A második repedés akkor jelentkezett, amikor a bank képviselője elmagyarázta, hogy a Nexo Global megszerezte az Altura pozícióját, mint fő biztosítékkal rendelkező hitelező. Ez nem jelentette azt, hogy átvehetem a céget, de azt igen, hogy Rodrigo már nem bújhatott egy vásárlás mögé. A lejárt hiteleket a szerződéseik szerint be lehet hajtani, és bármilyen átszervezés teljes körű ellenőrzésen múlik.

– Vége a bulinak – mondtam. – Nem lesz csekk az óvadékra. Minden fillért ellenőrizni fogunk.

Beatriz felém rontott.

– Valeria, gondolj a családodra.

Mozdulatlanul néztem rá.

Ugyanazon a reggelen parazitának nevezett.

– Család? Tegnap azt tervezted, hogy kirúgsz ebből a házból, miután megkaptam Sebastian aláírását.

Fernanda kinyitotta a szemét.

Beatriz dadogta.

– Ez… ez egy megjegyzés volt.

– Azt is mondtad, hogy Rodrigo megérdemelt egy „az ő kaliberéhez” hasonló feleséget, miután megkapta a pénzt.

Rodrigo az anyjához fordult.

– Miért mondtad ezt előtte?

– Mert azt hittem, haszontalan vagyok!

A beálló csend szinte komikus volt.

Beatriz túl későn fogta be a száját.

– Köszönöm – mondtam. Végre egy őszinte mondat.

Rodrigo odajött hozzám.

– Valeria, elég volt ebből. Beszéljünk négyszemközt.

–Évek óta négyszemközt beszélgetünk. Te beszélsz, én pedig hallgatlak. Ma nem.

– Én vagyok a férjed.

– Tegnap este arra kértél, hogy feküdjek le egy másik férfival, hogy megmentsem téged.

Több vendég is felé fordult.

Rodrigo elvörösödött.

– Nem így volt!

Elővettem a telefonomat.

Nem játszottam le titkos felvételt. Nem is volt rá szükségem.

– Akkor mondd el mindenkinek a szeme láttára, mit értett azalatt, hogy „vacsora, szálloda, bármi, ami ahhoz kell, hogy aláírjam”.

Rodrigo kinyitotta a száját.

Semmi sem lett belőle.

Sebastian dühösen felállt, de felemeltem a kezem, hogy megállítsam.

Ez nem két férfi közötti harc volt miattam. Pontosan ezt a történetet akarta Rodrigo mindig is elmesélni, mert abban a történetben én még mindig csak egy tárgy voltam. Nem engedhettem meg.

„Sebastián nincs itt, hogy megmentsen” – mondtam. „Visszajöttem a Nexóhoz, mert úgy döntöttem. Én kértem az auditot. Én nyújtottam be a jelentést. Én ismertem el a kódomat. És én nyújtottam be a panaszt a szellemi tulajdonom felhasználása miatt.”

Rodrigo úgy nézett rám, mintha nem ismerné fel az arcomat.

– Te csináltad ezt?

-Igen.

Most először értette meg az egész igazságot: nem egy hatalmas férfi szeretője voltam. Én voltam az a hatalmas személy, akit évek óta megvetett.

A vendégek távozni kezdtek. Az egyik tanácsadó könyvvizsgálatot kért; egy másik felhívta a tanácsadóját. Rodrigo presztízshálózata valós időben bomlott fel.

Aztán megérkeztek a tisztek.

A panaszt és a bankszámlakivonatokat napokkal korábban nyújtották be. Azon a reggelen a bíró engedélyezte a felszerelések és dokumentumok lefoglalására irányuló eljárást.

A nyomozórendőrség a minisztériumi személyzet kíséretében lépett be.

Rodrigo elsápadt.

– Le fogsz tartóztatni?

Az egyik ügynök elolvasta a nála lévő dokumentumot.

Elfogatóparancs volt érvényben ellene csalárd műveletek és technológiai információk állítólagos sikkasztása miatt. A bűnösségét bíró előtt kellett volna bizonyítani, de a történetet már nem ő irányította.

– Valeria – mondta elcsukló hangon. – Mondd meg nekik, hogy hiba volt.

Nem válaszoltam.

– Kérlek. Meg tudjuk oldani. Mindent visszaadok. Megadom neked a társaságot.

-Nem adhatsz vissza valamit, ami sosem volt a tiéd.

A tiszt megkérte, hogy adja át a telefont és kísérje el.

Rodrigo ismét rám nézett.

– Férj és feleség vagyunk.

Elég közel mentem, hogy csak ő hallhasson.

– Egy férj nem alacsonyítja le a feleségét odáig, hogy az azt higgye, nem tud élni nélküle. És még kevésbé próbálja meg eladni, hogy megfizessen a hibáiért.

Lesütötte a tekintetét.

A rendőrök elvitték, hogy átadják az ügyben eljáró hatóságnak.

Beatriz sírni kezdett.

– Valeria, segíts nekünk. Mindig is úgy szerettelek, mint a lányomat.

-Nem.

A szó nyugodtan jött ki belőle.

– Tányért dobtál rám. Kölcsönzőnek nevezett. Azt tervezted, hogy kirúgsz, amikor már nem lesz rám szükséged. Ne keverd össze a félelmet a szeretettel.

Fernanda megpróbált közbelépni.

–Mindannyian mondtunk valami csúnya dolgot. Szavakkal nem lehet lerombolni egy családot.

A szavak nem rombolták le ezt. A csalás, a lopás, az adósság, a hamisított aláírások és az a szokás, hogy azt higgyük, soha nem lesznek következmények.

Arturo már az ajtóban állt.

„Nem tudtam a kódról” – mondta.

– Ezt majd a nyomozás eldönti. De tudta, hogy nyomást gyakorolt ​​rám, hogy írjak alá egy visszaélésszerű megállapodást, és hozzáfért a telefonomhoz. Vállalja ezért a felelősséget.

Válasz nélkül távozott.

A következő hetekben rádöbbentem a valóságra.

Az igazgatótanács ideiglenesen eltávolította Rodrigót. Kineveztek egy pénzügyi vagyonfelügyelőt, és megkezdődött a hitelezőkkel folytatott szerkezetátalakítási folyamat. A vállalati alapokból vásárolt személyes vagyontárgyakat felülvizsgálat alá vették. A bosquesi ház, amelyet Rodrigo egy olyan tranzakcióban fedezetként tett le, amelyet soha nem magyarázott el nekem, végül bekerült a tartozásbehajtási folyamatba.

Beatriznek Fernanda lakásába kellett költöznie.

Fernanda abbahagyta a Valle de Bravo-i házakról és az új autókról való beszélgetést.

Arturo ellen belső vizsgálat és fegyelmi eljárás indult, mert hozzáfért a telefonomhoz és kétes dokumentumokban vett részt. Nem vesztette el azonnal a jogosítványát, de olyan emberek előtt kellett felelnie, akiket nem tudott megfélemlíteni.