– Megmondtam a főnöknek, hogy a kisegér visszajön a sajtért – szólalt meg egy rekedt hang. Az árnyékból egy nagydarab férfi lépett elő. Richard egyik verőembere, Gregor. A kezében egy hangtompítós pisztoly csillant meg. Richard tehát pontosan tudta, hogy a pendrive nincs a rendőrségnél, és sejtette, hogy Anna, aki látta a helyszínt, talán tudja, hol van.
– Add ide, ami a kezedben van, Anna. És talán gyorsan végzek veled – mondta Gregor, és felemelte a fegyvert. Anna hátrált. Mögötte csak az ablak és a sötét víz volt. – Nincs nálam semmi! – hazudta, miközben a pendrive-ot szorosan a markába zárta. – Ne hazudj! – Gregor előrelépett, a fegyver csöve egyenesen Anna mellkasára szegeződött.
Anna tudta, hogy nem lesz ideje kifordulni az ablakon. A férfi lőni fog. Minden egyetlen pillanat alatt történt. Anna nem hátra, hanem előre vetette magát. Felkapta a padlóról a letört szék lábát – amit a rendőrök valamiért ott hagytak, vagy már lefotóztak –, és teljes erejéből Gregor térde felé suhintott vele. A fadarab tompa puffanással találta el a férfi ízületét. Gregor felüvöltött fájdalmában, a lövés dördült, de a golyó a plafonba fúródott.
Anna nem várt. Ahogy a férfi térdre rogyott, a nő elrugaszkodott, átvetette magát az ablakpárkányon, és a mélybe zuhant. A fagyos víz hangos csobbanással zárult össze a feje felett. Odalent, a felszín alatt hallotta a tompa pukkanásokat, ahogy Gregor dühében utánaleőtt a vízbe, de a golyók gyorsan veszítettek erejükből.
Anna a víz alatt úszott a csónak felé, ahol Thomas várta. Amikor felbukkant, a férfi már húzta is be a fedélzetre. – Indítsd! – lihegte Anna, kiköpve a sós vizet. A kis csónak motorja felbőgött, és eltűntek a sötét kikötő útvesztőjében, mielőtt a járőrök a lövések hangjára odaértek volna.
Visszatérve a motelbe, Thomas csatlakoztatta a pendrive-ot a biztonságos, offline hálózatához. Csendben nézték a képernyőn megjelenő mappákat. Számlakivonatok, off-shore utalások, megvesztegetett politikusok és rendőrtisztek listája, fegyvercsempészet, és ami a legfontosabb: Richard saját, titkosította hangüzenetei, amelyekben gyilkosságokra, többek között Marcus eltüntetésére ad utasítást.
– Ez megvan – suttogta Thomas, és a tekintetében tisztelet csillant meg. – Ezzel nem csak Richardot, hanem a fél város korrupt vezetését is leültetjük. Ezt egyenesen a szövetségi ügyészséghez viszem, kikerülve a helyi rendőrséget.
Két nappal később a város felbolydult. Thomas cikkének és a szövetségieknek átadott anyagoknak köszönhetően hatalmas razzia indult. Richard házát kommandósok törték rá hajnalban. A férfit akkor tartóztatták le, amikor épp egy magángéppel próbált elmenekülni az országból. Gregor és a többi embere is horogra akadt. A hálózata kártyavárként omlott össze.
A hatóságok tisztázták Annát. A húszdolláros hajóvásárlást Richard egyik embere intézte az ő nevében egy lopott IP-címről, de a felvételek bizonyították az igazságot. Marcus testét végül egy elhagyatott kőbánya tavában találták meg, ahová a gyilkosság után átszállították. Richard tökéletes terve – hogy a feleségét áldozza be bűnbakként – önmaga ellen fordult, éppen Anna bátorsága miatt.
Egy hónappal később Anna a tengerparton sétált. Egy kis, déli városba költözött, messze a régi életétől, messze a sötét, hideg kikötőtől. A haja rövidebb volt, a vonásai kisimultak. A félelem, amely évekig gúzsba kötötte a lelkét, teljesen elillant.
Megállt a parti homokban, és a végtelen, kék óceánt nézte. A víz, amely azon az éjszakán a majdnem a vesztét okozta, most a szabadságot jelentette számára. Nyugodt volt és békés. A kezében ott lapult az az apró, aranyozott öngyújtó. Az utolsó darab, ami Richardhoz kötötte. Emlékeztetőül tartotta magánál idáig, hogy soha többé ne felejtse el, milyen mélyre lökhetik az embert, és milyen erő rejlik benne, hogy onnan visszakapaszkodjon.
Anna vett egy mély, sós levegőt, majd egy határozott mozdulattal elhajította az öngyújtót. A kis fémdarab megcsillant a lemenő nap fényében, majd egy halk csobbanással elnyelte a tenger.
Sarkon fordult, és anélkül, hogy visszanézett volna, elindult az új élete felé. Már nem menekült senki elől. Most már a saját útját járta.
