– A herceg nem engedélyezte ezeket a kiadásokat.

– A pénz nem a hagyatékból származott.

– Szóval, honnan jött?

Emília nem volt hajlandó válaszolni.

Salas megfigyelte a megjavított edényeket és az új ételt.

– Lopott-e tárgyakat a házból, hogy eladja őket?

-Nem.

– Amíg az ellenkezője be nem bizonyosodik, jelentést nyújtok be a hercegnek. Börtönbe kerülhetek.

Még aznap délután rosszabb hírek érkeztek.

Don Nicolás másnap 12 fontos vendég kíséretében tért vissza. Hivatalos vacsorára és előkészített szobákra számított.

Salas elégedetten mosolygott.

– Majd meglátjuk, meddig tart ki az ő kis királysága.

A szolgák egész éjjel dolgoztak.

Egy vihar elvágta a faluba vezető utat, és a farmot néhány ellátmány nélkül hagyta. Águeda ellenőrizte, mi áll rendelkezésre: 2 juh, pisztráng a patakból, borsó a kertből, alma, liszt és tejszín.

„Elég lesz ennyi” – döntötte el.

Nicolás kitisztította a kéményeket. Rafaela és Jacinta előkészítette a szobákat. Tomasa vajat készített. Luz virágokat és aromás fűszernövényeket rendezett el. Julián felügyelte a szertartást.

A vacsora sikeres volt.

A vendégek dicsérték a levest, a pisztrángot, a zöldborsós marhahúst és az almás pitét. A herceg kért még egy kis desszertet.

„Ki főz?” – kérdezte.

Mielőtt Emilia válaszolhatott volna, Salas lépett be két őrrel.

„Elnézést a félbeszakításért, Excellenciás uram, de komoly szabálytalanságokat fedeztem fel. Navarro kisasszony olyan összeget költött, amely nem szerepel a számlákon. Úgy vélem, ellopott vagyont a kincstárból.”

Mindenki csendben maradt.

Emilia úgy érezte, a kulcsok kövekként nehezednek a derekára.

– Igaz ez? – kérdezte Miklós.

– Azt a pénzt költöttem, amit a gyógyszerszoba padlója alatt találtam.

Salas elmosolyodott.

– Aztán bevallja, hogy elvitt valamit a házból.

Emilia letette Serafina levelét az asztalra.

– A pénzt arra a nőre hagyták, aki megtalálta. Nem egy családtag rejtette el. Egy szobalány 32 évig őrizte.

A herceg elolvasta a levelet.

Az arckifejezése megváltozott.

– Hol vannak a maradék érmék?

Emilia átadta a táskát, a költségelszámolási könyvet és az összes nyugtát.

– Mindent elmondhatsz nekem.

Nicholas átnézte az oldalakat. Minden egyes érmét feljegyeztek.

– Nem költött semmit ruhára, saját ételre vagy fizetésre.

– Serafina kérte, hogy arra használják, amire szükséges. Erre volt szükség.

Salas megpróbált közbelépni.

– Mégis, Excellenciás uram, ezeknek az alkalmazottaknak szégyenteljes múltjuk van.

Doña Águeda kijött a konyhából.

– Ezek nem precedensek. Ezek hazugságok.

A szolgák egymás után mesélték el történeteiket.

A herceg hallgatott. Aztán Salasra nézett.

– Vizsgáltak-e bármilyen állítást, mielőtt elfogadták ezeket az embereket?

– Őexcellenciája olcsó munkásokat kért.

– Megtakarításokat kértem. Nem azt kértem, hogy az emberi lényekkel szemétként bánjanak.

Nicolás elrendelte Salas igazgatásának felülvizsgálatát. A dokumentumokból kiderült, hogy éveken át felfújta a kiadásokat, és hagyta, hogy Santa Lucía egész részei leromoljanak, hogy zsebre tehessen a költségvetés egy részét.

Az a férfi, aki Emiliát vádolta, valójában lopott.

Kirúgták és feljelentették a hatóságoknál.

Másnap a herceg maga lement a cselédszárnyba. Megvizsgálta a fekete kályhát, a csillogó edényeket és a rendezett éléskamrát.

„Még soha egyik birtokomon sem ettem jobban” – mondta mindenki előtt. „Emilia Navarro továbbra is házvezetőnő marad. A fizetését megduplázzák, és a házzal kapcsolatos döntést az ő megkérdezése nélkül nem hozzuk meg.”

Emilia meghajolt anélkül, hogy lehajtotta volna a fejét.

– Köszönöm, Excellenciás uram. De szükségem van még valamire.

-Hogy?

– Tisztességes szerződéseket mindenkinek. A nevüket tisztázni kell.

Miklós egyetértett.

Létrehozott egy alapot is a jogtalanul elbocsátott munkavállalók számára. Serafina Reyes Alapnak nevezte el, és Emilia minden elköltött fillérjét tízszeresére szorozta vissza.

Évekkel később a Santa Lucia kiszolgáló szárnya iskolává vált, ahol ajánlás nélküli fiatalok tanultak főzni, mosni, könyvelni és adminisztrálni.

Nicolás megtanult olvasni. Jacinta Águeda mellé jött a konyhavezetésbe. Luz gyógyszerész lett. Julián felügyelte a birtok összes javítását.

Emilia négy tárgyat tartott Remedios szobájának asztalán: Ana gyűszűjét, a rozmaringágat, Doña Matilde láncát és anyja rézgyűrűjét.

Négy nőé voltak, akik szerettek, dolgoztak és ellenálltak anélkül, hogy szerepeltek volna a nagy történelemkönyvekben.

Emilia 18 éves volt, amikor egy elhagyatott szárnyat és 7 embert kapott, akiket senki sem akart.

A herceg azt hitte, problémát okozott neki.

Anélkül, hogy tudta volna, pontosan azt a családot adta neki, amire szüksége volt.