. – Megpróbáltad elvenni az otthonomat, miközben az anyámat gondoztam.

Kint szirénák szólaltak meg.

Elena úgy lépett el Victortól, mintha a férfi hirtelen veszélyessé vált volna.

Robert megrázta a fejét, és szó nélkül elhagyta a szobát.

De mielőtt a rendőrség belépett volna, Maria felvette a csokoládétortát a konyhából.

Letette az átázott ágyra.

Viktor zavartan bámult rá.

Maria egy utolsó, nyugodt mosolyt küldött felé.

„Azért vettem ezt, mert azt hittem, hazaérek a férjemhez.”

Aztán az ajtó felé fordult.

„De a férfi, akihez feleségül mentem, már jóval a mai nap előtt eltűnt.”

Mögötte Victor könyörögni kezdett.

Mária soha nem nézett hátra.