– Hol találtad? – kérdezte Adriantól.
„Megmondtam neked…”
“Ahol?”
Noah-ra pillantott.
Claire hangja elcsuklott.
„Hol halt meg Julian?”
Adrian nem válaszolt.
Halk kopogás hallatszott az ajtón.
Mindenki megfordult.
Priya nyitotta ki.
Daniel a folyosón állt, zihálva, egy lezárt borítékot szorongatva.
„Ezt Elenának szállították a recepcióra” – mondta.
„Nekem?”
„Nincs feladó.”
Átadta.
A nevem fekete tintával volt ráírva az elején.
Nem Elena Carter.
Elena Blackwood.
Marcus egyike volt azon kevés embernek Adrian világában, akik ezt a nevet használták.
De a kézírás nem az övé volt.
Kinyitottam a borítékot.
Belül egy fénykép volt.
A képen Adrian állt egy vasútállomás előtt egy férfi mellett, akinek ugyanolyan sötét szemei és ismerős vállai voltak.
A fénykép nemrég készült.
Egy dátum volt nyomtatva a sarokba.
Három héttel ezelőtt.
Claire hangot adott ki mögöttem.
Megfordítottam a fényképet.
Egyetlen mondat volt a hátuljára írva.
Kérdezd meg Adriant, miért jön haza Julian.
