„Ez a dokumentum érvénytelen” – magyarázta Sebastián. „Az elektronikus aláírást jogosulatlan eszközről használták, és az átutalás sérti a kölcsönszerződést. Továbbá, a vagyonhoz való hozzáférés érdekében benyújtott hamis információk büntetőjogi következményekkel járhatnak.”

Mauricio Adrianára mutatott.

–Ő kényszerített rá. Mindig úgy bánt velem, mint egy alkalmazottal.

– Partner voltál – felelte Adriana. – Soha nem titkoltam el előled semmit. Te voltál az, aki összetévesztette a bizalmat azzal, hogy engedélyt adott az elpusztításomra.

Renáta sírni kezdett.

– Mauricio azt mondta, hogy a pénz a saját százalékának a része. Biztosított róla, hogy Adriana megkapja a házat és a nyugdíjat.

Adriana együttérzés nélkül, de kiáltás nélkül nézett rá.

–A ház is veszélyben volt. Ha a tervük beválik, a bank elveheti tőlem.

Renata kinyitotta a telefonját, és Mauricio üzeneteit, e-mailjeit és vázlatait mutatta. Ezekben a férfi megígérte, hogy kereskedelmi igazgatóvá nevezi ki, amikor Adriana adósságcsapdába esik.

Mauricio árulónak nevezte.

– Engem használtál fel – vágott vissza. – Azt akartad, hogy a cégem tűnjön felelősnek az átruházásért.

Hortensia megpróbált kimenni a szobából, de Paula elállta az útját.

– Hogyan tudtál neki segíteni?

– Meg akartam védeni a fiamat.

– Nem. Segítettél neki olyanná válni, aki képtelen felelősséget vállalni a tetteiért.

Paula szavai megtörtek valamit Adrianában. A lánya könnyes szemmel közeledett felé.

–Bocsáss meg, anya. Én is hittem, hogy apa támogat téged. Azt mondta, azért dolgozol annyit, mert fontosnak akarod érezni magad.

Adriana megfogta a kezét.

– Nem kell választanod közöttünk. De azt kell választanod, hogy milyen ember szeretnél lenni.

Mauricio ismét követelte, hogy fizessen a vacsoráért.

Adriana elővette a névjegykártyáját, és felhívta a vezetőt. Fizetett a pincérek étkezéseiről, és tisztességes borravalót hagyott. A számla fennmaradó részét Mauricio és azok között osztották fel, akik beleegyeztek, hogy részt vesznek a koronázásán.

Mielőtt elment volna, Adriana elővette az órát a táskájából.

–Ez neked szólt. Arra gondoltam, hogy odaadom neked köszönetképpen a 19 évért, amit együtt építettünk.

Mauricio kinyújtotta a kezét.

Adriana becsukta a dobozt.

– De nem fogom megjutalmazni azt az embert, aki megpróbálta ellopni az életemet.

Hétfőn egy kereskedelmi bíróság felfüggesztette a vagyonátruházást. A számítógépes elemzés megerősítette, hogy Mauricio Adriana jelszavát használta, amíg a lány az apjával kórházban volt. A ház biztonsági kamerái azt mutatták, hogy Hortensia belépett az irodába, és lefényképezte a lezárt jegyzetfüzetben tárolt jelszavakat.

A banki vizsgálat valami még rosszabbat tárt fel. Az átutalt 1 200 000 pesóból 460 000-et utazásokra, ékszerekre és Renata lakásának bérleti díjára költöttek. További 300 000-et előlegként költöttek arra, hogy megalapítsák azt a céget, amelyik a legjobb szerződéseket kapja.

Renata visszaadta, ami megmaradt, és átadta az üzeneteket Adriana ellen, cserébe nem vonta be őt a polgári perbe. A kapcsolata Mauricióval még a hét vége előtt véget ért.

Hortensia ragaszkodott hozzá, hogy családi félreértésről van szó. Adriana nem vette fel a telefonját.

A válóper nyolc hónapig tartott. Miután bizonyítékok kerültek napvilágra okirat-hamisításra, sikkasztásra és vállalati számlák visszaélésére, Mauricio beleegyezett, hogy eladja részesedését. A kártérítését csökkentették, hogy fedezze a hiányzó pénzt és a károkat.

Azokban a hónapokban számos ügyfelet próbált meggyőzni, hogy hagyják el a céget. Csak egy tette meg. A többiek látták, hogy kik oldották meg ténylegesen a problémáikat.

Adriana összegyűjtötte a 30 munkást az üzemcsarnokban. Néhányan attól tartottak, hogy a cég bezár.

„A cég folytatni fogja” – jelentette be. „Nem lesznek elbocsátások, és senki sem veszíti el a már megkeresett jövedelmét.”

Ernesto felemelte a kezét.

– És továbbra is az irodában bujkálsz?

Adriana hetek óta először mosolygott.

– Nem. Mától kezdve a saját nevem alatt és emelt fővel fogom vezetni.

A cég nevét Raíces Adriana, Paisajismo y Obra (Adriana Gyökerei, Kertépítés és Építőipar) névre változtatták. Bevezette a termelékenységi bónuszokat, szabványosította a munkarendeket, és lehetővé tette a csapatvezetők számára, hogy részt vegyenek a műszaki döntésekben. Mauricio személyes költségei nélkül a profit 40%-kal nőtt az első évben.

Paula befejezte tanulmányait, és kérte, hogy a közigazgatási területen, az alsóbb szinteken kezdhessen. Adriana egy feltétellel egyezett bele: nem részesül semmilyen különleges bánásmódban azért, mert a lánya.

Egyik délután, miközben a bérszámfejtést nézték, Paula megtalálta az óradobozt egy fiókban.

– Miért tartottad meg?

– Nem tartottam meg. Eladtam.

Adriana megmutatta neki a munkások gyermekei számára létrehozott oktatási alap számláját. A 96 000 pesóból 12 fiatal regisztrációját, egyenruháját és számítógépét fedezték.

A dobozban csak az az elhatározás maradt, amit Mauricio a születésnapján talált.

Paula megsimogatta az üres bársonyt.

– Még mindig fáj az az éjszaka?

Adriana kinézett az ablakon. Az udvaron a munkások viccek, kosz és motorzúgás közepette tértek vissza a munkájukból. Senki sem hívta már „a tulajdonos feleségének”.

– Igen, de már nem szégyellem magam. A fájdalom volt az a vészjelzés, amit évekig figyelmen kívül hagytam.

Valamivel később Mauricio látni akarta. Eladta a teherautóját, és egy kis cégnél dolgozott ügynökként. Nem kért bocsánatot a sértésért, a hűtlenségért vagy a csalásért. Csak azt kérdezte, hogy visszatérhetne-e tanácsadóként.

Adriana csendben figyelte őt.

– Azt mondtad, hogy minden helyet tönkretettem, ahová beléptem. Egy dologban igazad volt: azt a helyet tönkretettem, amit azért építettél, hogy bezárj.