Vanessa ott állt a bevásárlóközpontban és gúnyolódott rajtam. A képembe nevetett, és azzal hencegett, hogy beértem egy csendes, átlagos lúzerrel, mert képtelen voltam elviselni egy olyan „igazi” férfit, mint Daniel.
Kizárólag a szerény borítója alapján ítélte meg a könyvet.
De tudtam az igazságot. Míg Vanessa kétségbeesetten próbált egy mutatós, magasodó kastélyt építeni egy változó, lopott homokból készült alapra, én csendben és türelmesen találtam egy szilárd, rendíthetetlen sziklát, amire életem hátralévő részében támaszkodhattam.
És a „vesztes”, akivel megelégedtem, mind közül a legnagyobb nyereménynek bizonyult.
