Azt is hitte, hogy bizonyos kölcsönök egyszerűen az ő „szerencséjének” köszönhetően tűntek el.

– Én voltam az – mondta Mariana. – Kifizettem, amivel tartoztál, mert még mindig azt hittem, hogy egyszer majd jobbra fordulsz.

Rodrigo úgy nézett rá, mintha egy idegenre nézne.

– Szóval mindig volt pénzed?

– Soha nem mondtam, hogy nincs meg nekem.

– Megcsaltál engem!

Mariana keserűen felnevetett.

– Megcsaltalak? Más nők parfümjét találtam az ingeiden. Láttam üzeneteket. Hallottam, ahogy a barátaidnak azzal hencegtél, hogy bárkivel lefeküdhetsz, akivel csak akarsz, mert a feleségednek „még egy szállodára sem volt elég pénze”. És ma be akartad hozni a szeretődet az ebédlőmbe.

Paola hátrébb lépett.

– Rodrigo azt mondta, hogy család nélküli nő vagy. Azt is mondta, hogy… kellemetlen vagy, és hogy szánalomból maradt veled.

A csend kőként zuhant rám.

Rodrigo felé fordult.

– Tűnj el!

Paolának nem kellett újra elmondani.

Amikor elment, Hector intett.

–Kísérd fel az emeletre. Hadd kapja meg a ruháit és a személyes iratait. Semmi mást.

Rodrigo két lépést tett Mariana felé.

Egy őr közbelépett.

– Mari, várj. Kezdhetjük újra.

-Nem.

– Meg tudok változni.

– Ez a baj – felelte a nő. – Csak most akarsz megváltozni, hogy már tudod, ki az apám.

Rodrigo lehalkította a hangját.

-Szeretlek.

Mariana úgy érezte, valami végleg eltörik benne.

– Nem. Tetszett neked az az érzés, hogy függök tőled. Ez nem szerelem.

Fél óra múlva Rodrigo két bőrönddel távozott.

Mielőtt átlépte volna a küszöböt, megfordult.

–Meg fogod bánni. Akár lesz pénzed, akár nem, egyedül fogsz végezni.

Mariana nyugodtan nézett rá.

– Ma este, évek óta először, nem félek egyedül lenni.

Azon a reggelen a szüleivel visszatért a családi házba Juriquillában.

Az anyja sírt, amikor meglátta.

Marianának is.

Most először tudott úgy aludni, hogy nem kellett azon tűnődnie, mikor érkezik meg Rodrigo, vagy milyen parfümöt fog kenni az ingére.

De a béke pontosan tizenkét napig tartott.

Egyik reggel az apja bejött az irodába, és megmutatott neki egy digitális portálon megjelent interjút.

A cím Rodrigót úgy mutatta be, mint „a milliomos örökösnő által tönkretett szerény férjet”.

Szerinte Mariana eltitkolta a vagyonát, hogy kigúnyolja őt, manipulálta a nagyanyját, hogy ellopja a házát, és most a családja hatalmát kihasználva hagyja otthontalanná.

– Hadd beszéljen – mondta Mariana. – Fáradt vagyok.

Hector vonakodva beleegyezett.

Két nappal később egy másik interjú jelent meg.

Rodrigo ezúttal kijelentette, hogy visszavonja minden vádját, ha Mariana hatmillió pesót fizet neki „érzelmi kárért”.

Mariana kétszer is elolvasta a számot.

És elmosolyodott.

Nem azért, mert vicces volt.

De mert végre megértette, hogy Rodrigónak nem esett baja.

Én tárgyaltam.

– Apa – mondta, és letette a telefont az asztalra –, hívd fel az ügyvédeket!

Hektor ránézett.

– Biztos vagy benne?

Mariana bólintott.

– Három éven át gyengeségnek hitte a hallgatásomat. Azt akarom, hogy rájöjjön a különbségre.

És amit az ügyvédek aznap délután találtak, még Hector Vegát is néhány másodpercre elhallgattatta.

3. RÉSZ

Délután öt órakor Hector irodája úgy nézett ki, mint egy krízisszoba.

Az asztalon szerződések, számlakivonatok, okiratok másolatai, nyomtatott üzenetek és hívásnaplók hevertek.

A család vezető ügyvédje, Elena Cárdenas nyitotta meg az első aktát.

– A ház eladását gyakorlatilag lehetetlen megtámadni. Rodrigo nagymamája személyesen jelent meg közjegyző előtt. Létezik egy orvosi igazolás a cselekvőképességéről, bankszámlakivonatok és az aláírásának felvétele. Továbbá a teljes vételárat megkapta.

Mariana emlékezett arra az alacsony, fehér hajú, ragyogó tekintetű nőre.

A műtét napján együtt kávéztak.

„Az unokám azt hiszi, hogy minden, amihez hozzáér, az övé” – mondta neki.

Mariana akkor azt hitte, hogy családi neheztelésről van szó.

Most már megértette, hogy ez egy figyelmeztetés.

„És a lakások?” – kérdezte Hector.

– Dokumentálva is vannak. Rodrigo fedezetül helyezte el őket az adósságai fedezetéül. Amikor abbahagyta a fizetést, a vagyonkezelői alap jogilag megszerezte a jogokat, és következésképpen a tulajdont is. Nem történt csalás.

A biztonsági főnök egy újabb aktát tett az asztalra.

– Van még valami.

Marianna felnézett.

– Miután elhagyta a házat, Rodrigo megpróbált pénzt kérni egy magánhitelezőtől, és az ingatlant ajánlotta fel fedezetként.

Hector összevonta a szemöldökét.

– Egy ház, amiről már tudta, hogy nem az övé?

–Pontosan. Régi fényképeket nyújtott be, és azt mondta, hogy „egy ideiglenes regisztrációs problémát” old meg. A hitelező áttekintette a kérelmet, és elutasította.

Elena keresztbe fonta a kezét.

– Ez segít bemutatni egy mintát. Nyilvánosan azt állítja, hogy elvetted a vagyonát; titokban továbbra is úgy próbál megszabadulni tőlük, mintha a sajátjai lennének.

Mariana valami fáradtsághoz hasonlót érzett, de már nem fájdalmat.

Elérkezett egy pont, amikor Rodrigo már képtelen volt meglepni.

– Válaszolni akarok – mondta.

Az apja figyelte.

-Mint?

– Dokumentumokkal. Tilos a televízióban megsemmisíteni őket, tilos intim videókat átadni a sajtónak. Követelni kell a visszavonást, erkölcsi kártérítési pert indítani, és minden mást bizonyítékként megőriznek, ha a dolog folytatódik.

Elena bólintott.

– Elég ennyi.

– És tartsuk távol a felvételeket a házunktól – tette hozzá Mariana –. Nem akarom, hogy a házasságomban elkövetett minden sértés idegenek szórakoztatásává váljon.

Hector alig mosolygott.