– A nagymamám azt mondta, ne adjam el.

Octavia ellökte magától.

Inés előrelépett közöttük.

–Engedd el.

Leoncio felmutatott egy táskát.

– A megállapodás ki van fizetve.

A kötelet az állat nyaka közelében fogta meg.

– Add vissza a pénzt. Soha nem adtam rá engedélyt.

A fia megpróbálta elvenni tőle. Tobias közbelépett, de a vevő hangja állította meg a vitát.

– Nem mondták, hogy a lónak van gazdája.

Leoncio hálátlannak nevezte az anyját. Azt mondta, hogy fedél állt a feje fölött, és az anyja még mindig feltételeket akar szabni.

Inés ránézett anélkül, hogy elengedte volna Candilt.

– Nem adtak nekem fedél a fejem fölé. Kirúgtak abból, amit építettem.

A vevő kérte a pénzét és elment.

Santiago aznap éjjel ott maradt, amíg meg nem érkezett az apja. Inés nem hagyta, hogy előtte vitatkozzanak.

Ábel megtalálta a fiút, amint a lovat simogatja.

Csendben elvette.

Egy héttel később Joaquín tanúk és az előkészített dokumentumok kíséretében megérkezett az itatóhelyre.

Inés magához hívatta mindhárom gyermekét.

Leoncio ment be először. Octavia követte. Abel és Silvestre az ajtó közelében maradtak.

A jegyző elmagyarázta a helyzetet és megmutatta a domb történetét.

Nem ígérte, hogy egy aláírás minden konfliktust eltöröl. Bemutatta az általa ellenőrzött jogokat és azokat a feltételeket, amelyeket Inés javasolt az öntözőárkok használatának szabályozására.

Leoncio közbe akart szólni.

Az anyja felemelte a kezét.

– Most úgy fogsz rám hallgatni, ahogy én hallgattam rájuk, amikor arra kértek, hogy írjak alá.

Nem akarta elzárni a vizet, vagy hagyni, hogy az állatállomány elpusztuljon. Tisztességes bérleti díjat követelt, tulajdonjogainak elismerését, és egy ígéretet, hogy nem lép be a házába, és nem viszi magával az állatait.

Joaquín segítségével azt is igényelné, amit a szétosztás során felül kellett volna vizsgálni.

Octavia hangnemet váltott.

–Visszamehetnék a nagy házba. Jobban járnék ott.

Inés tagadta.

„Jól leszek itt, ha megjavítják a tetőt, és tudok tűzifát venni. Nem akarok visszamenni a házadba.”

Ábel a repedezett kezeire nézett.

Silvestre megkérdezte, mi történik, ha elutasítják a megállapodást.

Joaquín elmagyarázta a követendő lépéseket.

A gyerekek időt kértek.

Inés beleegyezett.

Már nem a válaszára hagyatkoztam vacsorával kapcsolatban.

A megállapodást több megbeszélés után írták alá. Inés minden sort meghallgatott, mielőtt leírta a nevét.

Az arany egy részét a kunyhó javítására használta. Kiszélesítette a folyosót, és egy száraz fészert épített Candilnek. Takarmányt, takarókat és segítséget vett a nehéz házimunkákhoz.

Muskátlikat ültetett az ajtó mellé.

Az unokák elkezdték gyakran látogatni. Tobias továbbra is sajttal érkezett, de most már elfogadta a fizetséget, és kávéra maradt.

Ábel egy reggel megjelent a virágcserepekkel, amiket sikerült kimentenie a hacienda egyik sarkából.

„Abba kellett volna hagynom” – mondta.

Inés megkapta a növényeket.

-Igen.

Lehajtotta a fejét.

– Szeretnék elkezdeni valami mást csinálni.

Nem volt azonnali ölelés. Abel másnap visszatért, hogy befejezze a fészer építését. Utána visszament Santiagóba, és ebédre ott maradt.

Inés hagyta, hogy az események folytassák a beszélgetést.

Candil visszaszedte a súlyát. Soha többé nem cipelt széket.

Leoncio lassabban közeledett. Szárazság idején még egy további itatóvályút is kért.

Az anyja engedélyezte a megbeszélt feltételek mellett.

Azt is nézte, ahogy a nő vizet osztott a szomszédos családoknak.

Búcsúzáskor panasz nélkül megköszönte.

Inés nem felejtett el, de ez a szó reményt adott neki valami jobbra.

Egyik délután Santiago megkérdezte tőle, hogy Candil megtudta-e a kincs hollétét.

Megsimogatta a homlokán lévő fehér foltot.

„Tudta, hová mentem a nagyapáddal. És nem hagyott minket magunkra, amikor szükségünk volt rá.”

A fiú estig kefélte.

A folyosón Inés forró kávét itt, új muskátlikat és egy saját maga által választott széket ivott.

Amikor Candil odalépett, hogy megtalálja a kis darab piloncillóját, a lány széttárta a tenyerét.

Ezúttal elég volt.

A ló lassan evett, miközben az unokák nevetgéltek körülöttük. Inés a tenyerét a meleg nyakára tette, és a háza nyitott ajtajára nézett.

Már nem számított arra, hogy bárki is visszaadja neki a helyét.

Megszerezte, és az öreg pej ló még mindig ott volt, hogy megossza vele.