„Keresd meg azt az embert” – mondta. „És a családját!”

Julián mély lélegzetet vett.

– Már megcsináltuk. Mateo Hernándeznek hívják. Túlélte. Tüdőkárosodást szenvedett, és nem tudott dolgozni. Sosem tudta meg, hogy ki vagy.

Lúcia lehunyta a szemét.

Aztán feltett egy másik kérdést:

– És Ximena?

Julian egy második dossziét is letett az ágyra.

–Rodrigón két évvel ezelőtt végeztek vizsgálatokat. Visszafordíthatatlan meddőség áll fenn.

Lucia lassan kinyitotta a szemét.

– Szóval a baba…

– Nem lehet a tiéd.

Julián fényképeket mutatott neki, amelyeken Ximena hónapokig belépett egy polancói szállodába Arturo Salasszal, annak az építőipari cégnek a tulajdonosával, amely Rodrigo legnagyobb versenytársa volt.

Ugyanebben a pillanatban Rodrigo egy névtelen üzenetet kapott egy fényképpel: Ximena átöleli Arturót egy lakosztály előtt.

Lent egy mondat állt:

„Mielőtt örökséget követelnél, derítsd ki, ki az örökös.”

Rodrigo kirohant az irodájából.

Amikor megérkezett a klinikára, ahol Ximenának terhesgondozási vizsgálata volt, Luciát a hallban találta, aki a termékenységi fájllal a kezében várta.

Ximena elsápadt.

Rodrigo először Luciára nézett, majd a terhes nőre.

– Mondd, hogy ez hazugság.

Ximena képtelen volt válaszolni.

Lucía egy csukott mappát hagyott az asztalon.

„Íme az igazság. De ha kinyitod, semmiképpen sem tehetsz úgy, mintha nem tudnád, ki árult el.”

Rodrigo a mappára tette a kezét.

És életében először félt megtudni a választ.

3. RÉSZ

Rodrigo olyan erővel nyitotta ki a mappát, hogy eltörte a kartonfülét.

Az első oldalon a saját orvosi jelentése szerepelt: dátum, aláírás, diagnózis és egy következtetés, amely nem hagyott teret az értelmezésnek. Annak az esélye, hogy természetes úton fogant volna gyermeket, gyakorlatilag nulla volt.

A második lap a szállodai feljegyzéseket tartalmazta.

A harmadikban fényképek is szerepelnek.

A negyedikben Ximena és Arturo Salas közötti üzenetek képernyőképei láthatók.

Rodrigo abbahagyta az olvasást.

„Kié?” – kérdezte.

Ximena mindkét kezét a hasára szorította.

– Megbeszélhetjük négyszemközt.

– Kié az?

Rodrigo hangja visszhangzott a hallban.

Lucía hátrált egy lépést. Nem akart a közelébe kerülni egy újabb dühkitörésnek.

Ximena körülnézett, és rájött, hogy nem tudja tovább fenntartani a hazugságot.

– Arturotól.

Rodrigo lehunyta a szemét.

Hónapokig örökösként mutatta be a csecsemőt. Nyilvánosan megalázta miatta a feleségét. Egy olyan vagyont kért, ami nem az övé volt, hogy odaadja a szeretőjének. Még anyjának is megengedte, hogy továbbadja ezt a szörnyűséget, mert meg volt győződve arról, hogy anyja a „Montalvos vérét” védi.

És most rájött, hogy a nő, akiért mindent kockáztatott, megcsalta a fő versenytársával.

– Azt mondtad, hogy Lucía volt az akadály – mormolta Ximena sírva. – Azt mondtad, hogy amikor elváltok tőle, rengeteg pénzünk lesz.

Rodrigo üres nevetést hallatott.

-Pénz?

Elővette a mobiltelefonját, és megnyitotta a bankja alkalmazását.

Nulla elérhető.

Fiókok befagyasztva.

Lejárt jóváírások.

Gyűjtési értesítések.

Abban a pillanatban lépett be Beatriz egy sofőr kíséretében. Látta a pletykákat a közösségi médiában, és még mindig úgy hitte, hogy az egész egy kampány a fia ellen.

– Rodrigo, tűnjünk innen. Az a nő el akar pusztítani minket.

Lucia ránézett.

–Nem kell elpusztítanom őket. Csak abbahagytam a fogva tartásukat.

Julian két ügyvéddel lépett be mögötte.

Egyikük hivatalos értesítést adott át Rodrigónak.

A belső ellenőrzés jogosulatlan átutalásokat, hamisított számlákat, valamint a Del Valle Csoport által finanszírozott vállalatoktól származó pénzeszközök személyes kiadásokra történő felhasználását tárta fel. A hitelezők intézkedéseket kértek a vagyon biztosítására. Ezenkívül Lucía már feljelentést tett a lakáson történt eseményekkel kapcsolatban jogellenes szabadságvesztés, testi sértés és emberölési kísérlet miatt.

Beatriz elvesztette a színét.

„Ez egy családi lecke volt!” – kiáltotta. „Nem akartuk megölni!”

Az egyik ügyvéd érzelemmentesen nézett rá.

– Ezt majd a hatóságok döntik el.

Ugyanazon a délutánon Beatriz által sugárzott videó teljes egészében terjedni kezdett. Megpróbálta törölni, de addigra már több ezer felhasználó rögzítette. A videón Lucía mozdulatlanul, Rodrigo fenyegetően, Ximena tanúja volt az egésznek, Beatriz pedig a kamera előtt nevetve látható.

A közvélemény gyökeresen megváltozott.

Azok a cégek, amelyek egy nappal korábban még azzal dicsekedtek, hogy partnerséget kötöttek a Montalvo Infraestructurával, bejelentették, hogy megszüntetik üzleti kapcsolataikat. A beszállítók előlegeket követeltek. Két befektető pert indított. A látszólag stabil vállalat kevesebb mint egy hét alatt kifulladt.

Rodrigo korábban olyan éttermekbe járt, ahol a legjobb asztalt foglalták neki, odáig jutott, hogy egy bérelt lakásban bujkált az újságírók elől.

Beatriz abbahagyta az adást.

A Ximena eltűnt a közösségi médiából.

Lucía viszont visszatért apja házába.

Ernesto Del Valle várta a könyvtárban.

Amikor meglátta a nőt belépni, nem kérdezte a pénzről, a cégről vagy a botrányról.

Csak széttárta a karjait.

Luciának néhány másodpercbe telt, mire reagált.

Három évvel korábban hagyta el azt a házat, meggyőződve arról, hogy erkölcsi adósságot kell törlesztenie Rodrigo iránt. Az apja figyelmeztette, hogy túl sokat felad egy olyan férfiért, akit alig ismer.

Azzal vádolta, hogy osztálypárti.

Azt mondta neki, hogy inkább veszítene egy vagyont, mint hogy olyan nővé váljon, aki képtelen hálát adni az életéért.

Most átölelte, és úgy sírt, mintha a kórházban sem sírt volna.

– Bocsáss meg, apa.

– Nem tartozol nekem bocsánatkéréssel a hibámért – felelte Ernesto. – Csak ígérd meg, hogy soha többé nem adod el a méltóságodat senkinek azért, hogy bebizonyítsd, jó ember vagy.