Az határozza meg, hogy ki ad neked helyet, amikor szükséged van rá.
És akik igazán szeretnek téged, nem kell kiérdemelned a helyed.
Másnap reggel Evannel megbeszéltünk egy házat.
Semmi óriási.
Csak három hálószoba, egy kis hátsó udvar és egy garázs, ahol elég hely van ahhoz, hogy építsen dolgokat.
Most először a keresett pénzem arra az életre ment, amelyet a fiammal megérdemeltünk.
És valahányszor visszagondoltam arra a szombatra, mindig megfeledkeztem Lauren ezüstszínű kisbuszának elhajtogatásáról.
Ehelyett Evant képzeltem el a Ciklon-szakadék tetején, mindkét kezét az ég felé emelve, és annyira nevet, hogy alig kap levegőt.
Mert azon a napon, amikor a családom úgy döntött, hogy nincs hely a fiamnak, végre megtanultam valami fontosat.
Evannek soha nem volt szüksége ülésre Lauren kisbuszában.
Szüksége volt egy anyára, aki nem engedi, hogy mások döntsék el, mennyi helyet érdemel ebben a világban.
És ezt soha többé nem engedném, hogy bárki elvegye tőle.
