A kórházban két bordatörést és térdsérülést állapítottak meg. Diego karját összevarrták. Amíg minket kezeltek, Fernando felvette a kapcsolatot az ügyészséggel, és védelmet kért.

Külön-külön adtuk meg a vallomásunkat. A telefont bizonyítékként regisztrálták, és a hatóságok értesítették a minket megtaláló mentőket. A tartózkodási helyünket bizalmasan kezelték.

Nem kellett volna becsapnunk a világot.

Biztosítanunk kellett, hogy azok, akik megpróbáltak megölni minket, ne férkőzhessenek a közelünkbe.

Azon az estén, a kórházi ágyunkból néztünk egy híradós interjút, amelyet a megmentésünk előtt rögzítettek.

Mariela a kamerák előtt sírt.

– A férjem túl közel került a szakadék széléhez.

– Diego megpróbálta lefogni, és együtt estek el.

– Addig üvöltöttem, amíg el nem vesztettem a hangomat.

Az unokám eltakarta a száját a kezével.

– Nem kiabált.

– Ránk nézett, majd elment.

Megkértem a nővért, hogy kapcsolja ki a tévét.

Másnap reggel megérkezett Beatriz, a könyvelő, aki 15 évig kezelte a pénzügyeimet. Egy mappát szorongatott a mellkasához.

—Tegnap benyújtották a dokumentumokat a 4 ingatlanodból 3 átruházásához.

–Amíg a szakadékban voltál, bemutatták őket.

Azért észlelte a mozgást, mert senki sem kérte el a fájlokat, amiket mindig előkészített ezekhez a műveletekhez.

A jelentkezéseken egy ismeretlen cég és egy állítólag általam aláírt meghatalmazás szerepelt.

Az aláírásom úgy nézett ki, mint az igazi.

A dokumentum kimondta, hogy felhatalmazom Marielát az ingatlanjaim eladására.

– Ezt sosem írtam alá.

Beatriz rátette az irodai látogatói naplóm másolatát.

Az állítólagos meghatalmazás dátuma egybeesett azzal a nappal, amikor az egész délelőttöt azzal töltöttem, hogy egy megrendelést tárgyaltam előtte és a többi alkalmazott előtt.

Fernando intézkedéseket kért a további tranzakciók megakadályozására. Az átruházási kérelmeket felülvizsgálták; még volt idő az eladás leállítására.

De hiányzott valami, ami jobban megrémített, mint a társaság elvesztése.

– Mit tudott Arturo?

Az ügyvédemnek eltartott egy ideig, mire válaszolt.

– Tegnap este felhívott, mielőtt megtudta, hogy túlélted.

Rákérdezett a házkutatásokra. Aztán bevallotta, hogy aláírt dokumentumokat, és átadta a személyi igazolványaim másolatait Hectornak.

Nyilatkozatot akartam tenni.

– Azt mondja, nem tudott a támadásról.

Diegóra néztem. Csukva volt a szeme, de tudtam, hogy minden szót hall.

Arturo megengedte nekik, hogy használják a nevemet.

Mégis tudnom kellett, hogy vajon megengedte-e nekik, hogy elvegyék az életünket.

A következő 36 órában a vallomása lehetővé tette a hatóságok számára, hogy azonosítsák azokat a személyeket és cégeket, akiket Héctor rejtegetett. Üzeneteket, dátumokat és információkat szolgáltatott arról a cégről, amelyik megkapta a földet.

A nyomozók Hector és Mariela közötti kifizetéseket találtak a házasságunk előtt.

Üzeneteket is találtak a kirándulás napjáról.

Fernando egy fényképpel tért vissza a kórházba.

Ez volt az a vacsora, ahol bemutattak a feleségemnek.

Mosolyogtam mellette. Hector megjelent mögöttünk, a kezét a vállamra helyezve.

– Eugenio, Hector már két évvel azelőtt elkezdte a készülődést, hogy megismerted.

A saját mosolyomat bámultam.

Fernando rámutatott a fizetésekre.

–Fizetett, hogy rávegye Marielát, hogy odamenjen hozzád.

3. rész

Emlékeztem az első beszélgetésünkre, a ruhára, amit viselt, és arra, milyen türelemmel hallgatta, amikor Elenáról beszéltem.

Arra is emlékeztem, hogyan vette át fokozatosan az uralmat a házban: először egy csésze, aztán ruhák a szekrényben, majd minden este egy szék mellettem.

Hector átkutatta az ingatlanjaimat, és szüksége volt valakire, aki hozzáfér a dokumentumaimhoz. Mariela ezt, és még sok minden mást is megadott neki.

A szívproblémámmal győzték meg Arturot, hogy gyorsan kell cselekedniük.

Megígérték neki, hogy átveszi a cég irányítását, elkerülik az öröklési problémákat, és hogy később eladhatják annak egy részét, hogy kifizessék az adósságait.

A fiam beleegyezett.

Nem azért, mert nem tudott a szabálytalanságokról: dokumentumokat adott át anélkül, hogy értesített volna, és olyan információkat írt alá, amelyekről tudta, hogy hamisak. Jobban szerette volna Hector ígéreteit, mint egy kellemetlen beszélgetést velem.

A visszaszerzett üzenetek azt mutatták, hogy a támadást utólag eldöntötték.

Bejelentettem Fernandónak az ingatlanjaim felülvizsgálatát. Mariela tudta, hogy a hamis meghatalmazás nem állná ki a felülvizsgálatot.

A kirándulás lehetőséget adott nekik.

Diego kérdése a kilátóponton meggyőzte, hogy ő is felfedezheti őket.

Nem volt szükségük az eltűnésemre ahhoz, hogy azonnal örökölhessenek. Már így is használták a csalárd meghatalmazást az eladáshoz. Szükségük volt rá, hogy távol legyek, hogy megtámadhassák azt.

Diego a lepedő alá rejtett kézzel hallgatta a magyarázatot.

– Szóval azért lökött meg, mert én kértem?

Leültem mellé.

–Azért lökött meg, mert úgy döntött, hogy bántani akar minket.

– Attól, hogy kérdeztél, még nem lettél felelős.

Hónapokig beszélgettünk megint róla.

A félelem nem múlt el, amikor a nyomozók bizonyítékokat találtak.

Diegónak nehezen ment az alvása. Arra ébredtem, hogy a lábammal az ágy szélét keresem, és pár másodpercig meg voltam győződve arról, hogy még mindig zuhanok.

Kaptunk segítséget. Az édesanyja elkísérte a találkozókra, én pedig megtanultam meghallgatni anélkül, hogy félbeszakítanám, és elmondanám neki, hogy minden rendben van.

Voltak dolgok, amik még mindig nem voltak rendben.

Arturo vallomást tett, mielőtt tudta volna, hol vagyunk. Üzenetei alátámasztották azt az állítását, hogy nem vett részt a meggyilkolásunk tervében, de a csalásban való részvételét is megerősítették.

Amikor látni akarta Diegót, az unokám megrázta a fejét.

Tiszteletben tartjuk a döntését.