– Rendkívüli nő volt. A társadalom soha nem bocsátotta meg neki, hogy az udvar előtt táncolt, pedig sokan azok közül, akik bírálták, fizettek azért, hogy láthassák.

– Nem engedem, hogy újra a nevét használják megalázására.

Inés nyugodtan nézett rá.

– Nem kell elhallgattatnod az összes hangot, Excellenciád. Tudnom kell, hogy nem fogsz csatlakozni hozzájuk.

Sebastian érezte a szavak súlyát.

– Nem fogom még egyszer megtenni.

A következő hetekben elkezdte látogatni Inés-t anélkül, hogy barátokat hozott volna magával, vagy audienciát keresett volna. Rájött, hogy Inés azért beszél keveset, mert gondolkodik, mielőtt válaszol, nem pedig azért, mert nincs véleménye.

Értett a mezőgazdasághoz, folyékonyan beszélt franciául, és jobban értette a könyvelést, mint sok intéző. Az esküvői költségek áttekintése során duplikált kifizetéseket talált anyagokra, borra és hintójavításra.

„Az adminisztrátorod ellenőrzés nélkül írja alá” – jegyezte meg.

–Don Leandro már a születésem előtt a családomnak dolgozott.

– Az ókor nem változtatja a hamis számokat igazakká.

Sebastian úgy döntött, hogy áttekinti a számlákat. Apróbb szabálytalanságokat talált, de Don Leandro mindegyiket a gondatlan beszállítók és alkalmazottak hibáztatásával magyarázta.

Joaquín is egyre ellenségesebben kezdett viselkedni. A keringő éjszakája óta úgy tekintett Inésre, mintha az övé lett volna.

Egyik délután egy dokumentumot talált apja adósságnyilvántartásában elrejtve. A nyugtán az állt, hogy a Villaseñor család hitelének jelentős részét két évvel korábban kifizették. Azonban ugyanaz az összeg még mindig fennállóként jelent meg.

A cég Leandro úr tulajdonában volt.

„Ha ez a nyugta valódi, akkor valaki szándékosan eladósította apámat” – mondta Inés.

Sebastian áttanulmányozta a papírt.

– El kellene vinnünk a közjegyzőhöz.

– Még nem. Ha Don Leandro rájön, hogy gyanúsítjuk, megsemmisíti a többi bizonyítékot is.

Sebastian el akarta rendelni a letartóztatását, de Ines tiltakozott.

– A bizonyítékok nélküli vádaskodás egy másik módja annak, hogy a meghallgatás előtt döntsünk. Te és én is tudjuk, mennyi kárt okozhat ez.

Beleegyezett, hogy követi a tervét.

Úgy tettek, mintha nem vennének tudomást a nyugtáról, és bejelentették, hogy az esküvő egy hónap múlva lesz. Közben Jacinta, az idős házvezetőnő segítségével átnézték a régi szerződéseket.

A köztük lévő kapcsolat is megváltozott. Sebastián már nem tekintett kötelezettségnek Inésre, Inés pedig rájött, hogy büszkesége mögött egy férfi rejtőzik, aki retteg attól, hogy elveszítheti szülei örökségét.

Egyik este, miközben a könyvtárban nézegették a papírokat, kezeik összeértek egy könyv felett.

„A házasság már nem tűnik számomra egy ítéletnek” – vallotta be.

– Ez nem egy különösebben romantikus kijelentés.

Sebastian elmosolyodott.

– Tanulok. Kérlek, légy türelmes.

– A türelem nem végtelen, Excellenciás uram.

– Akkor megpróbálom nem elpazarolni.

Éppen megcsókolták volna egymást, amikor Jacinta belépett, és bejelentette, hogy a néhai márkinő rubin nyaklánca eltűnt.

A szolgák átkutatták a birtokot. Don Leandro Inés szobájában egy ládában találta meg az ékszert.

A nyaklánc mellett három levél is volt. Ezekben Inés állítólag megígérte, hogy férjhez megy, megkapja a hozományát, majd megszökik egy másik férfival.

A vacsorára érkezett vendégek morgolódni kezdtek. Beatriz követelte, hogy idézzék be a bírót.

Sebastian sápadt arccal tartotta a kártyákat.

– Inés, el kell magyaráznod ezt nekem.

– Soha nem láttam a nyakláncot, és ezeket a szavakat sem írtam le.

Don Leandro megrázta a fejét.

– Excellenciás uram, egy színpadra nevelt nő nagyon korán megtanul színlelni.

A Catalina elleni sértés miatt Inés felemelte a fejét.

„Anyám táncolt, de soha nem lopott. Olyan adósságokat kezelsz, amiket már kifizettem, és most csak úgy felbukkansz a szobámban egy ékszerrel.”

Leandro egy pillanatra elsápadt.

Sebastian látta.

„Senki sem hagyhatja el a birtokot” – parancsolta. „Az esküvőt felfüggesztettük, amíg meg nem tudjuk az igazságot.”

Inés úgy érezte, eltűnik a talaj a lába alól.

– Te is kételkedsz bennem?

– Bizonyítékot akarok.

–Amikor meghívott táncolni, hagyta, hogy mások viccet csináljanak belőlem. Most megint hagyja, hogy ők döntsék el, ki vagyok.

Még aznap este visszatért apja házába.

Sebastian nem állította meg. Ahelyett azonban, hogy elfogadta volna a bizonyítékokat, bezárta a ranch kapuit, és nyomozni kezdett.

Emlékezett rá, hogy Inés említette a számlákon lévő tintát. Az összes állítólag általa írt levél apró csillámrészecskéktől csillogott a fényben. Csak Don Leandro irodája használta ezt a tintát, amelyet kifejezetten hivatalos dokumentumokhoz vásároltak.

Jacinta ezután elárulta, hogy látta Joaquínt belépni Inés szobájába vacsora közben.

Sebastian csapdát állított. Elterjesztette a pletykát, hogy a talált nyaklánc másolat, és hogy az igazi ékszeren egy rejtett pecsét található, amely képes azonosítani a tolvajt.

Azon a reggelen Joaquín és Don Leandro beléptek a kápolnába. Ott rejtették el az eredeti nyakláncot egy gyóntatószékben.

Az őrök meglepték őket.

Az igazság napvilágra került.

Joaquín lett volna a következő, aki örökölhette volna Valdemorát, ha Sebastián gyermektelenül halt volna meg, vagy elveszítette volna földjeit. Évekig ő és Don Leandro sikkasztottak, adósságokat hamisítottak, és gyengítették mindkét család vagyonát. Remélték, hogy a házasság nyilvánosan kudarcba fullad, és a bank lefoglalja az ingatlant.

Beatriz pletykák terjesztésével is együttműködött, mivel Joaquín megígérte, hogy márkinőt csinál belőle.

„Minden rendben volt egészen addig a táncig” – vallotta be Joaquín. „Senki sem tisztelte Inést. Az után az este után elkezdték hallgatni rá. Hetek alatt megtalálta azt, amit évek óta nem.”