„Személyazonosság megerősítve. Üdvözlöm, Alapító 01.”

Sebastian várt rám fent.

Átnéztük a nyilvántartásokat. Rejtett kölcsönöket, személyes számlákra történő átutalásokat, és valami még rosszabbat találtunk: az Altura zászlóshajó terméke a „Jacaranda projekt” teljes részleteit használta fel, egy prototípusét, amelyet évekkel korábban írtam, és soha nem került kereskedelmi forgalomba.

Rodrigo a saját cégemtől ellopott kóddal építette fel a hírnevét.

„Nem vehetjük meg az Alturát úgy, mintha ez egy normális tranzakció lenne” – mondta Sebastian.

– Így nem fogjuk megvenni.

A törvényszéki szakértői csapatunk megőrizte a bizonyítékokat. Az ügyvédek jogi lépéseket készítettek elő szellemi tulajdonjogok megsértése és csalás miatt. Ezzel egy időben a Nexo tárgyalásokat kezdett az Altura biztosított adósságának megvásárlásáról, amelyet a bank hónapok óta próbált eladni.

Rodrigo, abban a hitben, hogy az üzlet létrejött, ebédet szervezett otthonában, Bosques de las Lomas-ban. Meghívta partnereit, tanácsadóit és családtagjait, hogy megünnepeljék feltételezett győzelmét.

Diszkréten kibővítettem a listát: a törvényszéki könyvvizsgáló, a hitelező képviselői, két tanácsadó a Nexo-tól, és az ügyvédek, akik már áttekintették a bizonyítékokat.

Amikor Sebastian megérkezett, Rodrigo odaszaladt, hogy kezet rázzon vele.

Sebastian közvetlenül mellette sétált el.

Fehér öltönyben jöttem ki a konyhából, és leültem az asztalfőre.

– Valeria, kelj fel! – sziszegte Rodrigo. – Az a hely a vevőé.

Sebastian leült mellém a székre.

– Foglalj helyet, Rodrigo!

A férjem lefagyott.

Sebastian csatlakoztatott egy számítógépet a projektorhoz, és végignézett az összes vendégen.

– Mielőtt bármilyen felvásárlásról beszélnénk, meg kell tudnunk, hogy valójában ki építette a Nexo Globalt… és honnan származik a technológia, amit Rodrigo megpróbál nekünk eladni.

Rodrigo még mindig mosolygott.

Tudtam, hogy kevesebb mint egy perc múlva kettéválik az élete.

3. RÉSZ

Az első dia nem mutatott magassági adatokat.

Mutatott egy fényképet rólam, amit 10 évvel korábban készítettek egy kis lakásban a Del Valle negyedben. A hajam hátra volt fogva, egy csésze kávét tartottam a kezemben, és három monitor volt mögöttem. Alatta egy dátum, egy közjegyző által hitelesített feljegyzés és a Nexo első kódtárának neve állt.

„VALERIA ORTEGA — 01 ALAPÍTÓ — A SZAVAZATI JOGOK 50%-A.”

Senki sem szólt semmit.

Rodrigo röviden felnevetett.

– Ez egy vicc.

Sebastian megváltoztatta a diát.

Megjelent a titoktartási és vállalatirányítási megállapodás, valamint annak a vagyonkezelői alapnak a bizonyítéka, amely egy évtizeden át tartotta a részvényeimet.

– Nem – mondtam. – A vicc az volt, hogy öt éven át azt mondogattad, hogy nem értek az üzleti élethez, miközben te a saját cégemnek próbáltál eladni egy olyan terméket, amit az én kódommal készítettem.

A szín eltűnt az arcáról.

Beatriz felkelt.

– A céged? Most azt fogod mondani, hogy milliomos vagy?

– Nem kell mondanom. Dokumentálva van.

Az auditor kivetítette a technikai összehasonlítást. Bal oldalon a Nexo által archivált „Jacaranda projekt”. Jobb oldalon az Altura termékének magja. Azonos blokkok, azonos belső megjegyzések, sőt, egy helyesírási hiba is volt benne, amit szándékosan hagytam benne a plágium kiszűrése érdekében.

Rodrigo Arturóra nézett.

– Mondd meg nekik, hogy ez semmit sem bizonyít.

Artúr nem válaszolt.

A könyvvizsgáló folytatta.

A szervernaplók azt mutatták, hogy öt évvel korábban egy korábbi beszállítóhoz kapcsolódó fiók letöltötte a prototípus egy példányát. Hónapokkal később Rodrigo regisztrált egy szinte azonos architektúrájú szoftvert, és azt állította magáról, hogy ő a fejlesztője. Ezután ezt a feltételezett eszközt használta fel finanszírozás biztosítására.

A következő csúszda még rosszabb volt.

Az Altura hitelkeretéből átutalások fedezték egy autó előlegét, Beatriz utazásait, Fernanda hitelkártyáit és a házunk jelzáloghitelének egy részét, ahol laktunk.

– Ez aztán a kreatív könyvelés – motyogta Rodrigo.

– Nem – válaszolta a hitelező képviselője. – Ez a vállalati erőforrások személyes célokra történő felhasználása igazgatósági felhatalmazás nélkül.

Fernanda letette a poharát.

– Rodrigo, azt mondtad, hogy minden le volt fedve.

Beatriz úgy nézett rám, mintha most fedezte volna fel, hogy a lakás kinyitható.

Még nem fejeztem be.

Elővettem a megállapodást, aminek az aláírására Arturo megpróbált rávenni.

– És ezt készítették elő a gála után. Azt akarták, hogy mondjak le a jogaimról, fogadjam el mások adósságait, és jelentsem ki, hogy Sebastiánnal való bármilyen kapcsolatfelvétel Rodrigo javát szolgálja.

Artúr felállt.

– Ez a dokumentum egy magántervezet volt.

– Tudom. Ezért nem írtam alá. De azt is tudom, hogy tegnap este engedély nélkül telepítettél egy klónozóprogramot a telefonomra.

Arturo most először veszítette el teljesen az irányítást.

– Ez hazugság.

Sebastian letett egy műszaki jelentést az asztalra.

—Az alkalmazásod nyomokat hagyott maga után. A csapatunk akkor találta meg őket, amikor Valeria elvitte a telefont a biztonsági szolgálathoz. Már benyújtottunk egy feljelentést az irodádnál és az illetékes hatóságoknál.

Arturo hátralépett.

Rodrigo megragadta a karját.

– Csinálj már valamit! Te vagy az ügyvédem.

Arturo elengedte.

– Azt mondtad, hogy a szellemi tulajdon a tiéd.

– Mert az!

– Most bebizonyították, hogy ez nem így van.

Aztán megértette, hogy az aláírása olyan jelentéseken szerepel, amelyek igazolják, hogy az Altura szoftvere eredeti és mentes a reklamációktól.

„Ettől a pillanattól kezdve nem képvisellek téged” – mondta.

Fernanda rémülten nézett rá.

— És mi lesz velünk?

– Szükségünk van még egy ügyvédre.