– És eddig vártál?

– Több mint egy évig kerestelek. Háromszor változtattad meg a neved, és átkeltél egy fél hegyláncon.

Clara gyűlölni akarta, de legbelül tudta, hogy igaz. Megtanult eltűnni.

Nem volt idő vitatkozni. Clara emlékezetébe véste a függőben lévő levelet, ahogy az összes többi megoldatlan ügyet is. Hajnal előtt elindultak észak felé. A könyv viaszos kendőbe volt csavarva Clara ruhája alatt. Mateo öszvérlovas ösvényeken haladt, hogy elkerülje a főutat.

Délelőtt közepén két fegyveres férfi állta el az útjukat egy kiszáradt patak közelében. Piros zsebkendőt viseltek, ezt a jelzést használták a Barragán-i adósságbehajtók.

– Valdés kisasszony – mondta az egyik. – Don Eusebio kegyelmet, pénzt és egy El Pasóba szóló repülőjegyet ajánl. Csak az iratait akarja.

Clara humortalanul felnevetett.

– Azt is megígérte a bátyámnak, hogy semmi sem fog történni vele.

A férfi a revolver után nyúlt.

Mateo még csak fel sem emelte a hangját.

– Ha vissza akarsz gyalogolni Montalvóhoz, csak tartsd a kezedben azt a fegyvert.

A két férfi egymásra nézett. Tudták egymás nevét. Végül elsétáltak, de mielőtt elmentek volna, az egyikük elmosolyodott.

– Már tudjuk, hová mennek.

Mateo azonnal irányt váltott. Ahelyett, hogy a királyi úton Chihuahuába mentek volna, egy bányásztelep felé fordultak, ahol egy magántávíróvonal volt. A terv az volt, hogy értesítik a bírót és kíséretet kérnek.

Két órányira a tábortól találtak egy férfit, akinek egy jelvénye vidéki rendőrfőnökként azonosította: Esteban Arriaga.

Klára a könyv után nyúlt.

„Ha Barragánéi lennének, már halottak lennének” – mondta Arriaga. „És ha a bánya távíróját tervezik használni, ők is halottak lesznek.”

Mateo összevonta a szemöldökét.

Arriaga megmutatott nekik egy lepecsételt levelet. Montalvo két héttel korábban megvesztegetett egy tábori alkalmazottat. Továbbá Salvador Luján kerületi bíró csak másnap reggel 7 óráig lesz elérhető; utána három hétre Mexikóvárosba utazik.

„18 órájuk van” – mondta Arriaga. „Az egyetlen útvonal, amelyet nem Montalvo ellenőriz, a Santa Rosalía-szurdokon halad át.”

Mateo ismerte az ösvényt. Azt is tudta, hogy egy vihar megrongálta.

– Lehetséges – mondta. – De alig.

Arriaga megígérte, hogy feltartja Montalvo idejét a fegyverek és lovak szemléjével. Mielőtt elváltak volna útjaik, aláírt nyilatkozatot adott Clarának a megvesztegetésekkel kapcsolatban, amelyeket ő maga vizsgált ki.

– Ha eljutnak a bíróhoz, add oda neki ezt is.

Addig lovagoltak, amíg a lovak habot leheltek. Ahogy leszállt az este, az ösvény kőpárkánysá változott egy mély szakadék felett. Clara kancája megcsúszott, és két lábbal a szélén lógva maradt.

Mateo leszállt a lováról.

-Ne mozdulj!

– Ha túl közel mész, megijedhet.

Clara meglazította a gyeplőt, beszélt az állathoz, és lassan áthelyezte a súlypontját. A kanca megtalálta a helyét. Amikor szilárd talajra értek, Mateo újonnan talált tisztelettel nézett rá.

– Julian azt mondta, hogy makacsabb vagy, mint ő.

– Julian hazudott. Elviselhetetlen volt.

Most először mosolyogtak mindketten.

A mosoly nem tartott sokáig.

A hegyek szélén Tomás Ceballos, a városi parancsnok három férfival várakozott. Clara felismerte a nevét a könyvből: 600 peso Barragántól a panaszok benyújtásáért.

– Valdés asszony, letartóztatásban van magánokmányok ellopása miatt.

– Mutasson nekem egy bírói végzést!

Ceballosnak egy sem volt.

– Nem kell elmagyaráznom neked az eljárásokat.

– Elhoztam a könyveket, amikkel kifizetted a beavatkozásaidat – felelte Clara. – Pontosan tudom, mennyibe kerültél.

Ceballos egyik embere lesütötte a tekintetét.

Mateo Clara mellett állt.

– Engedd át őket – motyogta az asszisztens. – Ez már nem éri meg a fizetésünket.

Ceballos engedett.

Röviddel éjfél után érkeztek Chihuahuába, és egyenesen Ignacio Salcedo szövetségi ügynök, Luján bíró összekötőjének otthonába mentek. Salcedo kinyitotta a könyvet és elsápadt.

– Ezzel kérhetek letartóztatási parancsokat, befagyaszthatok számlákat és megvédhetem a tanúkat. De szükségem van egy eskü alatt tett nyilatkozatra tőled hajnal előtt.

Clara 3 órán át írt.

4:20-kor kopogtak az ajtón.

Mateo elvette a puskát.

Arriaga volt az, akit egy golyó sebesített meg a karján.

– Montalvo áttörte az ellenőrzőpontot – mondta, zihálva. – Tizenkét emberrel jön.

Salcedo az órájára nézett.

– A bíró reggel 6 órakor érkezik az irodájába.

Arriaga megrázta a fejét.

– Nem a bíróért jönnek.

Egyenesen Clarára nézett.

– Érte jönnek. Barragán pedig megparancsolta nekik, hogy gyújtsák fel a házat, mindenkivel együtt, aki benne van.

3. RÉSZ
Salcedo lekapcsolta az összes lámpát egy kivételével, és a feleségét és két gyermekét a hátsó ajtón keresztül elküldte egy szomszédhoz.

– Ez nekem való.

– Nem – helyesbített Salcedo. – Ez olyan férfiak miatt van, akik évekig hitték, hogy megvehetik a törvényt.

Mateo ellenőrizte az ablakokat.

– Van kijárat a karámokon keresztül?

– Egy ajtó a sikátorba.

Arriaga megpróbált felállni, de felmondta a szolgálatot.

– Fel tudom őket fogni.

– Már megtetted – mondta Clara. – Nem fogom hagyni, hogy egy másik férfi bántódjon egy olyan adósság miatt, ami a családommal kezdődött.

Salcedo elvette a könyvet és a nyilatkozatot.

–Akkor szétválunk. Én viszem a bizonyítékokat a bíró elé. Ti pedig menjetek elő hátulról, és csaljátok el innen Montalvót.

Máté tagadta.

–Ha látják, hogy Salcedo elmegy, követni fogják.